Fotók: Pixabay.com
Lassan egy éve élünk együtt az arcunk nagy részét eltakaró textil- vagy egyszer használatos maszkkal. Nyilván nem szereti senki: kényelmetlen, könnyen átnedvesedik, jobban párásodik tőle a szemüveg, meg persze egy idő után olyan érzésünk van, hogy nem kapunk benne rendesen levegőt. Téged is csábít, hogy az állad alá húzd, vagy legalább az orrodat engedd kikandikálni belőle, ahogy sokan mások? Akkor itt az ideje egy kis emlékeztetőnek, hogy miért is ne tedd!
Ha emlékeztek, Szlovákiában már a legelején előírták az arcmaszk viselését minden nyilvános helyen. Bevallom, jómagam is morogtam egy sort azon, hogy ugyan honnan teremtsem elő, ha egyszer a gyógyszertárban egy másodperc alatt elkapkodták az összeset.
Sejthetitek, nem vagyok egy varrótehetség. Már épp csináld-magad videókat nézegettem, és szemeztem a porszívó zsákjával meg a tűzőgéppel, hogy majd azok segítségével maszekolok valamit, mikor a barátnőmnek megesett rajtam a szíve, és varrt nekünk párat. Azóta szerencsére egyáltalán nem probléma a beszerzés, szebbnél szebb minták és több fazon közül válogathatsz, de akár a patikába is betérhetsz a mindennapi maszkodért.
De honnan az ötlet, hogy maszkkal védekezzünk a betegségek ellen?
Ahogy Sydney McElroy is magyarázza a Sawbones podcastsorozat (amit egyébként angolul tudóknak csak ajánlani tudok) témába vágó részében, először rá kellett jönnünk, hogy a betegséget vírusok és baktériumok okozzák ahhoz, hogy egyáltalán eszünkbe jusson megfelelően védekezni ellenük. A középkorban még a miazmáknak, vagyis bűzös kipárolgásoknak tulajdonítottuk a nyavalyákat, és úgy gondoltuk, hogy valami jó szaggal lehet azokat elnyomni. Ezért volt a pestisdoktorok jelmezének csőre – abban mindenféle szárított, illatos gyógynövényeket tömködtek. Egy próbát megért…
A 19. század végén bizonyították csak be, hogy a szájból jövő cseppecskéken keresztül is terjedhetnek a betegségek, és jött az ötlet, hogy géztekercset az arc elé rögzítve lehetne védekezni a fertőzés ellen. Az orvosok és nővérek a saját, illetve a többi páciensük védelme érdekében viseltek ilyet, de volt hogy a hozzájuk érkező betegektől is megkövetelték ezt. A géztekercsen, esetleg textilen aztán először egy kínai orvos, Lien-teh Wu lépett túl a 20. század elején, ő szerkesztett a mai sebészi maszkokhoz hasonló többrétegű maszkot először az ottani tüdőpestisjárvány idején.
Lássuk, hogy is kéne működjön ez a vacak!
A vírus maga olyan parányi, hogy simán átférne a maszkok szövetén, ám nem önmagában, hanem a tüsszentés, köhögés során szánkból kihulló cseppekben utazik, illetve a sima beszéd vagy légzés során keletkező aeroszolban. Ezeket képes a maszk felfogni, persze típusától függ, hogy mennyire hatékonyan. Hogy a MTA tagját, Makara Gábor orvosprofesszort idézzem:
A jó minőségű (…) orvosi vagy ipari száj- és orrmaszkok a levegőben lévő részecskék 95, illetve 99%-át is kiszűrik, ezek a legbiztonságosabbak, illetve ezekre van szükség a nagyon veszélyes helyeken.
A kevésbé veszélyes helyeken azonban olyan maszkokat is érdemes hordani, amelyek csak 50-70%-ban szűrik a belélegzett levegőt. Ezekben természetesen nem szabadna bemenni olyan sürgősségi centrumba, ahol vírusfertőzésre gyanús pácienseket diagnosztizálnak, vagy betegeket kezelnek, de társadalmi méretekben jelentős védelmet nyújthatnak. Ez azt jelenti, hogy mindenkinek érdemes hordania őket minden olyan helyen, ahol ő másokra nézve veszélyt jelenthet.”
Bizonyítékunk is van rá, hogy működik?
De van ám, méghozzá nem is kevés! Előttem már többen összeszedték ezeket, úgyhogy rövid leszek. Két Missouri államban élő amerikai fodrász tünetek produkálása, és a velük egy háztartásban élők megfertőzése ellenére is dolgozott tovább. Nyolc napon keresztül 139 ember haját vágták le. Mindketten maszkot viseltek végig, ahogy a vendégeik is.
