Múlt heti ankétunkban arról faggattuk három válaszadónkat, hogy mik a legnagyobb őrültségeik, melyeket elkövettek, s persze, amelyek még nyomdafestéket tűrnek. Nagyon izgalmas és érdekes történeteket olvashattunk, amelyek persze elgondolkodtattak bennünket is a saját kalandjainkról.
Vajon mennyire merünk őrültnek lenni? Az őrültséget itt most persze ne vegyétek a szó szoros értelemében, hiszem az őrült nem feltétlen egyezik egy buta, nemtörődöm, felelőtlen és könnyelmű emberrel.
Talán mondjuk inkább azt, hogy bátor! S a kérdés tehát inkább az, hogy mennyire vagyunk elég bátrak ahhoz, hogy elhagyjuk a megszokott terepünket és egy olyan döntést hozzunk, amellyel átlépjük az eddig oly kényelmesnek bizonyuló komfortzónánkat.
Hadd soroljunk fel pár példát:
1.) Gondolhatunk itt akár egy apró dologra, egy kisebb segítségnyújtásra, mint például egy mozgássérültet átsegíteni a zebrán, egy gazdátlan kiscicát befogadni, vagy biztonságos helyre szállítani, felhívni egy ismerősöd, akiről tudod, hogy épp egy nehéz időszakon megy keresztül és csak egyszerűen megkérdezni, hogy hogy van. Mikor tettél utoljára ilyet?
2.) Vagy gondolhatunk egyszerűen a fiatal pályaválasztókra, akikben évekkel később fogalmazódik meg, hogy mégsem a hozzájuk leginkább passzoló foglalkozás mellett döntöttek, ezért összeszedik minden bátorságukat és a pályaelhagyók táborát gyarapítják. Viszont mérhetetlenül boldogok, hiszen valóban tettek azért, hogy azt csinálhassák, amit a szívük mélyén hivatásuknak éreznek.
3.) Vagy csak egyszerűen szerelmet vallottak! Mégpedig egy olyan férfinak, illetve nőnek, akiknél nem voltak biztosak abban, hogy érzelmeik viszonzást nyernek. Kockáztattak! Így hát majdnem mindegy is, hogy szimpátia vagy visszautasítás fogadta őket, már nyertesekké dicsőültek, hiszen legyőzték egyik legbelső szorongásukat, a visszautasítástól, a szeretetlenségtől való félelmüket, és nyíltan színt vallottak. Mi ez, ha nem őrültség, s egyben gigantikus bátorság.
4.) Idővel folyamatosan változunk. Nemcsak a testünk alakul át egyes időszakokban, hanem lelkileg is érünk, jelentős tapasztalatokkal gazdagodunk, mély megértésekkel, felismerésekkel gyarapodunk és elkerülhetetlenül bölcsebbek és tisztánlátóbbak leszünk. Magából következik hát, hogy újabb és újabb élethelyzetekbe sodródunk, jó esetben persze olyanokba, melyek a jelenlegi állapotunknak éppen a legmegfelelőbbek. Egy élethelyzet megváltoztatásához is jelentős bátorság kell, hiszen ez félig költözést, vagy egy új munkahelyet, vagy akár családalapítást is jelenthet.
5.) Sokan szeretik az adrenalinsokkot, ezért olyan extrém sportokat választanak, amelyek épp azokat az érzékszerveiket stimulálják, melyek számukra a legérzékenyebbek. Ilyen például a magasságtól, a gyorsaságtól való félelem. Képzeljünk el egy tériszonyost, aki azért, hogy legyőzze a fóbiáját, leugrik egy sziklaszirtről! Mi ez, ha nem valódi, vérbeli spiritusz?
6.) Emelem a kalapom mindazok előtt, akik veszik a bátorságot, hogy másban higgyenek, mint mások. Akik tovább látnak az orruknál és keresnek, kutatnak olyan életfelfogások után, melyek számukra érthetőbben magyarázzák az univerzum keletkezését, a lét értelmét, az egy vagy több Isten jelenlétét. Te mersz másban hinni, ha kétségeid támadnának a beléd nevelt vallásod felől?
….a 7.) és egyben legtrükkösebb pont, amikor a környezeted tekint őrültnek. Te egyszerűen csak teszed, amit helyesnek érzel. Se többet, se kevesebbet. A családod és a barátaid ennek ellenére mégis furának gondolnak, képtelenek megérteni. Bármelyik fentebb említett példa mellett megkaphatod a plecsnis jelzőt, hogy nem vagy normális, hiszen elherdálod az életed, kidobod az ablakon a pénzed, tönkreteszed a munkahelyi előmeneteled, következetlenné teszed az önéletrajzod, megszakítod a tanulmányaid, meglátod, majd csak elkapsz valami betegséget külföldön, aztán nézhetsz… és hasonlók.
Csakis azt kérdezgetik, hogy minek ezt, minek azt. Mintha minden felesleges lenne az életben. Minden erőfeszítés, minden cselekedet, amit azért teszel, hogy azt az életet éld, amit szeretnél, értelmetlen hülyeségnek gondolnak.
Persze idővel bebizonyosodik majd, hogy kinek volt „igaza”. Miért is élnénk mások életét, mások, számunkra érthetetlen és élhetetlen elvei szerint? Nem kell! Még ha őrültnek gondolnak is, legyünk bátrak és változtassunk az életünkön, ha szeretnénk!
