Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok – Lauko „Nana” Sándor
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL, LAUKÓ SÁNDOR ARCHÍVMA
Nanával, vagyis Lauko Sándorral fél éve terveztük, hogy leülünk beszélgetni. Naivan azt gondoltam, ez lesz az első alkalom, hogy találkozunk, de Sanyi (továbbiakban csak Nana) biztosított róla, hogy tévedek. „Egyszer kezet ráztunk Zólyombrézón – mondta – akkor bemutattam neked a farnadi légiót, és hogy mindketten a legjobb évjárat vagyunk – 1976.” Végül Nana rámírt, hogy jelenleg otthon tartózkodik, felöltözött és eljött utánam Dunaszerdahelyre. Fradi-dzseki, DAC-melegítő és sál, valamint Felvidék póló. Ilyen szettben nem volt nehéz felismernem őt, törzshelyén, a dunaszerdahelyi St. Patrick Pub teraszán találkoztunk. Kalandos történetével most itt a Klikkout-on ismerkedhet meg a tisztelt olvasóközönség.
Azt ugye mindenki tudja, hogy a DAC a Felvidék csapata, na de azt is tudni kell, hogy te azért nem innen a „kertek alól” származol, mégis ott vagy szinte minden DAC-meccsen. Ráadásul úgy, hogy Németországban dolgozol.
Aki Dunaszerdahelyen született, az automatikusan vele született a DAC-cal. Az én első csapatom, akik úgy megmaradtak bennem, az az FC Everton volt. Bent van a pubban egy sárga mezük, direkt sárgát hoztam a DAC miatt. Gyerekkoromban egy szövetkezeti társasházban laktunk Farnadon, 8 család együtt, sok gyerekkel. Minden nap fociztunk, mi voltunk az „Everton” a másik csapat a „Rossival felálló Juventus”, ez sosem változott.
A második csapat az életemben – 1985-öt írunk, tegyem hozzá – az a Ferencváros, a mai napig hű szerelem. Annak idején, ha kinyitottad az Új Szót, ott volt benne mindig a Fradi. Előfizetők voltunk, anyukám úgy tartotta, ki venné meg a lapot, ha nem mi magyarok?
Nyugodjék édesapám is fradista volt, ahogy a környéken szinte mindenki. Fater a 80-as, 90-es években járt Dunaszerdahelyre meccsre. Járt… Úgy képzeld el, hogy Farnad Újvártól, Lévától, Párkánytól is 30-35 kilométer, tehát pont a „Bermuda háromszög” közepén vagyunk, ahol tényleg nincs semmi sem. Mikor apunak elő kellett vennie a zsír új 120-as Škodáját, és elmenni vele Lévára, már akkor égnek állt a haja.
Bennem igazából akkor tudatosult a DAC, amikor a farnadi A csapat kapusa, a Kálnai Gabi barátom egyszer elhozott meccsre magával. 16-17 éves lehettem, ő egy ötössel több és megrögzött DAC-szurkoló, mind a mai napig bérletes.
Az volt az életük, hogy Farnadról hétvégenként DAC-meccsre járnak, Škodával, Ladával, Zsigulival, ami akkor volt. Eltelt fél év és újra eljöttem velük, aztán megnősültem, lett saját kocsim és elkezdem járni. Eleinte egyszer egy hónapban, de elmondhatom, hogy az utóbbi 15 évben nagyon kevés DAC-meccset hagytam ki, mikor otthon voltam. Akadt olyan, hogy kéthetente a hazajövetelt is úgy oldottam meg, 7-800 kilométerről, hogy a DAC-on ott kell lenni.
Vannak olyan szurkolók mifelénk is, akik ha a Nagyszombat vagy a Slovan jön, akkor jönnek csak. Na én a Székesfehérvár elleni barátságos meccsen is ott voltam, vagy a Nagymihály ellen például. Fitus Andreát meg a Bélát gondolom ismered, ők ahol álltak az öreg stadionban, a B-középtől jobbra, ott álltam velük én is. Miattuk vettem bérletet a B3-ba, az új Arénában, oda ahová az övék is szól. Ez a parti már több mint 10 éve együtt van, minden évben megbeszéljük a dolgokat. Az új Aréna avatóján, a Trencsén ellen személyesen adtam egy DAC-sálat Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének.
Eredetileg úgy terveztük, hogy Farnadon beszélgetünk, ahová meghívtál, így beszéljünk egy kicsit az ottani emberekről, szurkolókról is.
A farnadi légió többé-kevésbé egyben maradt, abból a 7-8 emberből, akik a 80-as évektől járnak, mondjuk négyen maradtak, de mindig van utánpótlás. A kisebbik fiam is bérletes volt, aztán elmaradozott, a nagyobbikat nem érdekli a foci. Volt velem Szerdahelyen, de nem fogta meg őt a dolog. Ami még bánt, hogy a fatert nem tudtam elhozni az új stadionba. 2008. november 1-jén, amikor a szurkolóverés volt, éppen Svédországban dolgoztam. Félidőben hívott, sírt a telefonba: „fiam, verik a magyarokat és nem tudunk mit csinálni!”.