Utóbbiakat később behívták, hogy egy ingyenes teszttel kiderítsék, megfertőződtek-e. Ugyan csak 69-en mondtak igent a tesztre, de közülük mindnek negatív eredmény jött vissza, tehát nem kapták el a szalonban a kórokozót.
Pekingben és Thaiföldön fertőzöttekkel egy háztartásban élő, vagy velük kapcsolatba került egyéneket teszteltek. Mint kiderült, több, mint hetven százalékkal kevesebb eséllyel terjedt tovább a fertőzés a maszkviselés hatására. Csináltak aztán olyan kutatást is, ahol a halálozási mutatókat hasonlították össze a különböző országokban, persze figyelembe véve az összlakosság számát, népsűrűséget és egyéb tényezőket. Azokban az országokban, mint mondjuk Japán vagy Dél-Kórea, ahol már a koronavírus-járvány előtt is része volt a kultúrának a maszkviselés (ennek oka lehetett betegségmegelőzés vagy mondjuk a szennyezett levegő szűrése), jelentősen alacsonyabbak voltak a halálozási mutatók.
És ha engem a magam védelme érdekel elsősorban?
Akkor érdemes olyan maszkot szerezned, amely valóban nagyon jól szűr – FFP2-est, esetleg FFP3-ast keress, de készülj fel arra, hogy mélyebben kell belenyúlnod a pénztárcádba. Ezeket hosszú időn keresztül viselni azonban már tényleg kényelmetlen, ráadásul csak akkor nyújtanak valóban nagyobb védelmet, ha szakszerűen vannak felhelyezve.
Jó hír viszont, hogy az egyszerűbb maszkok is védenek téged is valamelyest. A Hongkongi Egyetem mikrobiológusa, Kwok Yung-Yuen eszelt ki egy ötletes kísérletet, amelyhez koronavírussal fertőzött és egészséges hörcsögöket használt fel.
A betegek ketrecét az egészségeseké mellé helyezte, és a ketrecek közé vagy tett, vagy nem tett egy sebészi maszkot. Ha nem volt maszk a ketrecek között, az egészséges rágcsálók kétharmada fertőződött meg, szemben a maszk jelenlétében pórul járt 25%-kal. És most jön az igazán érdekes rész: a maszk ellenére is megfertőződött állatkáknál könnyebb lefolyású volt a betegség.
Innen jöttek rá, hogy számít, mekkora vírusadagot kapsz: minél kevesebb ér el, annál könnyebben elbán a szervezeted a kórokozóval. S mivel a maszk mindenképp felfog valamennyit ezekből, jobb eséllyel kerülöd el a nehezebb lefolyást. Ezt azóta emberkísérletekkel is igazolták. Szóval a magad érdekében is tedd fel!
GYIK, azaz gyakran ismételt kifogások
Ebben annyiban van valami, hogy a járvány legelején tényleg nem ajánlotta az Egészségügyi Világszervezet a maszk széles körű használatát, ahogy az amerikai CDC, vagyis a járványok kontrollálásáért és megelőzéséért felelős szervezet sem. Ennek több oka volt. Egyrészt akkor még sok helyt keveset teszteltek, nem tudták felmérni, mennyire elterjedt a vírus a lakosság körében, ezért nem akarták mindenkinek rögtön kötelezővé tenni a maszkviselést. Nem lehetett tudni, hogy mennyi a tünetmentesek aránya, ahogy azt sem, hogy ők fertőzhetnek-e. A legerősebb ok viszont gyakorlati jellegű volt: féltek, hogy a lakosság pánikszerűen felvásárolja majd az összes elérhető maszkot és reszpirátort, s akkor éppen azoknak nem lesz elég, akiknek a legnagyobb szükségük lenne rá: az egészségügyben dolgozóknak. Valljuk be, ennek azért volt alapja, itthon egy időre hiánycikk lett a WC papír meg az élesztő is. Az otthon is legyártható textilmaszkok hasznát illetően pedig nem volt nagyon adat.
Azóta viszont sok víz lefolyt a Dunán, Mississippin meg miegymáson, és egyre több kutatás erősítette meg az általános maszkviselés vírusterjedést csökkentő hatását. A tudományos bizonyítékok súlyának megfelelően pedig mindkét szervezet megváltoztatta az álláspontját: ajánlják a maszkviselést mindig, mikor közösségi térbe lép valaki. A tudomány már csak így működik: valamit nem tudunk, tapogatózva keressük az utat a tudás felé, aztán – sokszor tévedések árán – rájövünk valamire.
