FOTÓK: ÖRZSIK ÖDÖN
Az egész heti események távoli szemlélőjeként két kérdés foglalkoztatott. Az egyik a csapat stabilitásának látható és kézzelfogható hiánya, azon belül is a pletykák valóságtartalmában való elmélyülés, illetve a kételkedés. Na meg persze Taiwo idény közbeni eligazolása, amire rögtön rákontrázott egy újabb játékosunk esetleges távozásáról szóló hír. Nyilván, ahogy a közmondás is tartja: „Nem zörög a haraszt, ha…” – szóval, amit két ember tud, az Dunaszerdahelyen már nem számít titoknak. A harmadik hozzátesz, a negyedik elvesz belőle, az ötödik kiszínezi picit. Úgy hiszem, egyáltalán nem ehhez van szokva a „műkedvelő” sárga-kék közönség, jobban mondva nem ezt várná el, sem a klubtól, sem a szurkolók felől.
A másik kérdés éppen a drukkereket, vagyis a lelátót érinti, ami összefügg ugyan a csapat játékával, viszont a részleteket talán éppen a csapat sikertelensége az, ami a legkevésbé befolyásolja. Magyarán: voltak itt már korábban is hullámvölgyek, csak akkor átláthatóbbnak érezhettük a feltételeket, tisztábban láthattuk az okot és az okozatot.
Most egyáltalán nincs effajta érzetem, sőt azt kell mondanom, hogy a fanklub és a klub közötti párbeszédbe már-már némi zsarolást is látok. Semmi sincs rendben, nem csupán a kontúrok hiányoznak, hanem a legapróbb szegmensek is.
A kemény mag és a klub őszinte „összeborulása” számomra inkább színjátéknak tűnt, ami a duzzogó fél öntömjénezésével párosult.
Semmi új a nap alatt – mondhatná a költő -, és amíg így „játszik” egyik vagy másik fél az egyszerű szurkoló türelmével, hülyének nézve őt, nekem nem igazán van kedvem asszisztálni hozzá. Ne úgy tűnjön persze, hogy én is beállnék duzzogni egy kényelmes sarokba, nem erről van szó. Egyszerűen beleuntam abba, hogy igyekszünk mindent a szőnyeg alá söpörni, nem törődve sem a jelenlegi helyzettel, sem annak következményeivel. Miközben a szakadék egyre csak mélyül, elintéznénk annyival, hogy ha majd jönnek az eredmények, minden megoldódik magától.
Valóban ez lenne a jövő zenéje? Tényleg ezt érdemli a dunaszerdahelyi közönség?
A választ máris megmutatják a számadatok, a megengedett tízezer helyett négy és félezren váltottak jegyet a mérkőzésre, ami bár pozitív irányú javulásnak látszik, ám nagyságrendileg elmarad a megszokottól.
Persze mondhatnánk, hogy kirándultak az emberek, meg vasárnap este volt, és még mindig akadnak megszorítások is. Kereshetnénk az okokat, gyárthatnánk újabb kifogásokat, tovább gyarapítva a szőnyeg alatt felhalmozott kupacot.
Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél…
– írja Saint-Exupéry a Kishercegben, és igen, elsősorban a klub felelőssége lenne az egyszer már „megszelídített” szurkolót visszacsalogatni a lelátóra. De focival, jó focival, és nem új logóval, meg az akciós vásárlás lehetőségével a Shopban.
Te pillanatnyilag nem vagy számomra más, mint egy ugyanolyan kisfiú, mint a többi száz- meg százezer. És szükségem sincs rád. Ahogyan neked sincs énrám. Számodra én is csak ugyanolyan róka vagyok, mint a többi száz- meg százezer. De ha megszelídítesz, szükségünk lesz egymásra. Egyetlen leszel számomra a világon. És én is egyetlen leszek a te számodra…
– folytatja a klasszikus. Sajnos, azt is ki kell mondanunk, hogy a DAC-nak valójában nincs 3-4 ezernél több hűséges híve, és még ennél is kevesebb azok száma, akik kimennek focira akkor is, ha történetesen piros hó esik.
Aki hagyja, hogy megszelídítsék, az a sírás kockázatát is vállalja vele.
– szóval azért legyen bennünk mindenkor egy kis alázat is. Hajrá, DAC!
DAC 1904–TRENCSÉN 1:1 (1:1)
Góllövőnk: Beskorovainyi
DAC: Jedlička – Blackman, Brunetti, Beskorovainyi, Davis – Njie, Andzouana (61. Fábry), Dimun – Divković, Nicolaescu (72. Sharani), Ciganiks (72. Rymarenko).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Trencsén (1:1) mérkőzésről
Álljunk meg egy-két pillanatra – fotók a DAC–Trencsén meccsről
SzerdaHelyzet – A szurkolók kiválóak, de fogynak
