FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Nem mindennapi esemény fatornyos hazánkban, hogy a DAC mérkőzését magyar, vagy legalábbis magyar hangzású játékvezető tartja kordában. Kišš Bálint egész jónak mutatkozott, semleges volt, mint Svájc, szóval szó nem érheti a házunk elejét. Még a nyolcvanas évekből emlékszem bizonyos nagymihályi illetőségű Czető Pistára, aki saját bevallása szerint szeretett Dunaszerdahelyre járni, mert itt mindig kedvesen fogadták. Talán így hívták, vagy tévednék, rég volt, tán igaz sem volt.
Egyértelmű céllal léptünk pályára, feledtetni azt, amit nehéz feledtetni, és jóvá tenni igazából lehetetlen! Egy meccsen biztosan nem. Ahogy láttuk mostanában a Trencsén sincs a legjobb formában, mi pedig, hogy is mondjam: azelőtt nem szoktam gyakran a pályát szegélyező mandinert figyelni, olvasni. Most arról a „futóreklámról” tudtam meg, hogy megnyílt a nyárasdi termálfürdő. Bizony, helyenként nagyon mást nem volt érdemes követni.
Valahogy a hangszórókból is kiveszett a „szurkolás”, elvágva az emóciók utolsó cérnaszálát.
Ennek ellenére elég hamar vezetést szereztünk, Ramirez „kiflijére” nem volt jogosultsága a trencséni fiatal kapusnak – 1:0.
A vendégeket nem sokkolta különösképp az eset, az ember azt várná, hogy kitámadnának, ám a két tizanhatos között játszadozott mindkét csapat, mígnem szabadrúgáshoz jutottunk. Balić beívelt labdáját Divko mesterien csúsztatta meg fejjel, szegény Kukučka pedig úgy kapta a második gólját, hogy mindezidáig szinte labdához sem ért – 2:0. Persze, mi ezt annyira nem bántuk, én is csak kapus – szolidaritásból „sajnáltam” meg. Egy hálóőrnek kb. a legnagyobb pofon, ha így kap két gólt, miközben egyikről sem tehet.
Próbáltam megfejteni, Sommerünk milyen pozícióban játszik, illetve milyen minősítésben nem csinál semmit a pályán?
Csak mert a túloldalt Davis tartja a bal felét, tehát elvileg és gyakorlatilag is négy védővel játszanánk. Szünet előtt még Andzouana növelhette volna az előnyünket, eddig valójában nem sok minden történt a pályán, „csak” szereztünk két gólt. Azért ez meggyőző érv, hisz a focit gólokra játsszák, és ha belehalnánk a szépségbe, akkor is csak az eredmény lenne mérvadó. A szünetben volt időm körülnézni a forduló többi mérkőzésén, amire amúgy is rásegített a riporter, a Slovan és a Nyitra is otthon „vérzett”, utóbbinak ez valószínűleg már agónia, míg Pozsonyban „érdekes” eredmény volt születőben. Aztán világot látott…
Nekünk tehát győznünk kellett, nem éreztem ezt veszélyben, csak a játék milyenségén morfondíroztam.
Hogy őszinte legyek sajnálom, ha kiesik a Nyitra, szívesen látnám a régi klasszikus ellenfeleket is, a Kassát, Eperjest, Besztercebányát, Ligetfalut a ligában. A második játékrészünk már a gólnak is híján volt, talán megelégeltük az előnyt, pedig megsúgom: aki kudarcot szeretne feledtetni, annak sziporkáznia kéne, úgy öt gólt rúgva. Elnézést kérek mindenkitől, valószínűleg a lelki világommal lehet baj, de nem írhatok a jegyzetembe olyat, ami nem valós. Taiwot említeném még meg, kétszer is gólhelyzetbe került, saját maga által kikapart a gesztenyével.
Amit nem értek, és kövezzenek meg érte, az a hármas cserénk a végén, 10 másodperc erejéig? Legyen a statisztikákban a játékos neve mellett még egy csík, vagy mire jó ez, mester?
Kilóra van a mosógép és az sem jó, ha kevés benne a mez, vagy mi?
Jó kis NB1-es szintű meccs volt, a nyolcvanas évek végét idézve, nyugodjék apámmal egyszer kitapétáztuk az ebédlőt az MTK – Pécs alatt. Korábban nem volt szokásom meccsjegyzet előtt bármit is olvasni, viszont mostanában az edzőnk nyilatkozatával általában kivételt teszek. Nem mindig értem, hogy ezekben a szakmai elemzésekben mennyi a valós tartalom, mert ugye, erős ellenfélről és jó meccsről beszélni csakis mélyen szántó iróniával lehet.
Bernd Storck: „A tulajdonosnak ma van a születésnapja, és nemcsak három ponttal, hanem jó meccsel is szerettünk volna kedveskedni neki…” – csatlakozom a mester szavaihoz, Isten éltesse Világi urat! Legalább a három pont összejött, mert aki szerint ez jó meccs volt, azt megkérném, kommentben írja meg, mi történt az 55. perctől, ugyanis tíz percre beszundítottam. Na, ez a nem vicc…
DAC 1904–TRENCSÉN 2:0 (2:0)
Góllövők: 8. Ramirez, 21. Divković
DAC: Jedlička – Sommer, Kružliak, Beskorovainyi, Davis – Schäfer, Balić (91. Njie) – Divković (91. Moumou), Nebyla (79. Christie-Davies), Andzouana (72. Taiwo) – Ramirez (91. Nicolaescu).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Trencsén (2:0) mérkőzésről
Szabó Péter Pál fotógalériája a DAC–Trencsén (2:0) mérkőzésről
A DAC–Trencsén (2:0) képekben – Örzsik Ödön fotói
