Mozgalmas napok vannak futballberkekben, de míg mindenki elájult (én is) a Barcelona továbbjutásától, és szidják annak játékvezetőjét, mi maradjunk kedvenc csapatunknál, a DAC-nál.
A Rózsahegyi botlásnak nevezett, hazai környezetben lejátszott döntetlent még talán elfogadta a nagyérdemű, és mindenki várta a Poprád elleni kupaszereplést, ahol nem volt DAC-szurkoló, aki kételkedett volna a továbbjutásban.
Sajnos, nem így történt, viszont a futball már csak ilyen, néha örömet tud okozni, néha bánatot, gondoljunk csak a Párizs kiesésére.
A legutóbbi két mérkőzés hűen tükrözte hiányosságainkat és megmutatta azt, hogy csapatunkban nincsenek egyéniségek, még a szlovákiai Fortuna Liga szintjén sem.
Szerintem ezzel László Csaba vezetőedző is tisztában van, és ennek tudható be a „biztonságos”, megerősített védekezés és az egy csatárral való játék. Sok választási lehetősége nincs vezetőedzőnknek, viszont úgy érzem, nyíltabb támadójátékot kellene felvállalni csapatunknak. Én már a Rózsahegy ellen is Michalíkért kiáltottam a csatársorba, amiért a körülöttem helyet foglalók hülyének néztek, viszont Poprád ellen meghúzta. Sajnos, idegenként mozgott (még) védőjátékosunk azon a poszton, de szerintem akklimatizálódnia kell majd ott, mert szinte minden csapat magassági fölényben játszik ellenünk.
A megválasztott kombinatív, kis területen való sokpasszos játékunk nem eredményes egy visszaállt védelemmel szemben, hiányzik az ötlet és kreativitás játékunkból.
Ilyenkor egyszerűen megjátszhatatlan Šafranko és a mellé feltolódó Sarr, a széleken vezetett támadásokból rúgott centereket a magassági fölényben lévő ellenfelek mind lereagálják. Volt rá példa, hogy egyszem csatárunk mélységben való játékunkkor szépen megnyitotta a területet Živkovic részére, de ő egyszerűen nem mert feltolódni és keresztbe mozogni. Sajnos, középpályásaink szemei sem látták meg az üres területeket.
Standardszituáció a tizenhatos környékéről elérhetetlen fogalom számunkra, mert nincs, aki kierőszakolja, és azt még veszélyesen meg is kellene rúgni.
Mindenki tudja, hogy egy alkotni kényszerült csapatnak mindig nehezebb dolga van a védekezésre felállt csapaténál.
…meglátjuk a Zsolna ellen! Hajrá DAC!
