HC DAC DUNASZERDAHELY–ZRK BEKAMENT BUKOVICKA BANJA 30-29
A múlt heti hétgólos idegenbeli vereség után a hazai szurkolók előtt mindkét csapat hasonló játékstílusban indított, egyetlen kivétellel, mégpedig, hogy Debre mester új védekezési formátumot választott – a 4-2-est. Apróra váltva ez azt jelentette, hogy a magasságbeli és súlyfölénnyel bíró szerb csapat játékosait, főleg a két átlövőt, 10-12 méteren fogadtuk. Eleinte ez a képlet működött is, viszont ahogy teltek a percek, sajnos szellősebb lett a védelmünk – ezt a vendégek gólokra váltották. A támadásban nehezen érvényesültünk (túl sok technikai hiba, illetve kihagyott tiszta ziccer). A második félidőben sajnos a lányok beragadtak, és egy 1-4-es sorozattal kezdtek, ami megbélyegezte a meccs folytatását.
Próbáltuk megállítani a fizikálisan képzettebb szerbeket, viszont ez ritkán sikerült. Az ellenfél effektív betörésekkel válaszolt. A második félidő felétől már csak a visszavágó végeredménye volt a tét, nem a továbbjutás, a vendégek sort cseréltek, és ezt a lányok feljavult játékkal ki is használták, végül győzelemmel búcsúztak, amiért nagy dicséret illeti a csapatot.
Végeredményben, a történelmi sikerért is egy óriási köszönöm illeti őket. Ebből a sikeres kupaszereplésből a klubunk, a lányok és a közegünk erőt és hitet meríthet, nem beszélve a megfizethetetlen tapasztalat hozadékáról – ami segíthet még idén a hazai bajnokságban is, jövőre pedig remélhetőleg a kupaszereplésben. Szép volt lányok, és hajrá, DAC!
Stanislav Mašek: 40 éves vagyok, a DAC aktív játékosa, egész életemet a kézilabdának szenteltem, karrierem túlnyomó részét pedig Dunaszerdahelyen töltöttem, emellett viszont Nyitrán, Vágsellyén és Gútán is tevékenykedtem. Pillanatnyilag edzői tanulmányokat folytatok.
