A cikk megjelent a Klikk Out 2021/07. számában.
Fotók: Pexels.com
Valahogy úgy vagyok vele, mint Gombóc Artúr. Szeretem a kereket és a szögletest, a hosszút és a rövidet, a gömbülyűt és a lapost, a csomagoltat és a meztelent, az egészet és a megkezdettet, az édeset és a keserűt, a mogyorósat és a tejeset, a likőröset, a tavalyit és az ideit, meg minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon. Bár, ha jól belegondolok, nem nagyon ismerek olyan embert, aki fintorogna és elhúzná a száját, ha a csokiról van szó. Ha valami csipcsup bánat vagy bosszúság ér minket, gyakran “gyógyítjuk” magunkat, jobban mondva a lelkünket e kakaóbabból készült csodával. Könnyen lehet, hogy belefutottál már olyan cikkekbe is, melyek szerint ez a nyalánkság nem csak finom, hanem még az egészségednek is nagyon jót tesz. De vajon van ennek valami valóságalapja?
A csokoládé rövid története
Csaknem 4000 éve fogyaszt az ember csokoládét valamilyen formában. A mai Mexikó területén akkoriban élő népek, az olmékok fedezték fel, hogy hogyan is lehet fogyaszthatóvá tenni a kakaóbabokat. A belőlük készült italt vallásos rituálék keretében fogyasztották, de már ekkor úgy gondolták, hogy gyógyhatása van. Pár évszázaddal később a maják az istenek italának tartották, chillivel fűszerezték. Tőlük származik a csokoládé szó is: a “xocolatl” azt jelentette, keserű víz.
Az aztékok aztán olyannyira becsben tartották a kakaóbabokat, hogy fizetőeszköznek használták őket. Úgy gondolták, a csokoládé hihetetlen erőt ad a fogyasztójának, ezért nőknek és gyermekeknek nem is volt szabad fogyasztaniuk. Itták, mielőtt csatába vonultak, de akkor is, ha épp az ágyban kellett bizonyítaniuk a férfiasságukat. Virtusnövelő mellett orvosság is volt: gyógyítottak vele különféle bajokat a gyomorbajtól a fáradékonyságon keresztül az aranyérig.
Nem tudni pontosan, Európában ki hozta divatba a sokáig luxuscikknek számító árut, az viszont bizonyos, hogy az öreg kontinensen is csakhamar rengeteg hódolója lett, és itt is gyógyerőt tulajdonítottak neki. Emésztő- és idegrendszeri panaszok esetén éppúgy bevetették, mint a soványnak és gyengének ítélt emberek esetén hízókúra gyanánt. Igaz, ami igaz, ez utóbbival mondjuk nem lőttek nagyon mellé.
Csak az egyház tagjai nem voltak annyira oda érte – szerintük bűnös élvezetekre tüzelt a csokoládé, bár bizonyos orvosi célú felhasználások ellen azért nem tiltakoztak foggal-körömmel. A megoldás? Írjuk fel mindenre, és akkor mindenki jól jár!
A 19. században John Cadbury az alkoholizmus legtutibb ellenszereként reklámozta a csokoládét. Ismerős a név? Nem véletlenül. Bejött neki a dolog, és ha ő maga már nem is, az általa alapított brand él és virul mind a mai napig. Később pedig, miután rájöttek, hogy lehet port csinálni a kakaóból, miáltal sokkal tovább tárolhatóvá vált az értékes portéka, a frissen kevert italok mellett újfajta gyógyszereket kezdtek el gyártani belőle. A székrekedés elleni pirulák például nagy népszerűségnek örvendtek még a huszadik században is.
Csak az ötvenes években jöttek rá, hogy a csokoládé elkészítéséhez használt sok zsír és cukor nincs annyira frankó hatással az egészségre, no de sebaj! Ami ilyen finom, az még így is simán eladja magát. Vagy manapság mégsem?
Van egy jó hírem!
