A cikk megjelent a Klikk Out 2021/12. számában.
Van olyan, hogy valakinek az élete – önhibáján kívül – regényesre sikeredik (vagy éppen sikertelenedik). Aztán, hogy mit kezd ezzel az egésszel, az már rajta múlik. Bereményi Géza mint afféle író fogta magát, és egy izgalmas könyvet kerekített belőle.
Önéletrajzi regénye, mint szülővárosának nagy folyama, a Duna, kanyarog: hol vidáman, kedélyesen, hol pedig haragos hullámokat, tajtékot vetve. Legelső emlékeitől egészen ifjú felnőttkoráig kalauzol bennünket; az ötvenes, hatvanas évek pedig erőteljesen beszivárognak a lapokra. Tanúi leszünk Géza kisgyermekkora piaci lármájának és melegének, később szeretethiányának és kiszolgáltatottságának, különc családtagjai érthetetlenségének vagy épp élhetetlenségének, végül pedig önmaga elfogadásának, önálló életébe való beleilleszkedése kísérletének.
S hogy mi jutott olvasás közben többször is az eszembe? Egy szó, Szabó T. Anna nemrég olvasott novelláskötetének címe: „szabadulógyakorlat”. Merthogy annak tűnik nekem ez a regény. Ugyan magyar Copperfieldünk viszonylag korán kivívta függetlenségét, és beléphetett a saját életébe az őt körülvevő homályos rémálomból, a múlt árnyaitól megszabadulni sohasem könnyű mutatvány. Ki tudja? Talán éppen azzal sikerülhet, hogy az ember kiírja őket magából…
