Az ősi rivális elleni győzelem értéke – a felismerés

(Szered–DAC, kicsit másképp)

FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL

A Slovan elleni „világraszóló” győzelmünket eléggé kimérten fogadtam, és ennek hangot is adtam legutóbbi jegyzetemben: „Majd a Szered ellen meglátjuk…” – írtam akkor – hát megláttuk. Vagyis nem láthattunk szinte semmit. A múlt héten minden adott volt ahhoz, hogy győzelemmel „éhes szájakat tömjünk be”, a szurkolók előzetes „toborzása” általi kiugró nézőszám (hosszú idő után), kísérőprogramok stb. Fene megette, hogy toborozni kell a népet Szerdahelyen! Nagyszombatba 58 DAC-drukker kísérte el a csapatot, se rezesbanda, se autogramosztás, csak a rideg valóság. Összesen 202 néző Nagyszombatban, egy húszezres stadionban!

Ígéretes kezdés, hanyatló folytatás, gyatra befejezés. Teljesen felesleges magasröptű elemzésekbe, magyarázatokba, urambocsá’ szidalmakba bocsátkoznom. Minek, kinek? Ez a valóság! Láttuk, amit kellett, ami miatt az ember kedve elmegy a focitól, és csupán egy gyógyító kamillaborogatást óhajtana a szemeire. Persze felvetődhet a kérdés, hogy akkor minek néztem, minek néztük végig? Felvetődhet a gondolat, hogy nincs két egyforma mérkőzés, nincs minden héten karácsony sem stb. Aki ilyennel csapná el a látottakat, annak a mester szavait idézném újfent:

„A Slovan ellen a nézőknek is játszottunk.” – nyilatkozta a pozsonyiak elleni mérkőzés után Janeiro edző – talán szombaton nem lett volna kinek játszani?

„A mérkőzés pozitívuma, hogy a szükséges egy pontot megszereztük, ezáltal bebiztosítottuk a negyedik helyet, és a play-offban is hazai pályán kezdhetnénk az európai kupaszereplésért.” – jelentette ki Janeiro mester, hozzátéve még, hogy: „…elégedettek lehetünk azzal, hogy nem kaptunk gólt.”

Oké, és akkor most mi a teendő? Majd ismét toborzunk szurkolókat? Tapasztalt harcosok, Davis és Blackman a cserepadon, az edző pedig hagyja őket padozni végig, de miért? Hogy még jobban meg legyenek alázva? Nehogy mutassanak valamit esetleg, mert akiket ma becserélt, azok bizony nem sok mindent tettek hozzá a „győzelemhez”!? Eszméletlen ez a tag, komolyan.

Minden meccsen ugyanazok a sablonos cserék, posztokra.

Minden meccsen Andzouana, Moumou, Andrezinho, Sharani cserék. Semmi kockáztatás, mintha eszünk ágában sem lett volna ma győzni, annak ellenére, hogy nyilvánvalóan győzelmet várt a szerdahelyi nagyérdemű. Hisz’, ha a Slovant látszatra jó játékkal legyőztük, egy ilyen szedett-vedett Szered ellen elvileg nem folytatódhatna a korábbi szenvedésünk. Egyszerűen nem tudom felfogni. Saját magunk alatt vágjuk a fát!

„A mérkőzés pozitívuma, hogy a szükséges egy pontot megszereztük, ezáltal bebiztosítottuk a negyedik helyet, és a play-offban is hazai pályán kezdhetnénk az európai kupaszereplésért.” – jelentette ki Janeiro mester, hozzátéve még, hogy: „…elégedettek lehetünk azzal, hogy nem kaptunk gólt.”

Ismét zajos a szerdahelyi utca, de nem a szép győzelmek miatt. Azt hiszem, két hét múlva a Rózsahegy ellen akárkit leültethetnének aláírást osztogatni, a fő téma ismét el lett döntve ezzel a semmitmondó játékkal. Nekem pedig egyre kevésbé van kedvem megélni, hogy nem azokat marasztalnák el, akik tehetnek az egészről, hanem például engem, csak mert van véleményem, és az nem éppen pozitív. Mert utcára nyílik a kocsmaajtó és egyre halkabban hallatszik ki belőle, hogy hajrá, DAC!

SZERED–DAC 1904 0:0

DAC: Veszelinov – Alex Pinto, Kružliak, Brunetti, Ciganiks – Dimun, Njie – Szánthó (46. Andzouana), Balogh (77. Adrezinho), Verlinden (88. Moumou) – Krstović (61. Sharani).

(Roberto)

KAPCSOLÓDÓ:
A SzerdaHelyzet nyilatkozik a Szered–DAC (0:0) mérkőzésről
Fotók és videók – Szered–DAC 0:0

 

Ez a webhegy sütiket hassznál, hogy javítani tudjon a felhasználói élményen. Elfogadás Tovább