A cikk megjelent a Klikk Out 2021/09. számában.
„Hőseim mind meleg férfiak, szépek és csúnyák, boldogok és boldogtalanok: átlagosak, mint általában az emberek” – írja Nádasdy Ádám novelláskötete röpke bevezetőjében. Nem is lehetne ezt jobban összefoglalni.
Persze, e férfiak életében hangsúlyos szerepet kap szexuális orientációjuk, hogy mennyire fogadják el ők maguk, vagy épp mások, hogy kit szeretnek, és akit szeretnek. (Pláne, hogy a történetek a hetvenes, nyolcvanas években játszódnak, bár most, 2021-ben sem épp az elfogadás évét írjuk, ugyebár.) De ez csak egy réteg a sok közül. A szerelem, az pedig szerelem: sohasem könnyű két embernek zöld ágra vergődnie egymással.
Hazudnék, ha azt állítanám, hogy minden egyes novella egyaránt megfogott, és mindegyiket egyformán szeretem. Hangulat tekintetében is nagyon széles a skála. De vannak a könyvben olyan szövegek, amelyektől libabőrös lesz az ember karja, én pedig mindig is ezeket: az esendőség, a titkolt vagy leplezetlen sebezhetőség krónikáit szerettem, melyek mindennél jobban megmutatják, milyen is az, ami emberi.
Magvető, 2020