Két évig húztuk, betegeskedett, mondtam mindig neki, apu, van jegy, elviszlek, aztán meccsnapon nem érezte sose’ jól magát. Nem mert nekivágni az utazásnak, így az új Arénát nem láthatta élőben.
Ha jövök Szerdahelyre, itt a St. Patrickban mindig megállok, ez a törzshelyem. Covid alatt még képes voltam eljönni DAC-meccset is nézni itt, amíg lehetett persze. Büszke vagyok rá, hogy amit itt látsz fát, az farnadi mesterek munkája.
A Balla Tibi jó barátom, míg a Zerdába jártunk, egy alkalommal asztalt foglaltunk volna a következő meccsre…
Balla Tibor: „Mondták, hogy főnök, asztalt szeretnénk foglalni, én meg ráírtam, hogy rezerválva a lévaiaknak. A Nana kikelt magából, mikor meglátta, hogy milyen lévaiak? Mi farnadiak vagyunk, farnadi magyarok! Onnantól lettünk aztán jóba…”
Én egy egyszerű kisember vagyok, akinek van 2 ezer tő szőlője. El tudnék én dolgozni 2 vagy 3 hektáron is, és megélne belőle a családom, nem kéne elmennem külföldre. Viszont ilyen kicsiben esélyem sincs támogatást kapni, sem odahaza, sem magyarországi alapítványoktól. Azelőtt nem foglalkoztam komolyan a borral, ez mostanában változni látszik. Van olyan, hogy borhotel, most nagy divat lett. Az emberek, a családok kirándulnak, eljönnek Farnadra körülnézni, ezért született a Nanavin márkanév. Olyan tőkéket telepítettem, amilyen nincs másnak a környéken. A többi a jövő zenéje…
Említetted a külföldi munkát. Ugorjunk át képzeletben Németországba, ahol jelenleg dolgozol. Csak annyit mondok: HUNGÁRIA MÜNCHEN FC.
Három évvel ezelőtt történt, hogy egy München melletti városkában, Ebersbergben, az ottani magyarok kispályás focitornát szerveztek a majálison. Az egyik srác felvetette, hogy ebből akár egy nagypályás csapat is kijönne. Később felvettem velük a kapcsolatot, mostanra odáig jutottunk, hogy két csapatunk is lesz. Egy „rendes”, meg egy öregfiúk gárda.
Tavaly indultunk először hivatalos bajnokságban, pontosabban a Bajor Királyi Liga legalacsonyabb osztályában, ami a mi 7. ligánk szintje. Ősszel veretlenek voltunk, aztán közbeszólt a covid és törölték a bajnokságot.
Németországban kicsit mások a feltételek, kell lenni saját pályának, öltözőknek, zuhanyzóknak, vécéknek. Külön női és férfi persze. Mi mindent bérlünk, minden önkéntes alapon működik, aki focizni akar, az belerak valamennyi pénzt. Végül is úgy kerültünk soron kívül a bajnokságba, hogy a barátságos meccseken az ellenfelektől jó ajánlólevelet kaptunk. Ott ugyanis mindkét csapat nyilatkozatot ír a meccs után, a bírók is. Bajorországban még barátságos meccset sem szervezhetsz a szövetség engedélye és hivatalos játékvezetők nélkül. Rólunk mindenhol jó véleménnyel voltak, akkor is, ha mi győztünk.
Volt olyan meccs – ahol én nem tudtam ott lenni, aznap utaztam haza, akkor halt meg az apu – az ellenfél azt írta a jegyzőkönyvbe, hogy ilyen szurkolótábor előtt még sosem fociztak, Bundesliga szintű volt a vendéglátás.
Tudni kell, hogy minden meccsünkre 100-150 ottani magyar kijön, Bajorországban hivatalosan 110 ezer magyar él, megtalálják az utat hozzánk. Van saját rádiójuk is, a Helló Rádió, illetve a napokban indul a Hungária München TV.
Én vagyok az egyetlen felvidéki a csapatban, úgy tartjuk, hogy Nagy-Magyarországot képviseljük, kicsiben. Egy alkalommal az egyik csapatképen sárga-kék mezben virítunk, és Felvidék zászló van előttünk. Amúgy a szerelésünk megegyezik a magyar válogatott szerelésével, apám otthon büszkén mutogatta, hogy nézzétek, a fiam magyar válogatott.
Tudják ott is mi a DAC, hol van Dunaszerdahely. Legtöbben Anyaországiak, de Erdélyből, a Kárpátaljáról és Délvidékről is vannak köztünk magyarok. Idén tervben van egy Hungária München FC vendégszereplés Farnadon. Mihelyt a korlátozások engedik jövünk, de úgy, hogy utána részt tudjunk venni egy DAC-meccsen is. Nagyon várják a srácok…
Nana, kívánom, hogy összejöjjön, aztán én is tartozom neked egy farnadi „vendégszerepléssel”. Viszem a „csapatom” is, köszönöm a beszélgetést. Hajrá DAC, hajrá magyarok!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
