NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL, FOTÓ: SZERZŐ
Aktuális jegyzetem erejéig helyszínileg részben szakítok szülővárosom dolgaival, hiszen az alábbiakban leírt témakörök általánosságban bárhol értelmezhetőek. Ugyanakkor az írás jellege adja magát az „egykor és most” általam is oly sokszor megénekelt történeteivel, vagyis Dunaszerdahely utcaképének változásaival. Épp csak a fizikai valóságot szokásaink alakulására cseréltem le, időben és térben. Az ötletet egy írás adta, lévén gyakorló szülőként az ember nem árt, ha nyitott szemmel jár, főleg úgy, hogy a két gyermekáldás között két évtized telik el, s mivel az utóbbi nem éppen nevezhető szokványosnak, nem árt résen lenni, okosodni, de nem okoskodni!
Miután hazavittük kisbabánkat a kórházból, az élet egyik nagy kérdése, hogy kell-e minden nap fürdetni a kicsit? Nálunk speciel a kicsiket, igen vagy nem, érvek és ellenérvek ütköznek. Tudom, a bábaasszonyok ezt százszor elismétlik még a kórházban a kismamáknak, de… Vannak, akik úgy tartják, a napi fürdés elengedhetetlen a higiéniához, míg mások szerint minek naponta fürdetni a gyereket, hiszen csak eszik és alszik, tehát semmi olyat nem csinál, amitől piszkos lehetne, egészen addig, míg nem kezd el mászni, majd járni. Mindezek megítélése nem csupán szülőként változó, eleve az ajánlások is változtak a már említett két évtized alatt, így aztán néha ember legyen a talpán, aki igazságot tesz!
A változás és a sokrétűség nem csupán a fürdetést érinti, szinte minden praktikus dolognak más-más indoka lett napjainkban, mint az volt anno.
Induljunk ki abból, hogy éppen nyár van, sőt én is, a nagyfiam is, valamint egy esztendős ikergyermekeink szintén az év legmelegebb szakaszában születtünk. Szóval fürdetés… Ha azt tetszenek mondani, egyszerű ez mint az egyszeregy, gondoljanak csak bele – főleg az anyukák -, hányszor indultak el otthonról kontrollra, tanácsadásra (ide írom, hogy poradňára, mert a többség így ismeri a Csallóközben), hogy vajon „mit fog szólni az orvos?”
Vajon mindent helyesen csinálunk, nem toljuk picit túl az egészet, az ügybuzgó törődésünkkel nem ártunk a kicsinek? Milyen a bőre a gyereknek, esetleg száraz, állandóan kipirosodik, foltos, stb. Ehhez jönnek még a nagyszülők gondolatai és máris kész fejünkben a „vihar”.
Hogy stílusos legyek, vihar a biliben. Nos kérem, szerintem nincs olyan, hogy: „ahogy a nagykönyvben megvan írva!”
Visszagondolva az évtizedes szokásokra, anno még a felnőttek sem fürödtek naponta. Teljesen normális volt például a testszőrzet is, itt, ott, amott – most meg ugye, próbáljunk csak kimenni az utcára a hónaljkutyánkat „sétáltatni”, még megkérdezi valaki, hogy megkapta-e a kötelező oltásokat? A társadalmi normák, ugyebár! Az idők változnak, két évtizeddel ezelőtt valóban csak minden másnap fürdettük a nagyfiamat, míg az öregek heti egy alkalommal hozták be a spájzból a kiskádat. Anno például kötelezően raktunk a vízbe kamilla oldatot, egy éve, mikor rákérdeztem kell-e, nézett rám a doki, hogy „vajon hol találhatott el a golyó?”.
A jelenlegi szakmai irányelvek szerint a kicsi babákat, és különösen az újszülötteket teljesen szükségtelen naponta megfürdetni.
Szóval akkor „nefürggyé le” mindennap!? Az előbb említettek szerint elegendő, ha körülnézünk, mi a helyzet a pelus alatt. Van aztán az a szitu, amikor „baleset következik be” és a lapockáig terjed a cucc – na akkor teljesen mindegy, ki mit mond, zuhany, oszt csókolom. Esetleg ha böfiznek, vagy meggyűlik a bajunk a „kisrókával”… De viccet félretéve, bizony mi minden nap fürdetjük a kicsiket, hisz’ hozzánk hasonlóan ők is izzadnak, még ha nem is kapáltak a kertben (ehhez jönek még bónuszként a „balesetek” miatti fürdetések). A kicsik hálistennek bírják, nem tapasztaltunk semmilyen elváltozást a bőrükön. Fürdés után babaolaj, alul indokolt esetben popsikrém jár. Így aztán nyugodt szívvel fektetjük le őket éjszakára.
Szóval mondjon bárki bármit, végső soron a szülő dolga kitapasztalni, mi a jó a gyerekének, és mi nem.
Megint csak a saját példánkból okulva, az egyikük bőre tiltakozott a márkás pelus miatt, másikuknak tökmindegy lett, mit adunk rá. Aztán kiegyeztünk az egyik áruházlánc eldobható termékével. Bezzeg régen volt a textilpelenka, plusz mégegy keresztben a csípőficam miatt… na ebben is változott az orvostudomány berögződése. Emlékszem, édesanyám milyen akkurátusan főzte ki a textilpelenkákat minden áldott nap, le is vált a plafon egy négyzetméteren az állandó gőz miatt. Összességében tehát elmondható, hogy minden gyermek külön és testreszabott törődést igényel. Még az ikreink is, mert a tévhittel ellentétben éjjel sem egyszerre kelnek fel, hogy kisírják a tejadagjukat. Ez van, tudom nem lettünk sokkal okosabbak, vagy mégis?
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
