Nőstény őslényt tessék! – A paleolit diétáról | Sárkány ellen sárkányfű

A cikk megjelent a Klikk Out 2021/10. számában.

Fotó: Pixabay.com

Gyakran tűnhet úgy, hogy a különböző divatos diéták egyre gyorsabb és gyorsabb ütemben váltják egymást, úgy, hogy közben mindegyiküket úgy reklámozzák, mint az egyetlen tutibiztos receptet a fogyáshoz, illetve az optimális egészség eléréséhez. A múlt évtized egyik legnépszerűbb irányzata minden bizonnyal a paleo diéta volt, melynek még mindig rengeteg követője van világszerte, akik esküsznek rá, hogy ennek köszönhetik életerejüket. Na, de mi is pontosan a paleo diéta? Honnan az alapötlet, és mennyi a valóságtartalma? Mik az előnyei és mik a hátrányai? E kérdéseknek járunk kicsit utána a következőkben.

Üköd ükének … ükei is ezt ették!     

Mióta Darwin rájött arra, amire rájött, és már nem is röhögték körbe az olyan képtelen elképzelései miatt, mint az evolúcióról szóló, bizonyos időközönként újra és újra eszébe jutott az embereknek, hogy vissza kellene menni a gyökerekhez. Szó szerint csakúgy, mint képletesen értve. Mármint, hogy úgy kellene étkeznünk, mint őseinknek, akik történetesen a húsok mellett különböző növényekkel és gyökerekkel tömték meg korgó hasukat, mikor mihez jutottak hozzá, hiszen a modern étkezési szokások különböző nyavalyák iránt teszik hajlamossá a testet. A mi cukorbetegség, szív- és érrendszeri rendellenességek, túlsúly, vagy épp depresszió által sújtott átlagpolgárainkhoz képest az ősök bezzeg kicsattantak az egészségtől és életerőtől. Feltéve, persze, hogy fiatalon nem csípte őket nyakon egy kardfogú tigris.

A ma paleolit diétaként, esetleg kőkorszaki- vagy ősember-diétaként ismert irányzat atyjának Walter Voegtlin gasztroenterológust tartják, aki a hetvenes években írta le elméletét az emberi táplálkozást illetően. A paleolit periódus, amelyről  az irányzat a nevét kapta, két és fél millió évvel ezelőtt kezdődött, és egészen a mezőgazdasági forradalom kezdetéig tartott. Addig tehát, míg az azt megelőzően javarészt nomád, vadász-gyűjtögető életmódot folytató eleink le nem telepedtek, hogy növénytermesztéssel foglalkozzanak, és háztáji állattenyésztéssel egészítsék ki táplálkozásukat.

Voegtlin azzal érvelt, hogy az e mozzanat előtt fogyasztott dolgokhoz jól alkalmazkodott a szervezetünk, ellenben az ezután elterjedt gabonafélék, tejtermékek és többi „modern” étel nem tesz nekünk jót. Az emberi szervezet a mezőgazdasági forradalom óta eltelt röpke tízezer év alatt egyszerűen nem adaptálódhatott tökéletesen az újfajta élelmiszerek büntetés nélküli fogyasztásához.

Loren Cordain, a 2002-ben megjelent Paleolit étrend sokat hivatkozott sikerszerzője is pontosan ezzel érvel a paleo mellett, az általa javasolt diéta összeállításához pedig modern vadász-gyűjtögető törzsek étkezési szokásait is alapul vette.

Mit egyél, ha ősember lennél?

Több paleo irányzat is létezik, a köztük levő eltérések pedig abban nyilvánulnak meg, hogy mely élelmiszerekre mondanak nemet, illetve milyen arányban ajánlják a bizonyos élelmiszercsoportok fogyasztását. Vannak megengedőbbek, de léteznek egészen extrémek is, mint például  a nálunk (nem meglepő módon) kevéssé elterjedt Raw Paleo, melynek a követői a főzőkanalat a sutba dobva csakis nyersen fogyasztanak mindent. Igen, még a húst is, és nemcsak a tatár bifsztekre gondolok.

Általában a nyers nőstény őslény ajánlása helyett azért szelídebb dolgok szerepelnek a paleo mintaétrendekben. Igaz, Cordain meglehetősen sok húst etetne velünk, szerinte táplálékunk felének állati eredetűnek kellene lennie. De reklámozzák nekünk a  gyümölcsöket és zöldségeket is a paleo-szakértők, és szintén megengedettek a gombafélék, a magvak, gyökerek, tojás és halak.