A benedvesedett maszk, amellett, hogy már nem véd sem téged, sem mást, valóban táptalaja lehet mindenféle baktériumnak. Nem hiába mondták neked, hogy a textilmaszkodat csak pár órán keresztül hordd, utána cseréld, új használat előtt pedig mosd és vasald ki. Az egyszer használatosnak pedig a nevében is benne van, hogy hányszor veheted fel. Állítólag vannak olyan elvetemült egyedek, akik március óta ugyanabban az egy eldobható maszkban parádéznak, de ez (bízom benne) csak városi legenda. Amennyiben a higiéniai alapszabályokat betartod, napi szintű használat mellett sem kell félned attól, hogy megbetegszel. Ha ez így lenne, nem volna egészséges sebész az egész földkerekségen – nekik eddig is állandóan viselniük kellett a maszkot, és vannak maratoni hosszú operációk is.
Simán érezheted úgy, de jó eséllyel ez a tünet pszichoszomatikus – magyarul azért érzed rosszul magad, mert akaratlanul is bemeséled magadnak, hogy rosszul leszel. A véroxigénszintedre nincs hatással az a falatnyi anyag – amit a megfelelő mérőműszer segítségével többen demonstráltak is. Még az is lehet, hogy szédülsz, mert a fulladásérzetet ellensúlyozandó túl sűrűn kapkodod a levegőt és hiperventillálsz, de ilyenkor nem a véroxigén-, hanem épphogy a szén-dioxid szint lesz túl alacsony.
Senki nem állította, hogy a maszkok hatékonysága száz százalék, csak, hogy csökkentik a fertőzés esélyét. Nyilván ez az esély akkor csökken igazán, ha mindenki viseli a maszkot, mégpedig helyesen: ha kikandikál az orrod, esetleg még a szád alá is húzod, ha épp ismerőssel találkozol, az nem igazán garantálja egyikőtök biztonságát sem. Nem beszélve arról, hogy sajnos most már leginkább családokon belül terjed a betegség, vendégségben pedig errefelé nincs nagy hagyománya a maszkviselésnek. Így inkább az a kérdés, mennyivel több fertőzött lenne, ha egyáltalán nem lenne kötelező maszkot viselni a nyilvános helyeken.
Még mindig hallani ilyen véleményeket, pedig már nagyon régóta tudjuk, és nagyon régóta kommunikálják, hogy tünetmentesen, vagy a tünetek megjelenése előtt is megfertőzhetjük az embertársainkat. Sőt, a CDC szerint a fertőzések körülbelül 50%-a így történik. Tehát az, hogy csúcsformában érzed magad, sajnos még nem garancia arra, hogy nem adod tovább a vírust. Nyilván ettől függetlenül, ha nem érzed jól magad, akkor még maszkot viselve sem díjnyertes ötlet elmenned otthonról.
Sajnos jelenleg nem állunk épp a helyzet magaslatán járványügyi szempontból, és nagyon nagy nyomás helyeződik a kórházainkra és az egészségügyben dolgozókra. Segítsünk hát nekik azzal, hogy – kényelmetlenség ide vagy oda – nem csupán a tokánkat takarjuk el a maszkkal, megmossuk a kezünket, és kicsit elhalasztjuk mostoha másodnagynénikénk meglátogatását. Tegyünk meg mindent azért, hogy mielőbb ledobhassuk azt a bizonyos textilt!
A Sárkány ellen sárkányfű eddigi epizódjai:
Egy kis oltás
Édes kis semmiség – A homeopátia eredete (I. rész)
Édes kis semmiség – Homeopátia a kísérletek mérlegén (II. rész)
Nem mintha szurkálódni akarnék… – Az akupunktúráról
A csoda C-vel kezdődik
A sikér titka, avagy miért (ne) parázz a gluténtól?
Amikor roppantul fáj – A csontkovácsolásról
A semmitől is jobban – A placebohatásról
Amikor a barack keserű
Gyógyulásért kezeskedők
Fűvel-fával
Aranyeső hulljon nékem
Karcsúsító (é)trendek
Bubókról, doktorokról – Régi járványok
A tehén gyümölcsei, avagy kipurcanunk-e a tejtermékektől?
Még egy kis oltás
Maróka, nem ciróka
Le minden k(l)órral!
Szívás, ha ez nem működik – avagy mire jó a kannabidiol?
A kézmosás rövid története
Vonzó alternatíva, avagy mit tudnak a mágnesek?
Jöhet a fekete(leves)? – Avagy, érdemes-e még egy presszót innod…?
