Újraírjuk az életünket! Horváth Szomolai Andreát, Renczés Ágostont és Tóth Lalit kérdeztük (Ankét)

A koronavírus okozta helyzet napról napra változik. Nem győzünk beszélni arról, ki, hogyan, mivel vészeli át magát a betegséget, valamint azokat a változásokat, amiket az élethelyzetünkben okoz. Horváth Szomolai Andrea, Renczés Ágoston és Tóth Lali válaszol.

RENCZÉS ÁGOSTON

(Budapesten élő mátyusföldi újságíró)

Te hogy vagy?

A körülményekhez képest jól vagyok, a koronavírus egyelőre elkerült engem, a feleségemet és a kislányunkat is, viszont az egyre jobban megvisel, hogy nem tudjuk élni a korábban megszokott életünket. Nincsenek kulturális programok, nem kirándulunk, alig találkozunk az ismerőseinkkel. A szüleimmel és a testvéreimmel, akik otthon élnek, Felsőszeliben, hónapok óta nem találkoztam.

Mit gondolsz, hogyan és milyen irányba alakítja társadalmunkat a járvány?

Jóslatokba nem bocsátkoznék, de azt nagyon aggasztónak tartom, hogy a járványra hivatkozva egyre inkább szűkül a szabadságunk. Nem az intézkedések szükségességét vonom kétségbe, de attól tényleg tartok, hogy nem lesz olyan szabad a mozgás az unión belül, mint a járvány kitöréséig volt, és egy csomó szolgáltatás igénybevétele és hétköznapi dolog, ami korábban magától értetődő volt, ezentúl mindenféle igazolásokhoz lesz kötve.

Mit tanácsolnál azoknak, akiknek nagy változásokkal kell szembenézniük az életükben?

Mára mindannyian ismerünk olyan embert, aki átesett a fertőzésen, és olyat is, aki a szerettét veszítette el a járványban. Rengeteg embernek került veszélybe a megélhetése is. Mindenkinek, akit veszteség ért a járvány miatt, kitartást kívánok! Tanácsot adni nem tudok nekik, összeszorul a szívem, ha rájuk gondolok. 

HORVÁTH SZOMOLAI ANDREA

(újságíró, tanár)

Te hogy vagy?

A koronavírus-járvány sokunk életét átrendezte. Bár szerencsére a családban élesben még nem találkoztunk a járvánnyal, a mindennapi életritmust alaposan felülírta a jelenkori helyzet. Azt tudom mondani, hogy percre pontosan be van osztva, mikor mit kell csinálnom. Reggelente az elsős kislányunk tanul online, majd mikor ő befejezi, nekem azonnal kezdeni kell a távoktatást. Mire én befejezem, az elsősünk ül a géphez felelni, majd ezt követi a vele való tanulás, leckeírás, olvasás. Mindezek mellett a sajtó és a média világa sem áll le, azon a téren is teljesíteni kell, valamint az oktatásügyi minisztérium Edu-Tv projektjén is dolgozom, szóval sokszor napi 14-16 órákat is gép előtt töltök az elmúlt hónapokban. A férjem katonatiszt, aki vagy a teszteléseken vagy a válságközpontban teljesít szolgálatot. Nem félünk a vírustól, tesszük a dolgunkat, amiből nagyon sok van, de mindezt nyomás, feszültség alatt. 

Mit gondolsz, hogyan és milyen irányba alakítja társadalmunkat ez a járvány?

Azt, hogy miként alakítja át a járvány a társadalmunkat, még nehéz megjósolni. Talán azt már el lehet mondani, hogy a társadalom több rétegre szakadt, vannak emberek, akik méltóságteljesen viselik a helyzetet, és próbálják megőrizni a nyugalmukat, felfogva a pandémia súlyát. De van olyan réteg is, aki feszültséget szít, összeesküvés-elméleteket gyárt és mindezt a közösségi hálón meg is osztja, méghozzá nagy hangon. Teljesen bebizonyosodott az a mondás, hogy nagy az Isten állatkertje, de most már a kerítést is felrúgták.

Nagyon sajnálom a szolgáltatást nyújtó vállalkozói szférát, a gasztro- és a turisztikai szférát, nem tudom, ők mikor állnak majd lábra a csapások után, ha valaha egyáltalán lábra állnak. Az az egy biztos, hogy egyre több embernél észlelhetőek pszichoszomatikus tünetek: a bizonytalanság, a félelem, a médián át terjedő rémületkeltés, a kormány által nyújtott ingyencirkusz szépen módszeresen teszi meg a magáét és dolgozza bele magát az emberek sejtjeibe.

Mit tanácsolnál azoknak, akiknek hasonlóan nagy változásokkal kell szembenézniük?

A változás nem mindig rossz. Az embernek az élete folyamán szüksége is van a váltásokra, változtatásokra. Sokaknál most jön el az idő erre. Nem szabad félni, menni kell, széllel szemben is, hiszem, hogy a koronavírus-járvány nem csupán rosszat hozott, de nagyon sokan rájöttek arra is, hogy az, amit éppen csinálnak talán már nem a legmegfelelőbb zóna számukra. Sok ismerősöm kezdett új dolgokba, az emberek gondolkodni kezdtek, latolgatni, kihasználják a digitális világ lehetőségeit, sokszor még a rendszert is megkerülik, és ez jó, mert leleményesség kell ebbe a világba. Összegezve: fel a fejjel, hatékonyan, leleményesen, találékonyan, ügyesen és gyorsan – ehhez kell most alkalmazkodni. 

TÓTH LALI

(NFG Klub)

Te hogy vagy?

Alapvetően jól vagyok, nem visel meg a bezártság, a szociális kapcsolatok hiánya, hiszen a tengerészgyalogságnál kiképzést kaptunk ennél sokkal rosszabb helyzetek kezelésére is. Megtanították, hogy éljünk túl hónapokig, teljesen egyedül a dzsungelben. Viccet félre téve, tényleg jól vagyok, hiányzik a munkám, a klub, az emberek.

Mit gondolsz, hogyan és milyen irányba alakítja társadalmunkat ez a járvány?

Alapvetően maga a tematika két részre osztotta az embereket:

Az egyik, akik az elejétől fogva hitték, hogy valós fenyegetést jelent a vírus, igyekeztek betartani az intézkedéseket és megértették, hogy például a maszk hordásával nem magukat, hanem másokat védenek.

És persze a másik csoport, akik csak legyintettek, mondván nincs itt semmi látnivaló, ez csak az éves influenzajárvány új designba bújtatva, vadiúj márkanévvel. Az Ő metamorfózisuk jelenlegi szintje a „Bill Gates-ezés”, vagy épp a kamuvakcinával celebpolitikusokat oltó hoax-oldalak megosztása. Remélem itt nem áll meg az átalakulás és nem ez az utolsó fázis!

Szóval most a társadalomban ez a két csoport feszül egymásnak, mintha egy online polgárháborút vívnának.

Mit tanácsolnál azoknak, akiknek hasonlóan nagy változásokkal kell szembenézniük?

Tartsanak ki! Inspirációnak ajánlom a Paraméter dunaszerdahelyi Covid-osztályon forgatott riportfilmjét – vegyenek példát az egészségügyi személyzet kitartásáról, hősies helytállásáról!