FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
„Ebben az országban valami nincs rendben” – nyilatkozta Storck mester a mérkőzés után a játékvezető ténykedésére. Utalva egyben a VAR-hoz való tapasztalanságára, valamint hogy a passzív játékidőt nem kompenzálta kellőképpen. Magyarán, keveset hoszabbított, annak ellenére, hogy a VAR „elvett” vagy tíz percet a meccsből. Nos, Herr Storck, Isten hozta „ebben az országban”. Ha sok mindenben nem is, ebben egyet kell, hogy értsek Önnel. A játék képét nagyban befolyásolta a korai büntető, majd a bekapott gól.
Tessék megkövezni érte, de a büntetőt ezúttal is a védelem nyakába varrom, Jedlička már csak a „tüzet oltotta”, sikertelenül. Sima ütemkésés volt részéről, a fő ludas, ha jól emlékszem, Kružliak hanyagul helyezkedett. Más kérdés, hogy Jedla korábban képes volt bravúros dolgokra, emlékezzünk csak Šporar tizenegyesére, amit megfogott.
Ezt a mostanit Holman oda rúgta, ahova kellett, mi pedig a hátralevő időben futhattunk az eredmény után, ismét két cserekapussal a padon! Oka prózai és szinte már nevetséges.
Ez a VAR egészen biztosan nem a DAC-ra vár!
Ahhoz már hozzászoktunk, hogy a játékvezetők rendre a kárunkra tévednek, olyannyira, hogy mikor ez fordítva történik, nem tudunk vele mit kezdeni, a lelkiismeretünk nem enged örülni.
A jövőben szépen végignézhetjük, amint visszajátsszák a jeleneteket a bírónak, majd az nemes egyszerűséggel továbbot int. Bátorkodom kijelenteni, hogy a nagy hezitálás után megítélt nyilvánvaló büntetőn kívül még két esetben a „fehér pontra” illett volna raknunk a bőrgolyót, de egy alkalommal biztosan!
Továbbá megvizsgáltak egy olyan esetet, ami egyáltalán nincs a VAR hatáskörében, naná, hogy ellenünk. Mindezek hosszadalmas és körülményes történetek, melyek megölik a focit, s ha végül mi húzzuk a rövidebbet, még bosszantóak is.
Ramirez – akit fegyelmezetlensége miatt szidtunk eleget – két góljával kiegyezhetünk a döntetlenben?!
Nyilván a lefújás után fellélegeztünk, legalább az egy pontot otthon tarthatjuk. Ennyi volt bennünk, hiába a szurkolók szenvedélye, a zöld gyepen teljesen mást jelent a DAC–Slovan mérkőzés, mint odahaza a képernyők előtt, továbbá az utcákon „kutyát sétáltatva, esetleg babakocsit tologatva”.
Ergo a lelátót felsőbb utasításra üresen tartóknak. Mégis akadt civil a pályán, a hosszú lábadozás előtt álló Kalmár Zsolt a liga legjobb játékosa a 2020-as esztendőben. Szeretném azt írni, hogy jó meccs volt, de nekem akkor jó, ha „játszik a DAC!” Volt okunk, illetve lett volna okunk rá, hogy ezt a rigmust megszólaltassuk?
Igazából nekem mindig jó, ha látom a DAC-ot játszani, nem hálátlanságból szokásom kritizálni.
Azt hallottam, állítólag „nagy divatja” lett a kritikának a városban. Miért, talán jól kezdtünk? 5. percben 0:1, és az egész első játékrészben a Slovan diktálta a tempót. Szünet előtt Christie-Davies ellen szabálytalankodtak a tizenhatoson belül, de a bíró sípja néma maradt, a VAR pedig „gyengén látott”.
Fordulás után a walesi helyére beállt Taiwot buktatták a büntetőterületen belül, ám ha csak a bírón múlt volna a dolog, megint nincs 11-es. Csak kiVARtuk az ítéletet, Ramirez egyenlített – 1:1.
A mérkőzés ezen részében isteni sugallatra (naivan) megelőlegeztem a DAC számára a győzelmet.
Persze, mert a DAC-nak szurkolok! Mennyien szinte extrémbe csapnak át azzal, hogy „a DAC de facto immár magánklub, nem az lesz, amit te akarsz!” Akarhat valaki DAC-győzelmen kívül egyebet? Hisz’ még a meccs előtti szokásos tippelést is félig-meddig feleslegesnek vélem! Törjön le a kezem, ha akár csak „ikszbe” raknám! A realitás más, mert ismét a pozsonyiak szereztek vezetést – 1:2. Négy éve Šafranko fejesével az utolsó utáni percben győztünk, hasonló jelenetet produkált Davis beadása után Ramirez – 2:2 – csak éppen nem ért három pontot. Az egyik szemem sírt, de a másik sem nevetett, a Slovan az Slovan, korábban tudtunk fogást találni rajtuk, ez hiányzik mostanában a DAC játékából.
Vannak, akik a DAC-szívnek mondják, míg mások a szikrát hiányolják, azt a némi pluszt, az akaratot, az elszántságot, a tüzet!
Ramirezt a Sport napilap analitikusa gólkirálynak jósolta, a szezon kezdetén, akkor jóízűet kuncogtunk rajta. Csapatunknak a második helyet szánta a szaklap, nekünk az első kellett volna, és sokáig tartottuk is a pozíciónkat. Nyilván jelenleg is szépen mutat a tabella második lépcsőfoka, az európai álom, de a Zsolna már a spájzunkban van, éppen lakmározza a cseresznyekompótunk. Közben a nagyszombatiak is bejelentkeztek megnyalni a szilvalekvárunk. A kolbászunk már Pozsonyban van, megint a maradék jut csak nekünk, éhesek maradunk? Éhesek a sikerre, talán a kupánkat kihörpinthetjük még, messzire száll az ének, égig a füst!
DAC 1904–SLOVAN 2:2 (0:1)
Góllövőnk: 53. Ramirez (11m), 88. Ramirez
DAC: Jedlička – Sommer, Kružliak, Beskorovainyi, Davis – Blackman, Christie-Davies (46. Taiwo), Nebyla (83. Nicolaescu), Andzouana (68. Divković) – Balić (78. Schäfer), Ramirez.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Slovan (2:2) mérkőzésről
Szabó Péter Pál fotógalériája a DAC–Slovan (2:2) mérkőzésről
