Amikor az ember lánya elkezd verseket írni, három dolog minden bizonnyal jellemző rá:
1. épp a tinikorát éli
2. épp vagy nagyon szerelmes, vagy nagyon csalódott, ezért versben írja világgá az örömét / bánatát.
3. ezek a versek (khm), nem túl jók, kínosan izzadtságszagúak és nem spórolnak a klisékkel sem.
Lássunk most egy ilyen, erőteljesen „tini“ ihletettségű írást!
Kovács Andrea (Kёri) – Bálkirály
Amikor először megláttam őt matekon,
tudtam, ez a srác egy igazi ikon.
Ahogy mosolya villan a harmadikon,
tudtam: szerelmes vagyok belé titkon.
Ahogy már szinte ritmusra lép a lába,
maga elé mered, mint aki nagyon kába,
szerelme észrevétlen kerít hatalmába,
várjunk csak…Vajon eljönne velem a bálba?
Mi lesz, ha e kérdés nem lesz épp sikeres?
Ha magának egy szebb és jobb csajt keres?
Ha megszégyenülök, az arcom rögtön veres,
ó Dani, az nem lehet, hogy mégis mást szeress!
Az irigy nézéseket majd helyetted kiállom,
csak legyél a jóképű, büszke bálkirályom,
a többi lány miatt a fejed ne fájjon,
fogd a kezem, táncolj velem, én csak erre vágyom.
