„Ballag már a vén diák tovább, tovább,
Isten véletek cimborák tovább, tovább.”
Énekeltük a ballagáskor mi is. Csak épp azt nem tudtuk, honnan és hova. Fogalmunk sem volt, hogy mi változik majd, hogy mi kezdődik és minek lett most ilyen nagy hirtelen vége. Egyet tudtunk csak, hogy ami most történik, az nagyon fontos. Később jöttünk rá – ahogy sok minden másra is –, hogy ez valóban egy sorsfordító mérföldkő volt az életünkben. A középiskola rituális befejezése, a felnőttkor kezdete, egy felelősségteljesebb élet előhangja, egy komolyabb, gazdagabb világ behívója.
Persze előttünk állt még az egyetem, vagy egy szuper szakma, menni akartunk, ki merre látott. De még mindig csak kis pelyhes fenekű senkik voltunk, akik azt se tudták, merre is van az arra. De mit volt mit tenni, szorgalmasan énekeltük mi is a ballagók himnuszát.
A pubikor egy rettenetesen nehéz időszak egy ember életében. Mintha egy piros vészlámpa villogna állandóan a fejünkben arra figyelmeztetve, hogy valamit tennünk kellene, mégpedig most, most, MOST. Lippog a lámpa, érezzük a sürgetést, de ugyanúgy nem ismerjük az előttünk álló utat, a lappangó lehetőségeket, ahogy eddig. Épp csak a reakciónk vehemensebb. Ezt a felfokozott testi és lelki állapotot pedig mindenki másképp dolgozza fel, ami persze a legtávolabb áll a tiszta racionalitástól, és esetleges alternatíváktól. Ez pedig teljesen normális.
Számos változás megy végbe a testünkben ekkor:
– A pubertást 14 és 18 éves kor közé tesszük, amikor a 12-13 év utáni fokozottabb testi növekedést egy újabb nagy ugrás követ.
– A hormonális változásoknak köszönhetően több testi funkció tompul, köztük a hallásé a és az emlékezeté is, figyelemzavar léphet fel, az érdeklődési kör is szűkül.
– A csoportos, illetve a páros kapcsolatok erősödése figyelhető meg, erősödik az érdeklődés a másik nem iránt. A szülők, a tanárok, illetve a tekintéllyel bíró személyek tisztelete visszaesik.
– A szerepek átrendeződnek. Az eddigi gyermek-nevelő viszonyt hamarabb nevezhetjük már egy felnőtt-felnőtt viszony kezdetének.
– Kialakulnak a fontosabb serdülőkori típusok: racionális, emocionális, rapszodikusan életvidám, vagy voluntarista.
– Erősödik az önmegfigyelés, az önkontroll és önnevelés, önalakítás jelentkezése.
Ilyen intenzív testi és lelki kondíciók mellett még az egyszerű létezés sem könnyű. S ha még hozzátesszük azt is, hogy életünk egyik legsúlyosabb kérdéséről, a továbbtanulásról is ebben a helyzetben kell döntenünk… Legyünk hát sokkal toleránsabbak és megértőbbek a fiatalokkal szemben, akik most ballagnak. Emlékezzünk arra, hogy mi is voltunk hasonló cipőben, és hogy valóban nem volt könnyű.
Forrás: http://www.jgypk.hu/tamop13e/tananyag_html/testnevtan/puberts_1418_ves_letkor_jellemzi.html
