NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL
Poór Tibor: Az első félidőben jobbak voltunk, a Spartak kivárt, de azért tartott is a lényegesen jobb játékoskeretünktől. Mi fogyott el bennünk a második félidőben? Hm… Helyenként 3-8 as felállásban játszottunk, a második gól is hasonló tészta volt… Óriási szakadék a hátvédek és a középpályások között. Jedličkát nem okolom, csak megjegyzem, hogy nem is csodálkozom, hogy az első gólnál gyakorlatilag futott a labda után, nemhogy vetődött volna… A harmadiknál már a beadásnál dezorientált volt Jedlička. Storck biztos jól döntött és remek kapusedző ül a cserepadon… De erről nem Jedlička tehet… A második félidőben a remek Cabralt láttuk és azt, hogy Gašparik agyonpofozta taktikailag Storckot és a stábot. Egy lényegesen gyengébb csapattal. Más. Hiába rúgott gólt Ramirez, megengedhetetlen, hogy visítson folyamatosan Balićra vagy Kalmárra. Érted, ERIC? Te ne visíts a liga legjobb játékosára!!! A második félidő egy taktikai K.O. volt számunkra. Ja, és a szív. Az utolsó percekben a hazaiak meghaltak a három pontért… Keményen, de sportszerűen rúgtak mindent, ami előttük állt. Mert nyerni akartak a meccs végén is. Elfogytunk sok mindenből.
Szigeti Attila: Ahhoz képest, hogy nem játszottunk rosszul – és idegenben rúgtunk 2 gólt – Nagyszombatban vereséget szenvedtünk. Úgy gondolom, hogy ha nincs epidémia, a mai mérkőzésre közel 500-an elutaznak a sárga-kék szurkolók. Akkor más lett volna a játék képe? Nem hinném, és a vereség mindig fáj a traktoristák otthonában, az ilyen vereség különösképpen. Kedves Storck úr! Elegünk van a rengeteg passzos, néha tanácstalan játékból, elegünk van, hogy már sok csapat meg tud kontrázni bennünket a Fortuna Ligában, elegünk van, hogy nem küzd kellő akarattal a csapat, elegünk van a késő cserékből, elegünk van, hogy mindennel foglalkozunk küzdés helyett, és féltjük acsapatunkat az európai színtértől, ha egyáltalán lesz európai színtér…
