A mixsorozat mai epizódja magazinunk gasztro szakértőjével, zeneimádójával, a nemeshodosi Mundi Józsi történetével és tíz kedvenc zenéjével folytatódik. Józsi a minőségi zenehallgatás megszállottja, aki megosztja velünk zenés emlékeit.
Fotó: Ugróczky István
Aki még nem ismerne, Mundi József vagyok, 49-ik életévemben járok, Nemeshódosban lakom, de mindig is rengeteget „lógtam“ Dunaszerdahelyen, sőt, családunkkal több mint tíz éven keresztül a „Sever-2“ lakótelepen éltünk. Akárcsak a királyok a mesékben, úgy én is három leánygyermek büszke édesapja vagyok, és a lányaim jelentik nekem a végtelen boldogságot az életemben. Egy örökmozgó, állandó kihívásokat kedvelő oroszlán vagyok, és úgy érzem , hogy a világ minden területén megtalálom a helyemet. Imádom a zenét, imádok a nagyvilágban utazgatni, még inkább főzőcskézni, hiszen akárcsak egy dj, úgy egy szakács is egyfajta műalkotást szolgáltat a vendégseregének, akiknek akár egy kellemes élményt is nyújthat a munkánk eredménye. A jó zene hallgatása közben szinte belefőzöm a dallamokat az ételbe… 🙂 Már 10-éve a Klikk Out magazin gasztronómiai rovatát „bűvölöm“, ám a Betyártanyával rengeteg rendezvényen kóstolhattátok már a ízvilágomat.
A zene útján találkoztunk először, emlékszem, mindjárt hatalmas beszélgetésbe kezdtünk a minőségi hangzásvilágról. Mesélnél róla, hogy pontosan milyen a zene és a te kapcsolatod?
Úgy érzem, hogy én már zenével születtem, hiszen édesapám basszusgitárosként egy zenekar húrjait pengette „csikó korában“, így valószínűleg a zenei vonalat tőle örököltem. Nagyon nyitott vagyok szinte minden stílusú zene meghallgatására, így nem okoz gondot számomra sem a rock, sem funky, és már jó hosszú ideje nagyon kedvelem az elektronikus zenei műfajt is, ezen belül a mélyebb, lazább ütemeket.
Emlékszel az első megélt pozitív impulzusra, amit a zene adott? Mikor és hogyan történt ez a kapcsolódás?
Mivel én még 80-as, 90-es években cseperedtem, a tánczene aranykorszakában, egyben az analóg hangzás világában, így az idő tájt többé-kevésbé a zenének még hangszerekkel adtak hangot. Abban az időszakban minden korombelinek volt valamiféle hobbija, amellyel „elcsapta a napot“.
Akkortájt nem nagyon volt lehetőségünk semmiféle elektromos kütyük előtt „lopni a napot“, így sokan bélyeget, képeslapokat, üres alumínium üdítős dobozokat gyűjtöttek, vagy épp az utcán fociztak. Engem főképpen a zene világa szólított meg.
Emlékezetem alapján a legpozitívabb impulzus akkor történt, amikor drága anyukám vásárolt nekem egy TESLA B-100-as szalagos magnót, ezután elindult egyfajta lavina, hiszen Ollé Lajossal közösen tizenévesen elkezdtünk a dj pálya felé kacsingatni.
Hajdanában együtt játszottuk fel a zenéket a rádióból, és úgy gondolom, hogy a zene sokkal értékesebb volt, mint manapság, ugyanis rengeteg időt kellett a rádió előtt tölteni ahhoz, hogy egy bizonyos dalt időben elkapjunk az éterben.
Ha sikerült is elkapnunk, még mindig imádkoznunk kellett, hogy a műsorvezető bele ne „prédikáljon“ a dal közepén… 😀 Manapság csak rákeresel a neten, és pár másodperc alatt bármelyik dal elérhető, ám néha a kevesebb többet ér. A zene maga egy impulzus, ritmus, hiszen akárcsak a szívnek, úgy a zenének is a percenkénti dobbanásait mérik (BPM), és én azt minden egyes szívdobbanásommal nagyon átérzem.
Tinédzser éveid alatt milyen zenei műfajokat hallgattál és melyik korszak volt számodra a legjelentősebb?
Nagyon szép és feledhetetlen gyerek-, egyben tinédzser korszakot éltem meg. A 80-as, 90-es évek zenéi számomra Rick Astley, Shalamar, Limahl, Duran Duran, Depeche Mode, Wham, UB40, Yes, Boney M, Bee Gees, Kool And The Gang, Michael Jackson, Culture Club és Madonna, de még pirkadatig sorolhatnám…
Ám Samantha Fox volt az istennő… 😀 Élményekben dúsgazdag, feledhetetlen időszak volt ez az életemben. A 80-as és a 90-es évek után hatalmas léptekkel fejlődött a zeneipar, ennek kapcsán a 2000-es években az egyre inkább fejlődő elektronikus elemeknek köszönhetően teljesen átéltem, és egyben hallgatóként jelen voltam az elektronikus zene születésénél. Így azt gondolom, hogy ez volt életem legjelentősebb zenei korszaka, ám a mai napig úgy vélem, hogy egy hangszerből eredő zene minden érzelmet képes kihozni az emberből. Legyen az cimbalom, szaxofon vagy gitár, az emberiség művészeti tehetségét egy gép sem fogja tudni sosem felülmúlni.
Mostanra melyik zenei stílust érzed leginkább magadénak és milyen irányzatokkal nem tudtál sosem azonosulni?