Elég hosszú viszont a tiltólista. Nem ehetsz például semmiféle tejterméket, valamint gabonaféléket, és azokból készült élelmiszereket, ahogy hüvelyeseket – babot, borsót stb. sem. Ezeket ugyanis a paleo guruk szerint csak az elmúlt pár ezer évben kezdtük el fogyasztani, ezért nem is lehetnek egészségesek számunkra.

Viszlát, Jókai bableves, adieu, sajtos-tejfölös lángos. Óva intenek minket a hozzáadott sótól és cukortól is, mivel elveszik az ételek természetes ízét, javarészt megszokásból használjuk őket amúgy is. Cukor helyett, ha szükséges,  lehet steviát vagy nyírfacukrot használni, esetleg mézet, bár utóbbit nem minden paleo irányzat tűri meg. Ideálisan az egyetlen megengedett folyadék a víz lenne, de ha azt már nagyon unod, időnként bedobhatsz egy kis kókusztejet. Az alkohol semmilyen formában nem jöhet szóba, és sajnos nagy kávésoknak is rossz hírem van, amennyiben a paleo életmód mellett döntenének: a kávé is mumus, helyette legfeljebb zöldteát lehet kortyolgatni.

Tényleg ezt ette az üköd?

Nos, jó kérdés, a válasz pedig nem is olyan egyszerű, mint gondolnád. Christina Warinner antropológus professzor egyike a paleo diéta kritikusainak. Kutatásai során az ősemberek csontjait és DNS-ét vizsgálva von le következtetéseket az egészségügyi állapotukat és a táplálkozási szokásaikat illetően, és úgy látja, meglehetősen sok tévhit terjeng a paleo diétát népszerűsítők körében.

Egyrészt szerinte egyáltalán nem jellemző, hogy nagy mennyiségű húst fogyasztottak volna akkor az emberek, pláne nem annyi vörös húst, amennyit az irányzat előír. Bár voltak olyan területek, mint például a sarkkörhöz közeliek, ahol az emberek elsősorban hússal táplálkoztak, a mérsékeltebb égöveken ez az arány egyértelműen a növények felé tolódott el. Másrészt már 30 000 évvel ezelőttről is vannak tárgyi bizonyítékok, melyek erősen arra mutatnak, hogy már ekkor sem vetették meg a hüvelyeseket és gabonaféléket. Használtak például a magvak őrléséhez szükséges mozsarakat. Egy zseniális módszerrel, őskori fogkőminták elemzésével pedig kimutatták, hogy árpát és babféléket már egészen biztosan ettek a neandervölgyiek is.

Azt sem árt megemlíteni, hogy a mai paleo diétákban szereplő élelmiszereknek szinte egyikéhez sem nagyon férhettek volna hozzá őseink. Marhahús helyett sovány vadhúsokat fogyaszthattak csak, többnyire nem is nagy-, hanem inkább kistestű állatokét. A növényeknél pedig még szembetűnőbb a különbség. Ez már akkor is nyilvánvaló, ha megnézzük mondjuk egy-egy gyümölcs háziasított, illetve vadon termő változatát – utóbbiban biztos jóval több a mag, meg lényegesen kevesebb a gyümölcshús.

Ráadásul akkoriban egy csomó növény olyan toxinokat tartalmazott, melyekkel a mi kényes gyomrunk már nem nagyon tudna mit kezdeni. Épp ezért is kezdtük őket nemesíteni: hogy jobb ízűek, és jobban emészthetőek legyenek. Nem beszélve arról, hogy az európai kontinens belsejében akkoriban aligha lehetett avokádót enni, de télen mondjuk még répát sem. A paleolit kori ember azt ette, amit az adott évszak és a tartózkodási helye kínált, ha meg nem tetszett a kínálat, akkor nem rendelt sértődötten pizzát inkább, hanem fogta magát, és olyan helyre vándorolt, ahol volt miből válogatni.

