Napjainkban egyre gyakrabban bújik elő a napocska az égbolton, és valljuk be őszintén, még a kedvünk is jobb lesz tőle, annak ellenére, hogy itt a sokadik covid–hullám, amivel szembesülünk.
Az országok vezetői – jelen esetben Magyarország és Szlovákia az írásom témaadója – arra intenek, hogy jobban kell vigyáznunk, mint eddig valaha. Annyi mutációt közölnek velünk a szakértők, hogy az egyszerű emberek már számon sem tartják, csak simán teszik a dolgukat. Természetesen már amelyik, mert itt is vannak kivételek.
Abban sem kételkedhetünk, hogy az emberek java részének már elege azokból a döntésekből, amiket az országvezetők, politikusaink nap mint nap hoznak.
Azzal most ne foglalkozzunk, mennyire profi a hozzáértésük és a rátermettségük.Viszont azzal igen, amihez nem kell profizmus és rátermettség, pusztán veleszületett pozitív jellemvonás. Az engem érintő fentebb említett két országban egyáltalán nem tapasztalható együttműködés a kormánypártok és azellenzék között.
Az emberiséget veszélyeztető koronavírus véleményem szerint több partnerséget, összefogást és példamutatást kívánna a politikusaink részéről.
Ennek ellenére, vádaskodást, rágalmazást láthatunk, és szemernyi emberséget sem mutatnak egymással szemben. Természetesen erre sokan csak azt a közhelyet fogják mondani, hogy: ilyen a politika!
…hát nem, mert pontosan nektek kellene példát mutatni és összefogni.
Talán mi emberek is könnyebben viselnénk a pandémiát!?
