A cikk megjelent a Klikk Out 2021/11. számában.
Fotók: Pixabay.com
Hason fekvő szép, meztelen felsőtestű fiatal nő, arcán átszellemült mosollyal. Klasszikus reklámkép, illetve, attól csak annyiban tér el, hogy a modell hátán szimmetrikusan felhelyezett átlátszó üvegcsék domborodnak. Biztos te is láttál már ilyet, esetleg akár olyat is, hogy valakinek a lapockái közt lila, kör alakú foltok tanúskodtak arról, hogy kipróbálta már ezt a bizonyos kezelést. Merthogy előbbi modellünk egy ősi terápián vesz éppen részt – nem mást, mint köpölyözést hajtanak végre rajta. Na, de vajon miért? Kinek és mire is jó ez? És egyáltalán:
Tulajdonképpen mi is az a köpölyözés?
A köpölyözés során a test különböző részeire, de főként a hátra, illetve végtagokra felhevített csészéket helyeznek. A hevítés során a csészékben vákuum keletkezik, így gyorsan felhelyezve azok beszívják az alattuk lévő bőrt, majd 5-15 percig hagyják őket hatni lokálisan.
Nyavalyák széles skálájára ajánlják ezt a gyógymódot. Művelői szerint segít krónikus fájdalom, láz, étvágytalanság, emésztési panaszok, különféle bőrbajok, menstruációs panaszok, visszérproblémák, magas vérnyomás, asztma vagy akár egy sima mezei nátha esetén is, de a meddőség problémájára is megoldásként kínálják.
S hogy miként működik? Elvileg egyfelől a vérkeringést tudják javítani, élénkíteni vele, és ennek köszönhetően oldódnak meg a beteg problémái, másfelől pedig egyfajta méregtelenítő rituáléként is működik, és különböző felhalmozódott toxinoktól képes megszabadítani a szervezetet.
A köpölyözésnek több fajtája is van, melyek a fentebb leírt klasszikus kezeléstől kissé (vagy akár jelentősebben) eltérnek. Használnak egyfelől a hagyományos üvegcsészék helyett például modern műanyag kúpokat; van olyan technikát, mely során masszázsolajat kenve a bőrre mozgatják azon a harangocskákat; az iszlám hagyományban pedig egy olyan változat terjedt el, melynél az üvegcse felhelyezése előtt kis sebet ejtenek a bőrfelületen, így véreztetik is a pácienst.
Ezt sem tegnap találták ki
Sőt, kimondottan hosszú története van ennek a gyógymódnak. Sydney McElroy orvosnő férjével együtt készített, egyébként felettébb szórakoztató Sawbones című podcastsorozatában mesél róla, hogy honnan jött az egész. A köpölyözés valószínűleg az ókori Kínából indult hódító útra, de ekkor még persze teljesen máshogy végezték az eljárást. Nem beszélve arról, hogy jóval szűkebb volt a felhasználásának területe is. Felhevített bambuszrügyek álltak a kezelőorvos rendelkezésére üvegharangocskák híján, és ezekkel elsősorban fekélyeket fakasztottak ki, hogy kiszívhassák a bennük felgyülemlett gennyet. Később kígyómarások esetén is ugyanehhez a módszerhez folyamodtak, próbálták a mérget így kiszívni a bőrből, majd különböző egyéb bőrbajokat is ezzel igyekeztek kikúrálni.
A görögök – Hippokratész, meg Galen – már sokkal nagyobb potenciált láttak a dologban, és hozzátettek még néhány diagnózist a köpölyöznivalók listájához, s ekképp a későbbi századokban igazi (majdnem) mindent megoldó kezelésként alkalmazták. A bambusz nem épp őshonos ebben a térségben, így bambuszrügyek helyett jobbára haszonállatok szarvát használták az eljárás során. A látható nagyságúra nőtt daganatok esetében valószínűleg nem érhettek el látványos sikereket,viszont a középkor rettegett bubópestisének fájdalmas kelései ellen is bevetették, sőt, még (az ekkoriban akár végzetes következményekkel fenyegető) fogfájás esetén is bepróbálkoztak vele. Úgy gondolták, hogy az egészség fő megrontója, ha a testben lévő négy meghatározó testnedv egyensúlya felborul. A köpölyözéstől – az akkoriban szintén divatos érvágáshoz hasonlóan – pedig azt remélték, hogy ezt az egyensúlyt képes helyreállítani.
A viktoriánus korban elsősorban egy főként nőknél diagnosztizált mondvacsinált betegséget, a hisztériát kezelték köpölyözéssel. Úgy gondolták, ez a kór a nők testében vándorló méhhel áll összefüggésben. Ekkor nyilván még nem állt rendelkezésre ultrahangos berendezés, no de manapság ezért az elképzelésért egy valamirevaló egyetemen már nem simogatnák meg az orvostanhallgató buksiját. A huszadik század fordulójára ez a fajta kezelés jórészt kiment a divatból, hogy aztán az utóbbi évtizedekben comebacket hirdessen több, hozzá hasonlóan ideiglenesen feledésbe merült hagyományos terápiához hasonlóan. Jelenleg leginkább Ázsiában, a Közel-Keleten, Kelet-Európában és Latin-Amerikában van nagy keletje, ám a Gwyneth Paltrow-féle hírességek, illetve a Michael Phelpshez hasonló nagyon sikeres sportolók ajánlása folytán Amerikában is egyre trendibbnek számít. Gyakran végzik együtt akupunktúrás kezeléssel.