Ami pedig azt a feltevést illeti, hogy az emberi szervezetnek nem volt elég ideje adaptálódni az újfajta táplálékokhoz, nos, ezt sem támasztja alá a tudomány. Az emberi génállomány nem valami kőbe vésett dolog, hanem állandóan változik, sőt, csak evolúciós előnyt jelentett, ha minél több fajta táplálékon is elvoltak az őseink, szűkös időkben ugyanis nem nagyon lehettek finnyásak.

A tejet és a belőle készült termékeket például csak 8000 éve kezdték el fogyasztani az európaiak, és noha kezdetekben nem volt jelen a génállományban az a gén, mely lehetővé tette volna a tejcukor emésztését, ma kontinensünk lakosságának 80 százalékában megvan, ezért nagy részünknek nem is okoz gondot az ilyen termékek fogyasztása.

Az pedig ugyan tény, hogy a civilizációs betegségek nem nagyon voltak jellemzőek az akkori emberpopulációkra, csakhogy ez egyfelől a jóval több mozgás miatt volt így, másfelől pedig, mert nem is éltek olyan sokáig, hogy ezek jelentkezhessenek náluk.

Most akkor érdemes belekezdeni ebbe a diétába, vagy sem?

Attól függetlenül, hogy a paleo egy csomó alapfeltevése nem állja ki a tudományos próbát, még mindenképpen vannak előnyei is ennek az étrendnek. A tanulmányok azt mutatják, hogy valóban testsúlycsökkenést érhet el, aki kipróbálja a szénhidrátban szegény rezsimet. Ezzel pedig egy csomó pozitív hatás is együtt jár, többek között tényleg csökken a szív- és érrendszeri problémák, a túlsúllyal összefüggést mutató bizonyos rákfajták, vagy épp a cukorbetegség esélye. Mivel a paleo étrendben szereplő étkek eléggé el is telítik az embert, az éhségérzet sem túl nagy.

Mindenképp jó ötlet a hozzáadott cukor, illetve só mennyiségét korlátozni, hiszen ha két marokkal sózol mindent, az valószínűleg nem tesz majd jót a vérnyomásodnak, a cukor meg a derékbőségednek. A zöldségek és gyümölcsök fogyasztásával is csak jól járhatsz, meg azzal is, ha minél kevesebb feldolgozott élelmiszert viszel be.

Azonban, ahogy Marion Nestle táplálkozásszekértő rámutat, a pozitív hatások jórészt inkább a diéta révén elért fogyáshoz köthetőek, nem kimondottan magához az étrendhez, annak milyenségéhez. A gabonafélék és hüvelyesek fogyasztása biztosan nem tesz rosszat, hiszen például a szénhidrátban gazdag különféle ázsiai vagy mondjuk mediterrán étrendek bizonyítottan egészségesek, és támogatják a hosszú életet. Másrészt az olyan restriktív étrendek, amelyek egész táplálékcsoportokat raknak tiltólistára, nagy kihívás elé állítják az embert, és sok esetben az étkezés közösségi élményét is elvehetik. (Csallóközire fordítva: nagymamád forgatni fogja a szemeit, ha a kirántott húsról lekaparod a prézlit.)

Az orvosod pedig azt se feltétlenül tartja majd jó ötletnek, ha túl sok (pláne vörös)húst fogyasztasz, hiszen a vesebetegségre hajlamosaknak ez nem ajánlott, továbbá a túlzásba vitt húsfogyasztás és a köszvény közötti kapcsolat is régóta bizonyított. A tejtermékek kerülését illetően sem olyan egyértelmű a dolog, hiszen a kalciumbevitel szempontjából ezek nagyon fontosak.

Végül, de nem utolsósorban

…pedig el kell mondani, hogy egyetlen diétának, étrendnek sincs túl sok értelme, ha azt nem hosszú távon követjük. Tartós súlycsökkenést és az azzal járó egészségügyi előnyöket csak életmódváltással érhetünk el. Ezért érdemes olyan alternatívát találnunk, amelyet hosszú távon is tartani tudunk túl sok lemondás és rossz érzések nélkül.

Könnyen lehet, hogy a paleót neked találták ki, de az is eléggé esélyes, hogy nem. Mindenesetre, ha csak nem vagy valamelyik összetevőre érzékeny, egy szelet sajt vagy a nagyi babfőzeléke valószínűleg nem üt szöget a koporsódba. És biztosan nem a paleo az egyetlenegy és kizárólagos módja annak, hogy egészséges életet élhess.