Napjainkban virágzik az elektronikus média, és a postaládákban már csak elvétve látni valamilyen nyomtatott formájú sajtóterméket. Sajnos ezzel együtt óriásit zuhant az újságírás színvonala, mert gyakorlatilag a földből nőnek ki a elektronikus oldalak, viszont vannak nagymúltú sajtóorgánumok, akiknek elengedhetetlen volt a váltás, mert dunaszerdahelyiesen szólva „ezt hozta a demokrácia”.
Summa summarum: néhány elektronikus médiaguru becsukhatná a kapuit, és fel sem vehetné a „jólmegérdemelt” állami támogatást, ha mondjuk Mark Zuckerberg nem alkothatta volna meg Facebookot, és némi anyagi ellenszolgáltatás fejében nem terjesztené a semmit.
…és most az írást megszakítva, a székben hátradőlve elmosolyintottam magamat, vajon mekkora az az összeg, ami egy magamfajta újságírót kielégíthet?
Töredelmesen bevallom (már nemcsak mosolygok, hanem röhögök is), voltak hátrányaim, fordultak el ismerőseim az általam leírt gondolatok miatt, de valahol mindig meg tudtam érteni a velem egyet nem értőket. Érveim viszont mindig voltak és lesznek is.
Más…
Olvasom én a Facebookon közzétett, napjainkban annyi témát adó vírushelyzetet. Kormánydöntések, miniszterelnöki megnyilvánulások, maffiabotrányok és öngyilkosságok. Szóval a téma a földön hever, melyek oly mértékben megosztják a közvéleményt, hogy sokan veszik a fáradságot és az okostelefonjukon hozzászólást pötyögnek.
Vannak, akik hozzátartozóik gyászjelentését teszik közzé, néhányan pedig a kötelező maszkviselést vitatják.
Ízlések és pofonok, de véleményem szerint minden sz@rt nem kell elolvasni.
Az meg a felület színvonalát minősíti, hogy egy-egy ízléstelen, sértő hozzászólást a vita és kattintás érdekében nem törölnek.
