FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A csenkei származású Kevesda Kevin szívvel-lélekkel tart edzéseket kicsiknek és nagyoknak Dunaszerdahely városában. A legnagyobb vágya, hogy a jövőben elismert bokszedzővé váljon széleskörben, és saját klubot alapítson. Az interjú során a fiatal edző elhivatottan mesélt a sportmúltjáról, a boksz iránti szeretetéről, a mozgásforma különlegességéről és a jövőbeli terveiről.
Kezdhetnénk a legelején, hogyan kerültél a boksz világába?
A sport már kiskorom óta része az életemnek, hiszen hosszú éveken át fociztam. Majd jött az ötlet, hogy kipróbálnék valamilyen küzdősportot, így kerültem közelebb a bokszhoz. Az első edzéseimet Nagymagyaron kezdtem Rajcsányi Patriknál, és fokozatosan felfejlődtem arra a szintre, hogy eljuthassunk különböző megmérettetésekre is. Az első küzdelmem Galántán volt, ahol úgy megütöttem az ellenfelem vállát, hogy másodpercek töredéke alatt nyertem. Az edzőm odaadását látva körülbelül tizenhat éves koromban fogalmazódott meg bennem a gondolat, hogy én is emberekkel szeretnék foglalkozni. A legnagyobb vágyam az volt, hogy főképp gyerekeknek oktathassak bokszot.
Mi volt az oka annak, hogy pont gyerekeknek akartál edzéseket tartani?
Magamból kiindulva, egyáltalán nem voltam magabiztos fiatalkoromban. Tapasztalatból tudom, hogy az iskolában sokakat ér gúnyolódás. Ezek a gyerekek hagyják, hogy nyomást gyakoroljanak rájuk mások. Pont emiatt jött az ötlet, hiszen nekem is sokat adott a küzdősport, mert képes voltam megvédeni magamat. Ennek apropójaként, fontos, hogy magabiztosságra neveljem a boksszal a gyerekeket, mert aki nagy dolgokat akar elérni, az képes is rá.
Úgy tudom, volt egy baleseted, amely egy időre elszakított a boksztól és az edzésektől. Hogyan kerültél újra a ringbe?
A baleset után nagyon nehéz volt talpra állni mind fizikailag, mind pszichikailag. Mikor végleg elhatároztam, hogy mindenképpen szeretnék újra edzésbe állni, kapcsolatba léptem a Bősi Kempo MMA & BJJ Klub vezetőjével, Gróf Lóránttal. Sokat köszönhetek neki, hiszen nagyon sok jó tanáccsal látott el, rendkívül szívélyes fogadtatásban volt részem, és mindmáig a klub tagjaként veszek részt az bokszedzéseken. Ezen kívül trénerként tevékenykedem Dunaszerdehelyen is. Az edzések olyan formában vannak felállítva, hogy nők és férfiak egyaránt le tudják vezetni a feszültséget akár mindennemű küzdősport-tapasztalat nélkül.
Hosszútávú céljaim közé tartozik egy saját klub alapítása, melynek keretein belül fiatal tehetségeket keszíthetek fel különféle megmérettetésekre. Ehhez azonban még sokat le kell tennem az asztalra, hogy bizonyítsam a rátermettségem.
Felmerül a kérdés bennem, hogy miért pont a bokszot választottad a számtalan küzdősport közül? Mennyi embernek tartasz edzéseket?
Az édesapám hatalmas bokszrajongó volt, miatta minden meccset szívesen megnéztem. Az ötlet is ebből született. A hozzám járó emberek száma nagyon változó, időszaktól függően. Vannak nagyon kitartó emberkéim, akik már több éve bizalmat szavaznak nekem, és becsületesen látogatják az edzéseimet. Az utóbbi időben egyre többen részesítik előnyben az egyéni edzéseket. Ilyenkor néha kicsit a pszichológus bőrébe is bújok, igyekszem megismerni ügyfeleim lelkivilágát, és olyasvalaki lenni, akivel bizalommal osztják meg a mindennapi problémákat. Jelenleg körülbelül 30-40 emberrel foglalkozom összesen. A korosztályt tekintve négyévestől egészen hatvanéves korig járnak hozzám edzésekre, nők és férfiak egyaránt.
