FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A zsolnai bravúrt követően négy olyan összecsapás vár(t) szeretett csapatunkra, melyeket személy szerint kötelezőnek tartok (tartottam) győztesen lehozni. Volt ugye a sosonok elleni 2:0-ás idegenbeli – talán nem várt – győzelmünk, ami után nyomatéknak igen is indokolt a mondat végére a három felkiáltójelet kirakni: … kötelező!!! Jelenleg nem azt az időszakot éljük, amikor bele kéne halnunk a szépségbe, nyilván a szurkoló elvárná, hogy kiszolgálják, vágyik rá, hogy elkényeztessék, de mese nincs, elsősorban a bajnoki pontokat gyűjtenénk! Hogy most ezt ilyen 1:0-ás győzelmek hozzák, mint a Nagymihály elleni, nos kérem, 5:0-ért is ugyanannyi pontot kapnánk…
Van még egy másik dolog, amit engedtessék meg nekem, most „a vonalon kívül” megemlíteni. Elég mélyen belementünk a Nagyszombat–Slovan mérkőzésen történtekbe, nem hiszem, hogy a mi sorsunk jobb lesz attól, ha elmeszelik egyik vagy másik klubot. Precedens? Persze, szolgáltassanak „igazságot”, de az az igazság mindig odaát lesz, sosem lesz a mi igazságunk! Tetszenek emlékezni, hányszor hangzott már el, hogy a DAC-nak minden esetben kell egy kis plusz, ami épp’ csak szintre hozza az említett klubokkal szembeni küzdelmet, különösképpen a pozsonyiak ellenit. Akkor meg hol az igazság?
Igen, a mi igazságunk a saját létünk, a hűségünk, az elkötelezettségünk a DAC felé. A balsors – ahogy írtam a minap a Facebookon – már-már „szériatartozéka” a sárga-kék szívű drukkernek!
Mert mi lenne a sárga-kék szurkolóval a DAC-unk nélkül? A szenvedély nem csupán alkalmi fellángolás, mégha az élet egyetlen állandósága szintén maga a változás. Vagyis elhatároztam, türelmes leszek a csapattal ezalatt a négy meccs alatt. Persze nekem sem tetszik, hogy otthon időt húzunk a meccs végén a szögleteknél, az sem, ha alibista csereemberek fékezik a lendületünket. Szívmelengető viszont újra és újra ismerős arcokkal összefutni a meccs előtt, sőt ismeretlen arcokkal is, akik a mondanivalójuk fertáján sosem feledik megemlíteni: várjuk a meccs utáni szösszeneted! – Mit vársz, mi lesz, ugye nyerünk? Mégis mit válaszolhatnék?
Mi akkor is nyerünk, ha veszítünk, persze inkább legyen meg a három pont! Kell a motiváció!
Az alapszakasz felét elhagyva, a kezdeményezést magunkhoz ragadva kezdtük a mérkőzést. Uraltuk a zöld gyepet, a prozaikus nagymihályi kontrák előrevetítették, mire számíthatunk. S amire a leginkább számítottunk, arra 38. percig kellett várnunk: szép kombinációt következően Andzouana nyitotta meg a gólcsapot. (Egyben zárta is, de akkor ezt még nem tudhattuk.) Két fő híján 4000-es a nézőszám, minden második sor szabadon hagyva. Megfogyva bár, de megtörve nem! Foghíjas a jelképeit nélkülöző, agonizáló fanklub, átalakulóban a B-közép is, de jól nyomja végig az ütemet. Azért elkélne a dunaszerdahelyi drapi is, szokatlan Dunaszerdahelyen csak galántai zászlók mögött állni.
Címer vagy logó, covid, a fene sem érti már az okokat, és amit még a meccs előtti találkozások sugalltak: nem jönnek a drukkerek, mert…
Mindent bele! Izgalmas perceket tartogatott a második játékrész is, reményt és félelmet egyaránt. Tizenegyesgyanús szituációt és kihagyott tizenegyest. Lamkel Zé sziporkázását, Schäfer igyekezetét, Hahn Janó dühösen lógó orrát, amint önmagát korbácsolja lelkileg. Jedla bravúrokat. „Ötvenhatos” molinót az 56. percben. Tisztelet a Hősöknek!
„A szabadság ott kezdődik, ahol megszűnik a félelem.”
Nos, tartottunk a vendégcsapattól is, de fogadkoztunk, hogy minden rendben lesz. Egyébként jó kis meccs volt, bár számtalan elpuskázott helyzettel, de fontos három pontot szereztünk. A helyes irány mindig csakis előre mutat, egyre feljebb. A tabellán való felzárkózást szem előtt tartva jöhet a következő feladat: Liptószentmiklós, Poprádon! Immáron a győzelmek mellett a kölcsönös bizalom is kötelező! Csak a DAC!
DAC 1904–NAGYMIHÁLY 1:0 (1:0)
Góllövő: Andzouana
DAC: Jedlička – Blackman, Kružliak, Muhamedbegovic, Davis – Andzouana (78. Ciganiks), Dimun, Schäfer, Lamkel Zé (92. Beskorovainyi) – Hahn (64. Nebyla), Krstović (78. Sharani).