FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Ha a DAC-ról van szó, elfogult vagyok mindig, ezért most picit csalódott is. Nyilván nem őrült, csak elfogult, a kettőt nem szükséges összekeverni. Természetesen tudtam, hogy a matematikai esély olyan fogalom, akár a kóbor kutya vacsorája. Várja a bundás, várja, aztán lefekszik éhesen aludni.Beletörődik, hogy megint nem jutott egy darabka cupákos csont, de még lerágott sem. Nem lettünk bajnokok (megint nem) ismét a Slovan az, miénk az ezüst. A valódi bajnokot amúgy szerintem covidnak hívják, sok mindent „megnyert” már, ez a fociszezon is az övé lett. Bevégeztetett…
Megnyert, de elvett is, minket meg kizárt a pálya mellől, a lelátóról. Hallottam, amint mondogatták az emberek, hogy mit érne most az első hely így, hogy nem lehetünk ott. Nem ünnepelhetünk együtt a csapattal, tombolva, mint nyolc évvel ezelőtt, mikor a második ligát nyertük meg, vagy hét éve, mikor bentmaradtunk a legfelsőbb osztályban. A Facebook mindenre emlékeztet, ha megkopna az elme, de persze az nem kopik egykönnyen, ilyenre emlékszik az ember, a szurkoló.
Arra jól emlékszik, mikor a pályára befuthat, ölelhet, tapsolhat, valami kis szuvenírért kuncsoroghat.
Én azért simán elviseltem volna így is a bajnoki címet. Nekünk Trencsénben csak magunkkal kellett törődni, nyerni és kész, de kezeket a szívekre, mindenki figyelte közben mi az eredmény Maróton, hogy vezet a Slovan, 1, 2, 3, majd 4 góllal. És ott már vége is volt, tök mindegy lett mit játszunk mi, és talán ezért is nem játszottunk feledhetetlenül. Blacki hiányzott, Davis a fene tudja hol jár még mindig fejben, a csatátsorunk sem volt valami penge, de hagyjuk is ezt, nem fogok senkit megdorgálni.
Az én bajom a kutya vacsorája, csakis az enyém, az elfogultságom is az enyém, meg még jó pár ezer, sőt tízezer szurkolótársamé. Vagyis remélem, hogy így van!
Szóval, ha Önnek, Neked ugyanúgy fáj, ha csalódott vagy picit, mert amíg egy csöppnyi esély is van, bízni kell, akkor tudd, nem voltál egyedül.
Hogy mondod, Pohronie, Szered, s’atöbbi… igen ott ment el, mi meg megvertük otthon a pozsonyiakat, nekik pedig azon múlott akkor a siker. Ilyen egy bajnokság, higgyétek el, a vége a lényeg, a többit évek múltán mindenki elfelejti, mert csak a vége van táblázattal kimutatva, csak az marad meg az almanachokban, felütve a 2020/2021-es szezonnál. Második a DAC, akkor ezüst megint, és ismét jöhet, hogy mit megadtunk volna egykor érte, vagy hogy előre aláírtuk volna. Frászkarikát, elfogult vagyok, most is dúdolom magamban a Raf II egykori slágerének refrénjét, ahogy ezeket a sorokat pötyögöm:
Mi bajnokok leszünk, mert ez a végzetünk,… gyere tapsolj és szurkolj velünk…
Na, valahogy így. Azon kapom magam, hogy a múltban élek, hogy nem tudok továbblépni. Lépnék én, csak sosincs hova, azt a legfelső lépcsőfokot mindig elorozza valaki. Ez a dal is már hány éves, és megint „csak” ezüst lett, de a DAC még mindig az életünk. Akik akkor itt fociztak, már azt sem tudják tán, merre van Dunaszerdahely, akik meg most fociznak sárga-kék mezben, ennyi idő múltával szintén elfelejtik. Csak mi maradunk itt, néha boldogan, olykor csalódottan, de sosem hűtlenül. Nem is írok többet most, még meg kell emészteni a dolgokat. Ez a Németh Anti maradhatna, hozzá pár spíler, de tényleg spílerek legyenek ám, nem csak ígéret, meg fogadalom!
Akkor majd jövőre, most „csak” ezüst – megint.
Én azért köszönöm szeretett csapatomnak ezt a második helyet is! A Nagyszombattal tessék tisztességesen elbánni egy hét múlva! A DAC-ért mindent, a DAC-ért semmit!
TRENCSÉN–DAC 1904 1:1 (0:0)
Góllövőnk: 58. Beskorovainyi
DAC: Jedlička – Sommer, Kružliak, Beskorovainyi, Davis – Divković (68. Moumou), Schäfer (76. Njie), Balić (86. Müller), Taiwo – Nicolaescu (46. Nebyla), Ramirez.
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Trencsén–DAC (1:1) mérkőzésről
Szabó Péter Pál fotógalériája a Trencsén–DAC (1:1) mérkőzésről
