Csupa erős(nek tűnő), konok, az életén összeszorított foggal végigmasírozó nő elevenedik meg a Szív utca lapjain. A főszereplő, Anna egyenként ássa elő dédanyja, nagyanyja, anyja, illetve saját maga emlékeit. Hiszen darabjaira esett, s ha össze akarja rakni magát, muszáj lesz minden egyes részét megtalálni a kirakósnak, s azokat a megfelelő helyre berakni. Alkoholista férjeket, fiatalon elvesztett nagy szerelmeket, gettóba zárt, hidegvérrel meggyilkolt ősöket, saját testükkel küzdő gyerekeket, jelentőségteljes (rém)álmokat.
Gurubi Ágnes bemutatkozó regénye szívszorító olvasmány, amely arról szól, hogy az életünket hogyan hálózzák be saját, illetve családtagjaink múltbéli traumái, hogyan ismételgetjük felmenőinktől tanult-örökölt hibáinkat minduntalan, és mindezeket hogyan adjuk át az utódainknak. De persze arról is, hogy hogyan kell, és lehet ezzel kezdeni valamit: megtörni az ördögi kört, végigjárni az önismeret rögös útját, amelynek során sok olyat is tanulunk saját magunkról, amit nem szerettünk volna tudni, de ami nélkül egy helyben toporgás lenne az életünk. Így jutunk el a második világháborútól, sőt, még annál is régebbről a huszonegyedik századig, Magyarországról pedig az Egyesült Államokon keresztül egészen Argentínáig.
