Fotó: Pxhere.com
Múlt heti ankétunkban arról kérdeztük olvasóinkat, hogy hogyan, illetve mivel készülnek az ünnepekre, s vannak-e olyan közös, családi hagyományaik, rituáléik, melyek nélkül nem karácsony a karácsony.
Sokan vagyunk így ezzel, igaz? Úgy hordozzuk magunkkal a jól megszokott, generációkon átnyúló beigedződéseinket, hogy talán észre sem vesszük a rég megváltozott körülményeinket. Ragaszkodunk, a biztonságos, a már ismert keretekhez, nem lépünk sem keresztül, sem túl rajtuk, nem alakítunk ki újakat, és legfőképp nem bíráljuk felül őket. Ez az év azon szakasza, amikor a legtöbben passzivak vagyunk, nyugodt szívvel hagyjuk, hogy megtörténjen, aminek meg kell történnie. Nem akadékoskodunk, nem állunk ellent, nem nyúlunk bele az olajozott gépezetbe, megyünk, ha várnak és ajtót nyitunk, ha épp mi vagyunk soron. Semmi új, semmi más. Így jó nekünk. Évről évre, ugyanaz a megszokás.
De van ebben valami csábító, örömteli is, valamiféle nyugodt parttalan lebegés, amikor nincsenek kapaszkodók és mindenhol kapaszkodók vannak. A harmonikus kettősség, melyben makacsul ragaszkodunk, mégis tudattalanul sodródunk. Ez a karácsony varázsa.
Az engedés és feszítés ünnepe, a sorsszerű találkozásoké, a karmikus kapcsolatoké, amikor a kirántott húsnál csak a kimondott szavak a súlyosabbak és a hamiskás vélemények is jóval nehezebbek, a bor pedig olyan sűrű, mint egyes fejekben a gondolatok vaskos vászon szőttese, úgy megszűrik a Napot, hogy a fény kis cérnasugara sem juthat keresztül az elmén. Józan mámorban ülünk, a jóllakott testünkbe zárva. Alig várjuk, hogy véget érjen, közben azt kívánjuk, bárcsak soha ne érne véget.
Időtlen ringás veszi kezdetét, ami kivisz egészen a kis világunk pereméig. Vajon mikor múlik el a karácsony? A vacsora végeztével? Az ajándékok kibontásánál már csak a süti lehet édesebb élmény? Mikor indul a visszaszámlálás, miután újra forogni kezd a Föld? Vagy inkább mégse forogjon tovább?
Egy régi fekete-fehér fényképpé rögzültünk. Én és a családom. Mind itt vagyunk rajta és az évek pora, ami púderként simítja ki sokasodó ráncainkat, bebalzsamozva bőrünket az örökkévalóságnak.
