FOTÓ: SZABÓ PÉTER PÁL
POÓR TIBOR: Először elmondom, hogy szerintem minimum egy komment a nyilatkozatunk alatt az lesz, hogy: Erről a meccsről mit tudtok már nyilatkozni? Másrészt, remélem, hogy az olvasók megértik, hogy a hárompontos örömöm ellenére nehéz találni pozitívumokat, és most általánosan beszélek a meccsről és mindkét csapatról. A Pohronie csapata olyan amilyen, és azt hiszem, annak ellenére, hogy helyenként aktívabbak is voltak, mint mi, nagyon gyengécske csapat. Mi egyrészt több mutatóban nagyon leeresztettünk és a meccs bizonyos fázisában kritikusan passzívak voltunk. Mindkét csapat sok technikai hibával játszott, a kombinációk sokszor megszakadtak, akár egy gyerekes hiba után… Ezen a meccsen például a cserék se játszottak nagy szerepet, ahhoz kell, hogy kreatív dolgok is történjenek. Így mondanám: Joao Janeiro továbbra is szerzi a pontokat, de a mai meccsen a csapatok nem nagyon fociztak, inkább az a jó megnevezés, hogy – lejátszották a meccset, sem többet, sem kevesebbet, eléggé rideg foci ez.
SZIGETI ATTILA: Kicsit csípős hideg időben kitűnően elkészített játéktéren léptek pályára a csapatok, amelyen fantasztikus iramfutballt láthattak a tévénézők. Csodálatos támadásépítéseket, szebbnél szebb technikai megoldásokat és óriási taktikai csatát eredményezett a két jól felkészített csapat küzdelme. Ja elnézést, ezt nem ide. Tehát DAC–Pohronie 2:0, és háromból három. Hétfő reggelig pedig próbálom összeszedni a gondolataimat a SzerdaHelyzet forgatásához.