Mindannyian reménykedünk benne, hogy az egészségünknek is jót tesz az, amit nagyon szeretünk, s ennek a csoki története az egyik legékesebb példája. Ha megnézzük, mennyi hasznos összetevő van a csokoládéban, ez a remény nem is tűnik olyan alaptalannak. A csokoládé több olyan összetevőt tartalmaz, amire a szervezetünknek szüksége van, például vasat és magnéziumot, a tejtartalmú csoki pedig kalciumot. Ezenkívül kimondottan magas az antioxidánstartalma is, ami azért jó hír, mert az általa megkötött szabad gyökök egyébként károsítják a sejteket, ezáltal szerepet játszanak sok betegség kialakulásánál, illetve az öregedés folyamatában is.
Bizonyos tanulmányok szerint a kakaóbabban lévő flavanol a koleszterin oxidációját is csökkentheti, valamint jótékony hatással van az erekre és a vérnyomásra, ezáltal rendszeres fogyasztása megelőzhet bizonyos szív- és érrendszeri megbetegedéseket. Arra is van némi bizonyíték, hogy a rendszeres fogyasztás csökkentheti az inzulinrezisztenciát, ezáltal a cukorbetegség kialakulásának kisebb az esélye. A benne lévő koffein és teobromin pedig az agyműködést serkenti, kivált idősebb, kognitív és memóriazavarokkal küzdő páciensek esetében.
Mindezen pozitív hatások tükrében úgy tűnik, nyugodtan megveregethetjük a saját vállunkat, hogy nagyon is jól döntöttünk, most, hogy ismét kikotortunk a szekrényből egy tábla mogyoróst (na jó, bevallom, ez az én személyes kedvencem). Csakhogy mielőtt te is hátradőlnél, és a szívednek oly kedves roppanó hangot reprodukálnád…
…vannak rossz híreim is.
Először is, a fenti pozitív hatások akkor lehetnek csak érvényesek, ha magas, legalább 70%-os kakaótartalmú csokoládéról beszélünk. Minél feketébb, annál jobb. Sajnos, ha a tejcsokitól várjuk, hogy megmentsem minket a szív- és érrendszeri betegségektől, rossz lóra tettünk. Pláne, ha a fehércsoki a legkedvesebb a szívünknek, mert az még kevésbé kedves a szívünkhöz, lévén annak a kakaóbabhoz és a benne lévő jótékony összetevőkhöz vajmi kevés köze van. Utóbbi összetevők pedig a feldolgozás módjától függően is nagyon különböző mértékben vannak jelen a különböző fajta csokoládékban.
Másrészt van, aki nem kicsit szkeptikus a kutatások eredményét illetően, hiszen azok zömét nem más támogatja anyagilag, mint a különböző csokoládégyártók, akiknek nyilván érdeke, hogy a terméküket egészségesnek állíthassák be. Az egyik trükk például, hogy a kísérletben résztvevők nem csokoládét fogyasztanak, hanem az abból kinyert flavanolt, csakhogy akkora mennyiségben, hogy azt aligha lehetne produkálni csokievéssel, még ha valaki a már emlegetett Gombóc Artúr közeli rokona is. Ha pedig valaki mégis megpróbálná, valószínűleg több lenne belőle a kár, mint a haszon. Ugyanis ahhoz, hogy az alapból keserű csokoládé finom legyen, mindenképp kell zsírt és cukrot is adni, így túlfogyasztás esetén elhízással végződhet a kísérlet. Azt pedig már minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy az nem túl jó az egészségünk szempontjából – konkrétan többek közt cukorbetegséghez, illetve szív- és érrendszeri problémákhoz vezethet, flavanolok ide vagy oda.
Szóval, megint ott vagyunk, ahol a part szakad.
De azért nem kell különösképpen elkeserednünk. Csak a mesékben fekete-fehérek a dolgok, és a telenovellákban vannak színtiszta gonosz és földre szállt angyal karakterek.
A csoki afféle sármos rosszfiú, akinek azért vannak jó oldalai is, de csak mértékkel ajánlott a fogyasztása. Szóval, ha ez dobja fel néha a kedvedet, az teljesen rendben van, csak ne pörögj rá túlságosan, mert az viszont nem tesz jót neked. Apropó: te melyik fajtát szereted a legjobban?