Tudományos körökben finoman fogalmazva a szkeptikusok vannak túlsúlyban
Ahogy MUDr. Kamil Knorovský írja a Príručka zdravého rozumu című könyvben, a köpölyözés azokból az időkből maradt ránk, amikor még fogalmunk sem volt, hogy hogyan is működik valójában az emberi test, illetve hogy miként szabadul meg a salakanyagoktól.
A köpölyözés nem javítja a szövetek vérellátását, ellenkezőleg: arról van szó, hogy a kis hajszálerek a kezelés hatására megrepednek, hematóma (vérömleny) alakul ki – ez felel a bőrelszíneződésért. Pont, mint mikor kapsz egy jobb horgot, és belilul a helye. Ráadásul nincs szó semmiféle tisztítókúráról vagy detoxról sem, mert a szervezetünk egyszerűen nem így szabadul meg a méreganyagoktól.
Az állítólagos hatásmechanizmusnak tehát ekképp túl sok értelme nincsen, de ettől függetlenül a gyakorlatban akár még működhetne is a dolog. Ennek pedig igazolhatónak kellene lennie az orvosi kísérletek által. Szóval, mit mutatnak a tanulmányok? A legtöbb első blikkre azt, hogy a köpölyözésben tényleg lehet valami, legalábbis a különböző kísérletek eredményeit összegző néhány nagyobb metaanalízis bizonyos panaszok esetében viszonylag pozitív képet mutat. Csakhogy ez a dolog csalóka, hiszen, mint maguk az összehasonlítást végzők is jelzik, a tanulmányok zöme több sebből vérzik metodológiailag, így nagyon nehéz objektív képet kapni a módszer hatásosságáról.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy a köpölyözés esetében baromi nehéz kiszűrni a placebohatást, és rendes kontrollcsoportot csinálni. Hogy cukortablettát kapsz, vagy valódi hatóanyagosat, azt nehéz megmondani, ám az azért általában feltűnik, ha felmelegített csészékkel cuppantják be a hátad bőrét.
Ráadásul az egész rituális jellege, illetve az eljárás látványossága miatt kifejezetten erős placebohatást válthat ki, aminek a hatására a beteg értékelése kimondottan pozitív lehet. Különösen igaz ez a különböző krónikus fájdalmakkal küzdők esetében, hiszen a fájdalomérzékelés eleve nagyon szubjektív dolog. Persze, valakit nem feltétlenül érdekel, hogy mitől is lett jobban, ha egyszer jobban lett, de kérdés, hogy mennyire etikus erős bizonyítékok híján csodaeljárásként reklámozni valamit. Mindenesetre, ha a Trükk vagy terápia íróját, az egykor alternatív gyógyászatot művelő, majd abból a bizonyítékok híján fokozatosan kiszerető Edzard Ernst dokit kérdezed, szerinte a köpölyözés nem sokat használ.
„Nekem ettől függetlenül ez bejön, kipróbálom!”
Oké, végülis a tanulmányok szerint is elég biztonságos kezelési módszerről van szó, a pénzedet meg arra költöd, amire akarod. Viszont jobb, ha tudod, hogy ez a biztonság csak viszonylagos. Az esetek túlnyomó részében a kezelés nyoma valóban ideiglenes, ám 2016-ban például a Kambodzsai Egészségügyi Minisztérium figyelmeztetést adott ki a lehetséges mellékhatások kapcsán. A köpölyözés ugyanis okozhat maradandó bőrproblémákat vagy -elszíneződést, súlyosbíthatja az olyan, meglévő bőrbetegségek tüneteit, mint a pszoriázis vagy az ekcéma, valamint dokumentáltak olyan eseteket is, melyeknél égési sérüléseket okoztak a terapeuták a pácienseknek. Azoknak sem ajánlott próbálkoznia a kezeléssel, akik szív- vagy vérnyomásproblémákkal küzdenek, de a vérzékenység, a trombózisra való hajlam, magas láz, daganatos betegség is kizáró ok. Sőt, ha kimondottan sok anyajegy tarkítja a bőrödet, vagy éppen babát vársz, akkor is jobban teszed, ha inkább nem erőlteted ezt a dolgot.
Mint több, hasonlóan ősi terápia esetén, úgy a köpölyözésnél is felmerül, hogy az, hogy valamit nagyon régóta művelnek az emberek, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy tényleg jó is valamire. Persze ugyanígy rögtön az ellenkező következtetést sem kell levonni, viszont nem árt kissé szkeptikusan állni a dolgokhoz. Nem kizárt, hogy a jövőben tényleg bizonyítást nyer, hogy a köpölyözés a placebohatáson túl is jótékonyan hat az egészségünkre. Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy ez azért nem nagyon valószínű.
