FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Megbeszéltük Poór Tibi főszerkesztővel, hogy a következő történetben egy olyan személy szerepelhetne, akit sokan ismernek. Akinek a neve valóban összeforrt a dunaszerdahelyi fociklubbal, olyasvalaki, akit DAC-os körökben már-már egy napon emlegetnek Weisz Mihállyal, Szikorával vagy Majorossal. Hagyjuk a kliséket, csupán egyet szabadjon még: legyen legenda! Nos, Ľuboš valóban egy élő legenda, a 80-as években Ő volt a klub kabalája és mindenese egy személyben. Történetét a múlt héten olvashatták, de hogy az ő sztoriját átmentsük a jelenkorba, további gondolataink támadtak.
Ekkor jött képbe a Sedlák Mirkó, egy szintén csupaszív fiatalember, a szurkolótábor lelke. Vagy inkább lelkiismerete? – ezt ki-ki döntse el magában. Kettejüket a kívülállók számára elsősorban a DAC köti össze, de ne feledjük, Ľuboš egyben a Mirkó nagybátyja is, ők így ketten elválaszthatatlan párost alkotnak.
Mirkót még soha az életben nem tudtam megelőzni a köszöntésben, pedig szinte naponta találkozunk. Jön biciklin a városban, mint a viharlovag, és messziről kiált:
„Roberto csao, nyerünk legközelebb?” Egy alkalommal az utca túloldalán álltam, spontán módon belekezdtünk a válaszolgatós rigmusba: Ki a jobb? Persze Mirkó visszakiáltotta, amit kell: DAC!
A DAC kabalája (Ľuboš), a lelátó lelke (Mirkó), és a stadion hangja (Bíró Tomi) – „Roberto, a fotózás előtt készítünk pár extra felvételt is, ilyen összetételben talán már sosem találkozunk” – szólt ismét a Poór Tibi. Nos, mit lehet erre felelni? A két riport minden perce egy ajándék volt, nagy megtiszteltetés, hogy a részese lehettem. Az meg, hogy én állíthattam össze, még így közel negyven év szurkolói háttérrel is hidegrázós. Ľuboš és Mirkó riportjának második része következik, ezúttal Mirkón a hangsúly. Ahogy a múltkor, úgy ezúttal is közreműködik a Bíró Tomi, a Wunderlich Pista bácsi, és persze a Ľuboš szintén bekapcsolódik a beszélgetésbe.
Az egyik legfontosabb kérdés legutóbb megválaszolásra került: Ľuboš köszöni szépen jól van, üdvözli a kedves olvasókat, szeretne ismét DAC-meccsekre járni. Újra együtt lehetne így a stadionban az elválaszthatatlan páros…
Szia Mirkó, vagyis inkább így: Mirkó csao! Kérlek meséld el a kedves olvasóknak, te hogyan kerültél először a DAC közelébe, mi vonzott oda?
Emlékszem, ellógtunk az iskolából, aztán nyugodjék Meszlényi Tibi bácsi, meg a Lunák Feri behívott és nézhettem az edzéseket a kispadról. Ez még a régi stadionban volt, a 2. ligában. Meccsnapokon felöltöztünk sárga-kékbe, aztán mentünk focira. Megvan örökítve képeken az az időszak, kb. a kétezres évek elején. Ott állunk a régi B-közép helyén, a Kašpar gyerekekkel, Petyóval, meg a Tomival. Nem voltunk sokan, a Huli, Uppas, az Ásványi Gyuri pedig hozott dobot. Emlékszem az öreg stadionra, a „vassal” körbekerített vendégszektorra. Fiatalok voltunk, szinte még gyerekek.
Bíró Tomi: Próbálok visszaemlékezni, hány éves lehettél akkor Mirko, 13-14? Úgy valahogy, igen.
Wunderlich István: Végigciplte a városon azt a hatalmas DAC transzparenst, pedig csak gyerek volt.
Aztán meg a Bíró Atti bá szokott olyat, hogy lefilmezte, amint a játékosok sorban jönnek be a főbejáraton, azon a kapun, ami most is megvan csak odébb. STADION T.J. DAC a felirata, a Csicsóval szemben áll. Én pedig egyenként üdvözöltem őket. Ez mindig nagy élmény nekem, mindegyik játékost ismertem személyesen, ők is engem, emlékszem most is a nevekre: csao Tomáš, csao Ľuboš, csao Marin… Fent álltam a „pidzériánál”, onnan kiabáltam le nekik.
