Fotó: Pixabay.com
Múlt heti ankétunkban arról kérdeztük olvasóinkat, hogy mi a kedvenc elfoglaltságuk a hétvégén, amikor végre letették munkahelyi kötelességeiket.
Legtöbben azt gondolnánk, hogy ez a két csodálatos nap, sőt, lényegében két nap és a péntek este, nem is szólhat másról, csak a pihenésről, a regenerálódásról, amire a testünknek és a lelkünknek is egyaránt szüksége van.
Igaz, letesszük a lantot péntek este és – jobb esetben – nem is gondolunk a hétfő reggelre egész hétvégén. De mi van akkor, ha mégis van dolgunk, mégpedig olyan, amire hétköznap nem volt időnk. Ilyen lehet például a takarítás, nagyobb adag főtt étel készítése, hogy az elkövetkezendő napokra is jusson, a hobbink, amire eleve oly kevés idő jut, a kinti, kerti munka, ami mindig van, akkor is, ha már minden sarkat, minden zegzugot kigazoltunk.
Valóban nem fogy el a munka soha? Hiába várjuk a végét, hiába emelünk a fordulatszámon, hiába vetünk be egyszerre több segítő kezet, hiába a szoros menetrend, akkor sem mondhatjuk azt, hogy végre vége. Ez nem fair, ugye? Nem bizony.
Egy megoldásunk lehet minderre: abbahagyjuk.
Letesszük egy kis időre, pihenőt tartunk. Sőt, a pihenést tudatosan beiktatjuk a napjainkba. Ez sem igényel több figyelmet, mint amikor mondjuk a takarítást időzítjük, vagy a hozzávalókat válogatjuk össze a holnapi ebédhez. Egyszerűen elhatározzuk, hogy ezen a napon pihenünk egy kicsit.
Persze nem kell, hogy ez is pontos menetrend szerint történjen, megkérdezhetjük a többieket is bármikor, hogy van-e kedvük egy frissítő sétához, társasjátékozáshoz, közös sütéshez, zenéléshez. S máris ott a lélekmelegítő program, amibe mindannyian kicsit belefeledkezhetünk.
