NYITÓKÉP: SZABÓ PÉTER PÁL, FOTÓK: SZERZŐ
Létezik egy mondás: az a legjobb hír, amikor nincs semmilyen hír. Mostanában, tetszik vagy nem, de ez a legjobb hír! Vagy mikor hazaérve üresen találjuk a postaládánkat, mert akkor biztosan nem jött újabb fizetnivaló. Ne bánkódjunk, mert nem gondolt ránk senki, elég ritkán fordul elő, hogy a gazdag nagybácsi – akit egyébként sosem láttunk – ránk hagyta volna összes vagyonát. Nem tudom, önök hogy vannak vele, de én az utóbbi időben szinte mindenre szkeptikusan tekintek. Úgy is mondhatnám, nem áll össze a fejemben a kép, vagyis néha nagyon is összeáll. Tudom, ezt hívják összeesküvés-elméletnek. Hívják csak…
Az ugye mindenkinek nyilvánvaló, aktuálisan milyen mértékű áremeléseknek vannak kitéve a családok, a háztartások? Hogy az utóbbi hetekben – vagy az ezt követő időszakban -, mennyivel ment fel a villany, a gáz, az üzemanyag ára? Mekkora terhet raktak a vállalkozókra is, akiknek egyéni tarifájuk több száz(!) százalékkal emelkedett…, és akik majd ezt a többletet szépen behajtják a vevőkön meg a fogyasztókon. Vagyis önökön, a Ferin, a Pistin, a Lacin meg rajtam, rajtunk, akik amúgy is többet fizetünk mindenért. Na szépen nézünk ki, mert amúgy baromira jól élünk, igaz?
Európában a gáz iránti érdeklődés meghaladta a kínálatot, a gáz ára pedig meredeken megemelkedik – áll a hivatalos (?) indoklásban.
Az igazságot viszont másutt és másban kell keresnünk, ha én drágábban szeretném eladni a termékem, elhitetem, hogy hiány van belőle, ezért lett drágább a termékem, de akkor is tőlem vegyék meg. Így lett drágább kb. egy éve az építkezéshez használt faanyag is például. Egyszerű matek, kereslet és kínálat… Közben, amíg azzal foglalkozunk, vagyis azzal tömik az agyunkat, hogy pl. miért olyan fehér a Hófehérke, addig talán kevésbé gondolunk a mindennapi „drágaságainkra”. Már aki persze, hisz’, ahogy az imént említettem, én bizony átlátok a szitán: a sok „töltelék”, amit kicsinyenként adagolnak, igazából hígítószer az agymosáshoz.
Talán lesz, aki erre a jegyzetre is azt mondja majd: miket hadovál ez itt össze? A nemzetközi helyzet egyre fokozódik, ezért a drágaság. Ezt már Pelikán elvtárs is megmondta!
És mert itt van még mindig a világjárvány, a menekülthelyzet, a környezettudatos életmódra való nevelés, az állatok emberi tulajdonságokkal való felvértezése meg a jogok. Ennek ehhez van joga, annak meg arra van joga, mi pedig legyünk toleránsak, elnézőek, és persze legyünk zöldek. Viseljük terhét globálisan annak is, amit nem mi követtünk el, mert ez a trendi. Jobban tesszük, ha hallgatunk, mert hallgatni Arany, és tényleg ne higgyünk el mindent a Facebooknak – mondta anno Petőfi. Hej, de ráérnénk még a kardunkba dőlni! A kedvenc menüm viszont már 4,50, pont a múlt héten vitték fel az árát 30 centtel. Kíváncsiak, mennyi volt a nyavalya előtt? 3,60 kedveskéim, 3,60! De mi csak lapoztunk annál a résznél, és talán jókat kuncogtunk éppen egy facebookos poénon.
Vagy ezerrel osztottunk valamit, amire azt írták, hogy álhír, közben meg nagyon is igaz volt, csak nem szerették volna egyesek, hogy kiderüljön!
Minden mindennel összefügg, és mindennek mindenhez köze van, de csupán egy szűk réteg tudja, mi miért történik úgy, ahogy történik. Hófehérke törpéi pedig kirekesztően törpék, sőt a Fekete Péter túlontúl… Inkább ki sem mondom! Inkább elmentem kettesrezsót venni, mert azt is mondták, hogy ami gáz még maradt, az is hamar elfogyhat, mert… Istenem, mekkora szerepe van három apró pontnak! Mindenki azzal helyettesíti be, amivel akarja, amit gondol, mert azt szeretném, ha gondolkodnának. Szóval megvettem a rezsót, ugyanis a gyerekeimnek akkor is kell enni adnom, ha ne adj’ Isten tényleg beigazolódna a „jóslat”. Mekkorára nyílhat még az a bizonyos olló, ami Közép-Kelet-Európát kurtítja?
Emelkedett a lakbérünk is, pedig korábban elővigyázatosságból felemeltettük az előírt havi előleget, hogy biztosan „férjünk bele”. De ahhoz is hozzáraktak még pluszban, vajon mi alapján számolták ki?
Tudom, tőlem pozitív gondolatokat várnak a tisztelt olvasók, vicces, de egyben megható történeteket, Robertós szösszeneteket. A minap éjjel bizony rendesen kivert a víz, mikor a kisfiam felriadt, majd enni kért. Úgy éreztem, hideg van a szobában, ezért megfogtam a radiátort: jéghideg volt! Na kitört a háború, elzárták a gázt – mondom magamban, s miközben Mátét etettem, felnyitottam a telefonom. Gondoltam, ilyen volumenű dolgokról éjjel kettőkor is tájékoztatnak, de hál’ Istennek, nem találtam semmi hírt. Megetettem a gyereket, visszafektettem, aztán megnéztem közelebbről azt a radiátort. El volt zárva a csap, úgy sejtem valamelyik gyerek lefekvés előtt szórakozhatott vele. Így vernek át minket, talán nem kéne ennyire „ráizgulnom” a napi hírekre! Azt hiszem, ez a háború sem arról szólna, amire „kiírták” és a „védelmező” szerepe szintén nagyon homályos kép nekem.
Valahogy pont ezért, egyre kevésbé kérek a nyugati mintájú szabadságból is!
Kedves Nyugat, mégis mit szeretnétek még tőlünk? Nem volt elég a mindenünk, nem volt elég az adószabadság a cégjeitek meg a multijaitok számára? Kedves Nyugat, ha ti szeretnétek diktálni az árakat, menjetek inkább haza, és ha hazamentetek, maradjatok is otthon. Ez a régió már amúgy is megszokta, hogy magán kívül senki másra nem számíthat. Egyétek a reggeli müzliteket, nekünk jó lesz az egészségtelen disznótoros, aminek uniós szinten, hatóságilag betiltottátok a füstölését. Ja és vigyétek magatokkal a sok szemét műanyagotokat is, majd iszom üvegből a Szántó-vizet, mint hajdanán öreganyám. Igen, tudom kedves Nyugat, nem mentek ti sehova, itt már minden a tiétek. Kaptunk cserébe rothadt banánt, amiért legalább nem kell sorba állnunk…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