Mindig épp az aktuális kedvem vagy helyzetem szerint hallgatok zenét. Reggelente lehetséges, hogy épp egy alacsony frenkvencián húzódó meditációs zenét hallgatok, napközben inkább ethnic vagy minimal deep house zenére „lépegetek“, és az is előfordult már, hogy a Bedrich Smetana Vltavájára borozgatok esténként a párommal. Ám amikor lemezről lepörgetem a Grace Jonest, vagy akár a Metallicát, majd jazz zenével, vagy épp reggae-vel folytatom, mondhatom, hogy akárcsak az időjárás. Minden dallamra kíváncsi vagyok…
Azonosulni sosem tudtam a death és a heavy metal zene hangzásával. Sajnos nem találtam rajta a fogást..
Életed során megannyi zenés eseményen részt vettél már. Mi volt eddig a legnagyobb élmény számodra?
Nagyon sokat jártam koncertekre, sőt rengetegszer vettem részt különböző hasonló rendezvényeken. A legemlékezetesebb az volt, amikor jómagam tizenötévesen, Gombos Laci osztálytársammal, Bíró Tomival, és Csiba Lóránttal közösen elmentünk Budapestre, a Kool And The Gang koncertjére, amely a mai napig mélyen az emlékeimben lapul. Emlékezetemből még mindig elevenen előidézem a Jean-Michel-Jarre, M People, Madonna, Depeche Mode, Geoge Michael, R.E.M., Delegation, és az utóbbi időszakból a The Waillers vagy a Parow Stelar koncertjeit…
Még mostanság is nagyon sokat járok különböző klubokba és partykra, mivel egy részemről kedvelt dj előadását is nagyon át tudom élni. A legnagyobb ilyen esemény az életemben épp 2000-ben történt, amikor Thaiföldön, Koh Phangan szigetén részt vettem a telihold (FullMoon) fesztiválon, ahol nagyjából 20 000 ember őrjöngött több mint 50 stage-nél a hófehérhomokos Hadrin Beach tengerpartján. Még jelenleg is, ha visszagondolok arra a bulira, akkor a boldogsághormonjaim szinte táncra perdülnek…
Manapság mennyi időt töltesz zenével, milyen platformokon és miket hallgatsz főleg?
Elég viccesnek tűnik számomra ez a kérdés, mivel szinte zenével kelek, és zenével fekszem…:D A családban nélkülözzük a TV nézését (meg a járását), így kizárólag a zenének és a közös kommunikációnak adunk teret. A lányaim szintén lemezeket vagy CD-t pörgetnek a szobájukban, míg én a nappaliban „viszem az adást“.
A platform kiválasztására nálam aztán valóban van lehetőség… Az első helyen a bakelitlemez áll, amelyet a minőségi magnókazetta követ, majd CD, minidisc, esetleg tuner, vagy egy iPad, amelyre összeválogattam a kedvenc elektronikus szettjeimet, ám annak idején még VHS kazettára vagy magnószalagra is pakoltam fel zenéket.
Egy bakelitnek megvan a varázsa, amelyet ha megérintesz, azonnal kapcsolat jön létre, és az tetszik bennük a legjobban, hogy nem olyan kényelmesek, mint a digitális kütyük, hiszen nagyjából fél óránként fel kell kelned a kényelmes kanapédról, majd megfordítani a lemezt, esetleg lecserélni egy másikra. Sokkal több helyet igényelnek, néha meg is kell a lemezeidet „fürdetni“, ám ez a törődés azonnal élvezhető, miután a lemezjátszód hangszedője eljuttatja füleidbe a legdinamikusabb zenei hangzást, amelyet egy analóg szerkezetből elő lehet varázsolni. A Hi-Fi tornyom közel 40 éves, de hangzását a jelenlegi hangrendszerek sem tudják felülmúlni.
Szerinted fontos az, hogy az ember fejlődjön a zenével?
Fontos vagy nem fontos, ahogy az ember, úgy a zene is változik. A változás egy természetes haladás, amelyet az idő múlása vált ki. Aki egy kissé is magáénak tekinti a zenét, az úgy érzem, veszi az „adást“, és képes a zenével fejlődni, ám az is biztos, hogy azokat a dallamokat, amelyeket régen az emlékezetünkbe mélyen „felvettünk“, egyben megkedveltünk, sosem feledjük, és ha bárhol felcsendül a kedvenc dallam, már be is ugrik, hogy miért is olyan feledhetetlen számunkra…
Térjünk a mixre, ami a tíz kedvenc zenédet tartalmazza. Mi alapján válogattál?
Azt gondoltam, hogy teljesen egyszerű lesz kiválasztani tíz dalt, majd elküldeni neked, de ahogy nekifogtam a több ezer kedvencből szinte mindet elküldtem volna, épp ezért úgy döntöttem, hogy egy kellemes vasárnapi elektronikus „mélyhangkavalkádot“ fogok nektek okozni ismert, és mégiscsak különleges hangzású felvételekkel. Kellemes zenei élményt kívánok!
ÜZENET A MIXHEZ:
GOOD MUSIC + GOOD FOOD + GOOD VIBES = GOOD LIFE!
A MIX:
TRACKLIST:
1. ENNIO MORRICONE – Ecstasy Of Gold (Sebastian Gabriel Edit)
2. FADING SOUL – Orion (Original Mix)
3. STING – Desert Rose (Zuma Dionys Edit)
4. EDMOFO – Bang Bang/Shot Me Down (feat. Daniela Andrade)
5. SADE – Kiss of Life (Jose’s Edit)
6. CHUVA SPEAKS ARAB – Reckless Girl (Deep Mix)
7. BEN PEARCE – What I Might Do (Club Edit)
8. MOLOKO – Forever More (Francois K Vocal Mix)
9. MIGUEL CAMPBELL – Something Special (Original Mix)
10. ROUND TABLE KNIGHTS vs. BAUCHAMP – Calypso (Original Mix)
