FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
POÓR TIBOR: E két meccs után nyilván nem beszélhettünk balszerencséről, mert az ellenfél teljesen megérdemelte a továbbjutást. Próbáltuk az új rendszert a hátvédsorra, ráadásul olyan játékosokkal, akik újoncok, vagy nem a legfürgébbek. Ebben a stádiumban nagy rizikó volt, próbálni nem most kellett volna, szerintem. Ilyenkor tényleg nem nehéz az ellenfélnek egy kontránál esélyt nem adni a levédekezésre – vabank ide, vabank oda… Másrészt, ez a teljesítmény és hozzáállás más volt (egy fiatalember kivételével), mint az előző meccseken, tehát… De tényleg, ilyen szinten nem elég az úgymond helyenkénti 100%. Az ellenfél nagyon is az előző meccsből merített, főleg mentálisan. Jó, valószínűleg végül összerakjuk szerintem a „három hátvédeset”, de most még nem voltunk rá érettek. Egy 4-2-3-1 lehet nem hozott volna tovabbjutást, de nagyobb esélyünk lett volna vele.
SZIGETI ATTILA: Kicsit féltettem a csapatunkat a jóval tapasztaltabb játékosokból álló Partizantól, hiszen gólt, gólokat kellett rúgnunk, amihez ki kellett nyitnunk és támadásokat szövögetnünk. Aztán megláttam a felállítást és meglepődtem az edzőnk taktikai húzásán, és talán csak Balić kihagyásával nem értettem egyet. Véleményem szerint nincs szégyellnivalónk, viszont nem tartom a Belgrádot jó csapatnak, és luxus ilyen meccsen ziccereket és 11-est kihagyni. Ennyivel talán jobbak a sokkal nagyobb költségvetéssel dolgozó szerbek.