Mirko, azt írom majd a bevezetőbe, hogy téged sosem lehet megelőzni a köszönésben, és mindig mindenkivel a DAC a témád, akárhányszor hallani téged az utcán. Csak sejtem, hogy nem csupán én gondolom így?!
Igen, a városban meccsnapokon kívül is találkozok szurkolókkal. Megyek be üzletbe, aztán a téren meg ott állnak az öregek, azokat is ismerem. Megbeszéljük mi volt legutóbb, és mi várható a következő meccsen. Hogy nyerünk-e, kik fognak játszani, meg hányan leszünk a stadionban.
Kinti meccsekre is eljutottam már sok helyre, amikor volt busz, azzal mentem. Nagyszombatba, Pozsonyba, Aranyosmarótra, Szenicére, egyszer voltam Rózsahegyen is. Hisz’ emlékszel Roberto, mennyi helyen találkoztunk már?!
Voltam egyszer Vágbesztercén, mikor az ifik játszottak osztályozót a Rózsaheggyel.
Németh Kriszti volt az edző. Aztán a félidőben „kijött a rossz” [megj.: lelátói szleng, kb. minden olyan helyzet, amiről az egyszerű szurkoló azt gondolná, nem való egy focimeccshez – B.R.]. Sok pirót gyújtottunk, meccs után pedig befutottunk a pályára ünnepelni, ott álltam mellettetek, Ervin ott is dobolt. Nekem tetszik a sárga-kék füst, csak ne tartsák felém, azt nem szeretem.
Az Akadémián is legutóbb volt egy kis füst. A Slovan elleni meccs előtt, mikor nyilvános edzést tartott a DAC. De hisz’ ott is találkoztunk Roberto, kint voltál a kicsikkel. Voltam már ott többször azelőtt, előkészületi meccseken is.
Wunderlich Ľuboš: Az Akadémiát eddig csak kívülről láttam, mikor az apuékkal elmentünk azon. Egyszer szeretnék oda is bejutni, megnézném milyenek a pályák bent…
Mirkó, pár mondatban meg tudnád fogalmazni, mit jelent neked a DAC?
Hozzám nőtt ez a klub, csallóközi csapat, szeretek meccsre járni, a szívemben van a DAC. A játékosok cserélődnek, de mindig van kiknek szurkolni.
Pačinda, meg a Ljubičić a kedvenceim voltak, sajnáltam, mikor elmentek. Marintól kaptam egy aláírt mezt, nem kértem, magától adta. Meg is van a mai napig, sok mindent kapok barátoktól, haverjaimtól, el van rakva a szekrényben szépen összehajtogatva.
Legutóbb egy eredeti meccslabdám lett, amit aláírtak a DAC focistái. Tetszett, hogy megtartottuk a második helyet, jó edző ez a Németh Antal.
Ľuboš a DAC kabalája volt egykoron, míg Te Mirkó a szurkolók kedvence lettél. Szinte mindenki ismer, sok barátod van. Akad esetleg olyan is, akikkel nemcsak meccsnapon tartod a kapcsolatot?
Akad hát! A Huli jó haverom, Mirusnak hív. Meg a Kašpar gyerekek, Petyó gyakran elvisz finom vacsorára. Tomival szintén jóban vagyunk.
Amúgy hogy néz ki egy meccsnap nálad? Nem egyszer találkoztunk már több órával is a mérkőzések előtt a stadionnál…
Meccsnapokon megy a készülődés, megborotválkozok, elkészülődök, mindig időben elindulok. Szeretek a stadion környékén mászkálni, a többi szurkolóval találkozni.
Mirkó te egy igazi úriember vagy, nekem sosem jutott még eszembe, hogy meccsek előtt meg kéne borotválkoznom. Ebből is látszik, hogy megtiszteled a DAC-ot, meg gondolom a csajoknak is bejön hogy „sima” az arcod. Köszi szépen neked is a beszélgetést, hajrá DAC!
AZ INTERJÚ KÖZBEN KÉSZÜLT FÉNYKÉPEKBŐL ÁLLÍTOTTUK ÖSSZE AZ ALÁBBI GALÉRIÁNKAT, NÉZZÉTEK MEG EZEKET IS!
KAPCSOLÓDÓ:
Bemutatkoznék, DA-szurkoló vagyok – Wunderlich Ľuboš
ÖSSZES EDDIGI RÉSZ:
Bemutatkoznék, DAC-szurkoló vagyok…
