Rohanó világunkban, amikor szinte mindent lehetséges elektronikusan és virtuálisan lebonyolítani, melyik szülő nem örül annak, mikor cseperedő gyermeke érdeklődést mutat valamelyik egyéni vagy csapatsport iránt?! Örömmel tölti el, hogy az iskolai túlterheltségét és számítógépes világát hátrahagyva szabadidejében hódol a testnevelésnek.
A rendszer általában úgy van kialakítva, hogy ha az iskolai gyakorláson kívül esik a választott sportág, akkor az edzésnapon a szülő rohan a munkából, és loholva viszi a gyermeket edzésre.
Na de kire is bízzuk gyermekeinket, amikor beadjuk egy közösségbe, ahol a sportnak olyan emberi jellemvonásokra kellene, hogy nevelje, mint például az önfegyelem, szorgalom vagy kitartás?
Megérkeztünk a fő kérdéshez: mindezt a családon és az iskolán kívül kitől is sajátíthatja el cseperedő gyermekünk?!
Az edző személye, fontossága és példaképpé válása
A gyermek számára egyik napról a másikra válhat bálvánnyá az edző, aki mindent jobban tud, tanít. Szinte ellentmondhat szüleinek egy-egy esti beszélgetés során, amikor szóba kerül, hogy „tudod apu, az edző bácsi így mondta…”.
Tehát kire is bízzuk csemetéinket?
Nézetem szerint az utánpótlást, gyermekeket nevelő edzőknek elsősorban pedagógusoknak, sőt, nagyon komoly pedagógusi tulajdonságokkal rendelkező személyeknek kell lenniük, akiknek meg kell tudni választani, miből mennyit, hogyan és miért.
A gyermek lelkivilága nagyon sérülékeny, és úgy lehet formálni, mint a tüzes vasat, de ehhez sok melegség, szeretet és türelem kell, ami remélhetőleg minden gyermeket nevelő edző veleszületett tulajdonsága.
Az írás megjelent a Klikk Out 2017/02. számában.