Mindenkinek más mozgásigénye van, hiszen az embereket egyénenként másképp lehet lekötni a különböző sportágakkal. Kikkel nehezebb foglalkozni? Hogyan képzeljünk el nálad egy változatos edzést?
A gyerekek és a fiatalabb korosztály néha nagyobb kihívást jelent, mert nehéz őket lekötni, tele vannak energiával és a figyelmük elkalandozik. Ilyen esetben igyekszem minél változatosabb edzéseket kigondolni. Ettől függetlenül imádok velük foglalkozni, és az újabb kihívások csak még jobban motiválnak. Az edzéseket illetően, aki először jön hozzám, azzal átveszem az alapokat. A bokszedzések esetében pedig az ütéseket, majd lassan belekezdünk a gyakorlásba. Mindig az egész test átmozgatására törekszünk edzettségi szinthez és korosztályhoz mérten.
A bokszedzések mellett te személyi edzőként is tevékenykedsz. Csak a sport részében segítesz, vagy az étrend összeállítását is vállalod?
Jó pár évvel ezelőtt végeztem el egy iskolázást Magyarországon, amely után hatalmas érdeklődéssel fordultam a személyi edzés felé. Szerettem volna főállásban is ezzel foglalkozni. Folyamatosan igyekszem magamat fejleszteni, hogy a legjobbat nyújthassam. Étrendeket is szoktam összeírni, de ha őszinte akarok lenni, ó azt nem élvezem annyira, mint mikor az edzőteremben kihajthatom az emberekből a maximumot. Az étrend összeállítását inkább dietetikusra bíznám. Ők igazán értik a dolgukat, én pedig itt vagyok arra, hogy jól megmozgassam az embereket, és megszerettessem velük a sportolást.
Mi a boksz különlegessége, illetve mi az, amire megtanít?
Ez nagyon sokrétű. Az a félelem vagy inkább izgalom, amikor belépsz a ringbe, felemelő, az érzést nem lehet leírni. Nagyon fontos az, hogy fejben ott legyél 100 százalékosan. Több érzés kavarog ilyenkor a sportoló fejében, hiszen tudod, mindenki rád figyel. Megtanítja, hogy soha ne nézd le az ellenfeledet. Mindenkinek meg kell adni a neki járó tiszteletet. Ezen kívül elegendő magabiztosságot ad a boksz annak, aki űzi, de nem szabad elszállni sem, meg kell találni a középutat. Fennáll a sérülés veszélye, de aki ezt a sportágat választja, az szereti ezt a kihívást, az adrenalinnak él.
Egy nagy pozitívum, hogy ha szívből szereted, amit csinálsz, akkor olyan dolgot elérhetsz vele, amiről gyerekkorod óta álmodsz. Ám ha nem is válsz világbajnokká, akkor is olyan embert farag belőled ez a küzdősport, hogy becsületes, kitartó és magabiztos légy a hétköznapokban. A gyerekeknek sok önbizalmat ad abban, hogy kiálljanak magukért.
A boksz gyógyító erejét a saját bőrömön is tapasztaltam. A gyerkőcök között, akikkel foglalkozom, akad olyan is, aki ADHD-val vagy figyelemzavarral küzd. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy annak ellenére, hogy állandóan tele vannak energiával, és hosszú ideig nem kötik le őket a dolgok, a boksz esetében képesek kiadni a bennük rejlő feszültséget, és az edzés alatt a figyelmük sem kalandozik el. Óriási sikerként könyveltem el, mikor orvosi visszajelzést is kaptam afelől, hogy a kis tanítványom folyamatosan fejlődik, és egyre pozitívabb változás észlelhető nála.
Az interjú végéhez érve, ki motivál téged a legjobban? Van valamilyen mottód?
A családom, a menyasszonyom, az edzőm és a barátaim teljes mértékben támogatnak mindenben. A közeljövőben szeretnék indulni egy versenyen, ahol majd ha fizikailag és fejben is topon leszek, szeretném megmérettetni magam. A mindennapokban pedig mindig a telefonomban is megtalálható mottó inspirál: „Ne próbálkozz, csináld. Csináld vagy ne csináld, próbálkozni nem lehet”.
