FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Jómagam szeretek elmélyülni a múlt történéseiben, bizony a napokban volt rá nyomós indokom. Nyilván nem csak nekem, hiszen majhogynem napra pontosan öt éve játszott először az akkor még félkész MOL Arénában a DAC. Olyan esemény volt ez anno, ami a hazatérésünkön túl a jó irány első lépését is jelentette. Ugye, tetszenek emlékezni arra a meccsre, vagy legalább Živkovič góljára, amint megrezdül tőle a trencséniek esőtől áztatott hálója. Ám a kígyózó sorokra biztosan…
Most az ismert okok miatt nagy tömegre senki sem számíthatott, pedig ha maradunk a számok bűvöletében, „centenáriumi” összecsapás elé néztünk. Új edzővel, új mezben, kissé más felfogásban és taktikával léptünk pályára az erdőháti csapat ellen. Sima győzelem várható, avagy marad a szenvedős foci? Valószínűleg Joao Janeiro – nekem szimplán Pedro, ez áll a nyelvemre – sem képes egy hét alatt csodát tenni, főleg mivel a válogatott szünet miatt jópár játékost nem kapott azonnal kézhez.
Jubileumi 100. mérkőzés a MOL Arénában, legyen ez elég nyomós érv ismét magunkra találni!
Fellapozva a mérkőzés műsorfüzetét kissé csalódottan vettem tudomásul, hogy sem az öt év, sem a 100. meccs nem érdemelt említést benne. Valóban ennyire futja csupán a klub részéről? – vagy ez is csak az én mániám, ha így van, elnézést kérek érte. A kezdő tizenegy összeállítására nagyon kíváncsi voltam: bátor lépésnek tűnt az élénken mozgó Veselovskýt nevezni a középső alakzatunkba, lényegében a „kilences” posztra. Valami mégsem működhetett, mivel a szünetben le is vette „Pedro” mester Dominikot, talán csak ő tudja miért.
Valószínűsítem, mert nem játszottunk valami jól, sőt megköszönhetjük a Szenicének, hogy lesbe tákolták a góljukat!
Szimpatikus, mennyire aktív a technikai zónában az új edzőnk. Ezt a lelátó is értékeli, a tomboló szurkolók mellett éles kontraszt egy ülő edző. Azt írtam az elején, hogy kissé más taktikai felfogásban játszottunk. Lesz még dolog bőven, hisz’ a vendégek bár nem „dolgozhattak videóból”, mégis javarészt lekövették az akcióinkat. A kihagyott helyzeteink mellett izgulhattunk is eleget. Moumou és Andzouana beállása némiképp felélénkítette a játékunkat, ezáltal a lelátónkat is. Apropó lelátó, valószínűleg utoljára hallottuk ebben az évben az ütemes dobszót és a kitartó biztatást.
Csak egy árva gól menne be legalább! – ez lehetett minden szurkoló vágya, nem több, nem kevesebb.
Moumou révén teljesült az óhajunk, fontos három pontot szerezve ezáltal a sárga-kék színeknek. Akadtak lehetőségeink ezután is, de a legfeljebb tíz perc tetszetős játékunk sem feledtetheti, hogy ez még mindig nem az a DAC, amit mi igazán szeretünk. Csak remélni tudom, utólag erre az összecsapásra is úgy emlékezünk, hogy valami ismét elkezdődött! Feltűnt, hogy a lefújás pillanatában nem láttam örömteli győztes megkönnyebbülést a játékosainkon. Csak mint egy bányász, akinek 12 óra fárasztó munka után az első gondolata egy meleg zuhany meg az erős kávé. Több szívet fiúk, sokkal több szívet! Hajrá, DAC!
DAC 1904–SZENICE 1:0 (0:0)
Góllövő: Moumou
DAC: Jedlička – Vera, Kružliak, Muhamedbegovic, Davis (64. Ciganiks) – Dimun, Schäfer – Sharani (56. Andzouana), Veselovský (46. Balić), Verlinden (56. Moumou) – Hahn (64. Krstović).
KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a DAC–Szenice (1:0) mérkőzésről
Álljunk meg egy-két pillanatra – Fotók és videók a DAC–Szenice meccsről
