A cikk megjelent a Klikk Out 2021/09. számában. Borítóterv: Gocoň László
Remélem, már elegen vagyunk ahhoz, hogy ne térjen vissza az az állapot, ami itt 2018 tavasza előtt volt. Vagy ami a tavalyi tavasz előtt volt. Vagy ami az idei tavasz előtt volt. Mert szeptember azzal indult, hogy mindez együtt visszaköszönt néhány szlovákiai központi téren (Pozsonyban, illetve Kassán).
Remélem, már elegen vagyunk, akik nem felejtik el, hogy egy szimpatikus fiatal pár halálával, pontosabban meggyilkolásával kellett pofára esni; hogy ez kellett ahhoz, hogy a szemellenzős társadalom észrevegye a féreglyukakat azon a párhuzamos dimenzión, amiben élt.
Erről a szimpatikus párról azelőtt szinte senki nem hallott. Nem éltek harsány életet, az ország két különböző pontjáról származtak, majd miután egymásra találtak, tőlünk szinte egy kőhajításnyira igyekeztek gyökeret verni. Egy öreg házban, ahol vélhetően csendes, segítőkész életet éltek volna a szomszédaik között, és ha nem történik meg a tragédia, akkor az egyetlen közvetett „kritika”, ami érte volna őket, hogy nyomulnak le a magyar falvakba a szlovákok. Ott voltak a féreglyukak, amelyeket egyikük a cikkeivel ütött ezen a rohadt párhuzamos dimenzión, de túl kevesen látták azokat, 2018 tavasza óta viszont mindenki emlékeibe bevésődtek a közös fotóik, vagy a sárga felirat azon a bizonyos öreg barna nagymácsédi vaskapun (J+M Láska je silnejšia ako zlomoc).
Remélem, már elegen vagyunk, akik nem felejtik el, hogy még két álszent, képmutató évre volt szükség ahhoz, hogy az egyre szaporodó féreglyukakat csak maszatolásnak beállító rezsim kellően megrohadjon, és jöjjön helyette valami olyasmi, ami ugyan már elsőre sem tűnt, és egyre kevésbé tűnik ideálisnak, de szorgalmas hangyái mégis elkezdték kikaparni a macskakakit a homokozóból.
Egészen addig csak egy lejárt vagy inkább beakadt lemeznek tűntek az olyan szlogenek, hogy a politikusok lopnak vagy hogy A. C. A. B. (Minden zsaru rohadék). Azóta viszont ezek arco(ka)t kaptak, és elkezdett kirajzolódni, hogy kik, hol, mikor és miért piszkálódhattak, és mennyi zsozsó üthette a markukat.
Remélem, már elegen vagyunk, akik észreveszik, hogy a 2018 tavasza előtti rezsim, illetve 2020 tavasza előtti faceliftje most azokon élősködik, akiket az idei tavasz előtt történt tragédiák óriási szerencsével elkerültek és/vagy akik egy újabb párhuzamos dimenzióba szorultak, melynek nem hajlandók észrevenni a repedéseit.
Remélem, már elegen vagyunk, akik a vakcináknak köszönhetően sok oltatlant, bizalmatlant is meg tudnak védeni a bajtól.
Remélem, már elegen vannak azok, akik nem harsány, de hatékony munkájukkal ássák elő az egyre több macskakakit, ahhoz, hogy azokat már ne temethessék vissza olyanok, akik akár az elmúlt évben kerültek helyzetbe. És remélem, már elegen vagyunk, akik biztatják őket olyankor is, amikor frusztráló, hogy a munkájuk eredményét éppen tönkreteszik.
Remélem, már elegen vagyunk, és még többen leszünk.
