A cikk megjelent a Klikk 021/06. számában.
Szerintem, csak pár dolog érdekesebb, mint belátást nyerni egy művész agyába: az alkotás mechanizmusába, abba, ahogyan az alkotó kimunkálja a mű összes aspektusát, hogy végül életre keltse az alkotását. Ha rágondolok arra, hogy James Joyce 16 évig írta a Finnegan ébredését (Finnegans Wake), vagy Stanley Kubrick perfekcionizmusára, izgalom és rajongás tölt el.
Amikor a kezembe került Woody Allen önéletrajza, pontosan ezt vártam tőle: az élettörténete mellett meg akartam tudni, hogyan és miként dolgozik a mozi egyik legelismertebbje.
És megkaptam? Igen (és akármilyen kiszámíthatóan is hangzik) a „legwoodyallenesebb” módon. Kisebb-nagyobb túlzással, Allen így foglalta össze saját magát könyve 455. oldalának huszonnyolcadik, huszonkilencedik, illetve a 456. oldalának első sorában:
„A filmkészítési szokásaim: lusta vagyok és fegyelmezetlen, a technikához meg annyit konyítok, mint egy bukott, kirúgott filmszakos.”
Woody Allen: Apropó nélkül (Fordította: Dési András György). Jaffa Kiadó, 2020.
