Két szerzőnk, Sipos Janka és Kovács Andrea hónapról hónapra ír egy-egy verset ugyanarra a témára. Ezúttal olvassátok el Janka őszelő versét, majd ne mulasszátok el meghallgatni sem, teljesen más élmény!
Sipos Janka: Átmenet
a lugas saját súlya alatt roskad
fogak között kásás dinnyehús harsan
sok darázs zsibog cukorbódulatban
tajtékosra szikkadt már a sörhab
a rádióból moll felé kacsintó
fanyar dúr dallamok omlanak egyre
a tűzfalról a vadszőlő pereg le
kabócadalban hulldogál a ringló
berepedezett földön kurta tarló
utolsó kánikulák leve csurran
olajos augusztusi alkonyatban
csapzott a haj és csatakos a tarkó
vörösre vakart vádlik erdejében
örökké szomjas szúnyogok rajzanak
lusta a szív a mozdulat hanyag
cseppnyi vér ha lecsapod idejében
hőt okád a félig olvadt aszfalt
a bogárrajban rőt denevér cikáz
javában tombol bár a nyár esti láz
szeptembernek teríti már az asztalt
fecsketánc se tücsökciripelés
vihardörgés se vásott szandáltalpak
tovatűnő szeplők napolajillat
az ősz tompán csillogó konyhakés
a hideggel majd felszakad a varrat
