Decemberben lett öt éve annak, hogy a Klikk Out vezetése úgy döntött, eljött az ideje sűríteni a cselekményt, és naponta megjelenő tartalmakkal, a nyomtatott magazint kiegészítő rovatokkal, új formátumokkal, saját készítésű videókkal, podcastokkal szórakoztatni az olvasót. Megjelenés után ezáltal a havi magazin tartalmai is kaphattak egy új köntöst, a kezdeti időszakot leszámítva viszont mégsem ezek tették ki az egész gerincét. A Klikkout.sk hamar önálló életre kelt, újabb kreatív szerzőkkel gazdagítva impresszumunkat, akiknek munkái időről időre a nyomtatott lapban is megjelentek. Ma pedig már számos olyan formátumnak ad otthont, amelyet olvasóink – illetve már nézőink és hallgatóink is hétről hétre, vagy hónapról hónapra figyelemmel követnek. Felkértünk ezúttal több jelenlegi, illetve korábbi kollégánkat, akik ebben az öt évben vagy annak valamely szakaszában csatlakoztak hozzánk.
1. rész: Bokros Bia, Dobai Bálint, Fekete Nándor (Nanu)
2. rész: Fuji Peti, Gazdag József, Gerő Zoltán
3. rész: Kurucz Klaudia, Kürthy Judit
MENYHÁRT DODI
szerkesztő/műsorvezető, Magunk között
A rovatot Poór Tibor álmodta meg, s tette valósággá: én a második műsornál léptem – szó szerint – a képbe, s könnyű dolgom volt, mivel rengeteg tehetséges és kiváló művésze van a Felvidéknek.
2020 novemberének végén történt a Magunk között első forgatása: Bertók Tóth Katalin és Bertók István voltak az első vendégeim, amikor is főleg Pityu művésszé válásáról beszélgettünk.
Miért tartottam érdekes kihívásnak? Eddigi életemben sokat voltam kamera előtt: konferáltam, zenéltem, előadtam, nyilatkoztam politikusként – de ebben a műsorban adatott meg először, hogy én kérdezzek és kapjak válaszokat azokra a kérdésekre, amelyek engem (is) érdekelnek.
A Magunk között arra törekszik, hogy a hátteret, a kulisszatitkokat, az előzményeket, tehát azokat a dolgokat mutassa meg, amelyekről kevesen tudnak: miből és hogyan születik a csoda, a művészet, a mindennapok termékeny varázsa.
Az a cél, hogy megmutassuk: mennyi kegyelem, áldás, munka és szeretet van egy-egy sikeres ember, produkció vagy csapat életében. Hogy a Teremtő áldása nélkül minden csak hasztalan kapálózás: Vele viszont termékeny bőség…
Azt tapasztaltam, hogy mindenki szívesen jött, akit felkértem, hogy legyen a vendégünk. De nem kizárólag a megszólalók személyisége adja a műsor ízét: a Klikk Out remek stábja nélkül nem teremtődne meg az az otthonos légkör, amely a magunk közötti bizalmas megszólalást eredményezi… Köszönet és hála mindezért!
MÉSZÁROS KRISZTINA
szerkesztő, Kilépni a sorból
Három éve történt, frissen végzett mediátorként Štefkovič Patasi Ági felkért egy klikkes videós interjúra a konfliktusoldásról. Emlékszem, korábban érkeztem a forgatásra, teljes pompában, izgatottan, ami azokban az időkben nagy dolognak számított, mert az anyasági „szabadságom” végén jártam.
A felvételre a főszerkesztő az operatőrrel érkezett. A bajszos fickó beállította a kamerát, a riporteri kérdések már záporoztak, gyorsan végeztünk.
A forgatás a szokásos, kissé feszengős, de alapból elégedett eredménnyel zárult, jó anyag lett, úgy éreztem. Egy-egy ilyen interjú után az ember azonban végigszáguld a saját válaszain és megesik, hogy valamire pontosabb választ adna, vagy részletesebben válaszolna. Ezek a gondolatok azonban sokáig nem zavarnak, mert abban hiszek, hogy amit akkor jónak tartottam, az az akkori állapotom, meglátásaim, szemléletem egy töredéke. Vártam a végeredményt.
Eltelt egy hét. Aztán még néhány nap, végül kiderült, nem használható fel a nyersanyag, amit rögzítettek, mert legalább nyolcvan évesnek nézek ki a helytelen fénybeállítások miatt.
Szóval kell még egy találkozó! A főszerkesztőt megnyugtattam, akivel erről egyeztettünk, hogy inkább ismételjük meg a felvételt, mintsem ciki legyen a videó, meg ugye ez is egy jó alkalom újra csinosan felöltözni, sminkelni és kimozdulni…
A lelkem legmélyén azonban valamiféle örömöt is éreztem, mert most már alaposan átrágva a feltett kérdésekre adott válaszaimat, magabiztosabban tudtam ülni a kamera előtt.
Így eshetett meg, hogy másodszorra is találkoztam a klikkes videó kedvéért a kis csapattal, azt remélve, hogy most már „csak“ 34 évesnek nézek majd ki a filmkockákon, és nem nyolcvannak! A végeredményt megkereshetitek valahol a Klikk magazin weboldalán, simán rá lehet dobni a koromra egy tízest, de ez lehet csak azért van, mert kisgyermekes anyukaként gyakran töltöttem ébren az éjjeleket.
Azóta eltelt néhány év és két éve én is a klikkes szerkesztők táborát gyarapítom. De erre a kezdetre ma is szívesen emlékszem! Talán épp amiatt, mert másodszor kellett visszamennem a forgatásra, vettem fel bátrabban a kapcsolatot Tiborral, a főszerkesztővel és egyeztünk meg abban a podcast sorozatban, amit azóta is örömmel készítek. Azóta már rengeteg tehetséges embert ismertem meg, vagy tudtam velük hosszabban beszélgetni, az interjúknak köszönhetően.
Támogató csapat tagja lehetek, ezért is jó klikkesedni!
MONDOK ÁRPÁD
Mondok nektek valamit
A rovatom valamilyen módon eljutott arra a pontra, hogy azok, akiket a mondanivalómmal megszólítok, a városban sokszor boncolgatják velem a műsorban elhangzott témákat. Ehhez sokszor hozzáfűznek egy kérdést, hogy mikor lesz már a következő adás… Ez számomra is hízelgő.
Nekem a műsorban nagyon tetszik, hogy amellett, hogy van már egy kialakított arculata, a témák nincsenek előre elkészítve, és spontán beszélgetésként készítjük az epizódot. Igen, ennek van egyfajta rizikója is, hogy másnap már talán mást mondanék válaszként.
Nekem nagyon megfelelne, ha ez a spontaneitás megmaradna, azt hiszem, hogy nekem nincs gondom a folyékony beszéddel, nem vagyok trémás, nem mekegek…
Persze, van ebben a történetben egy érdekes és izgalmas dolog, mert miután megjelenik a műsor, jön a második félidő, az emberek reakciói a világhálón, melyeket én izgatottan várok… Néha ki is esnek a könnyeim a pozitív reakcióktól.
