Három valami, amire érdemes lehet (?) odafigyelni.
Mi ez?
A Blöff c. Guy Ritchie-opus tévésorozattá konvertált újrája.
Tudnod kell, hogy:
Valamikor a tavalyi, tavalyelőtti év folyamán pattant ki a Crackle nevű internetes tartalomszolgáltató kreatívjainak fejéből, hogy belevágnak, és sorozatot gyártanak a kultfilmből. De nem ugyanazt a történetet dolgozzák fel, hanem olyat terítenek a vászonra, ami abban az univerzumban és miliőben játszódik. Tehát fiatal enyveskezűek nyúlnak le valamilyen nagyobb zsákmányt, ez esetben aranyat, és aztán viselniük kell annak következményeit, meg kell birkózniuk a szervezett alvilág gatyarohasztóival. A suttyók egyike pedig nem más, mint a Ron Weasley (Rupert Grint) a Harry Potterből…
És kit érdekel?
Hát a Blöff széles körben is nagyon erős kultusznak örvend, nehéz megmondani előre, hogy egy olyan kaliberű fickó, mint Alex De Rakoff, akinek a „rovásán” néhány videójáték (GTA2, NfS – The Run), és csak gyengébb filmek vannak. Másrészt a Coen-testvérek klasszikusával, a Fargóval már sikerült a bravúr, hogy egy kultfilmből sorozat lett, más történettel és karakterekkel. Szóval Apu ökölbe szorított, szurkoló keze vagyok.
Mi ez?
Balhék kottára. A főhős egy fiatal sofőr, akinek cseng a füle, kivéve akkor, ha menő dalokat hallgat. Aztán ezek ritmusára tervezi meg a menekülést egy-egy akció után.
Tudnod kell, hogy:
A fiatal sofőrt az alig 23 éves Ansel Elgort alakítja, akinek vitrinjébe a Csillagainkban a hiba című filmmel egy rakás díj betolatott. A film rendezője pedig Edgar Wright. Nos, róla azt kell tudni, hogy eddig négy irtó menő filmet hozott össze, közülük hármat (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok, Világvége) szokás Cornetto-trilógiaként emlegetni az életművében, mindháromban abszurd fekete humorral tálal olyan klasszikus zsánereket, mint pl. a zombifilm. Negyedik filmje képregényből készült, a Scott Pilgrim a világ ellen, melyben Michael Cerát rakta tulajdonképpen a Baby Driver sofőrjéhez hasonló karakter szerepébe. Vagy legalábbis találni annyi párhuzamot, hogy a főhős egy szeretett lányért küzd meg. Ott az exeket iktatja ki pöpec, videójátékos grafikákra emlékeztető stílusban, itt meg az őt megbízó bűnözők (Kevin Spacey, Jamie Foxx, Jon Bernthal, Jon Hamm…) eszén kell túljárnia ahhoz, hogy végül belekocsikázhassanak a naplementébe…
És kit érdekel?
Az előzmények ismeretében engem tuti. Mivel Wright videoklip-rendezőként is kitűnő, arra számítok, hogy tulajdonképpen a melókból összeálló videoklipfüzért kapunk, és az elégedettségtől csücsörítve nyugtázzuk majd az élményt.
Mi ez?
Az első olyan film, amelynek főhőse női szuperhős. Ideje volt.
Tudnod kell, hogy:
A DC képregényműhely alaphőseiből készült filmekre az elmúlt években sok savat köhögtek, ergo már igazán szükség volna rá, hogy kimásszanak abból a mocsárból, amelybe a silány pátoszvadász, Zack Snyder lökdösi őket rendre vissza. Oké, ez így nem korrekt, de sajna még mindig Z. S. ZS-kategóriás kézjegyeibe kapaszkodnak. Megérdemlik a pofonokat? Meg ám. Ahány orcájuk van, annyit.
Wonder Woman egyébként felbukkant már, ugye, a Batman vs. Superman-ben is, épp ő mentette meg a nagylegényeket attól a böhöm takonytól.
És kit érdekel?
Például azokat, akik kíváncsiak a Halálos iramban-filmekből importált izraeli bombára, Gal Gadot-ra. Vagy azokat, akik a Man of Steel, a Batman vs. Superman és a Suicide Squad után még mindig hajlandóak elmorzsolni egy rózsafüzért a DC-ért.
Amikor legutóbb rám jött ez a mánia:
JÖNNEK: A kölykök meg a szörnyek!
Jönnek: Tavasszal a könnyek!
