Szurok, aszfalt, bitumen – három megnevezés, de nagyjából egy és ugyanazt takar, a szó átvitt és valódi értelmében is. Az utak, járdák, terek leggyakoribb burkolata az aszfaltburkolat, ami bitumen kötőanyagú, természetes és mesterséges adalékanyagokat, kőzúzalékot, homokot, illetve mészkőlisztet tartalmazó építőanyag. Ugyanakkor a talajvizek elleni védelemre, védőrétegként is alkalmazzák az építőiparban. Hogy mennyire nem újkeletű dologról beszélünk, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Biblia szerint Noé szurokkal tömítette bárkája réseit:
– Csinálj magadnak bárkát gófer fából, rekesztékeket csinálj a bárkában, és szurkozd meg belül és kívül szurokkal. (1Móz. 6.14.)
Az aszfaltnak több fajtája létezik, viszont laikusként ebbe most teljesen felesleges lenne belemerülnünk, annál is inkább, mivel a lakosság az útfelújítások során egyetlen dolgot érzékel: a megváltozott körülményeket. Eléggé időigényes folyamat, a régi burkolatot feltörik, az egyenletlen részeket feltöltik, majd erre a speciálisan kezelt, portalanított felületre kerül fel általában több rétegben maga az aszfalt, vagyis a szurok. Mindeközben az érintett területet teljesen vagy részben lezárják, így pótmegoldásokat vagyunk kénytelenek eszközölni. Másfelé sétálunk, más irányból közelítjük meg gépjárműveinkkel az otthonainkat, illetve máshová vagyunk kénytelenek parkolni.
Megújul – vagy talán a jegyzet megjelenése idején már meg is újult – a dunaszerdahelyi Rózsakert körüli útszakasz és a mellette található parkolók. A felújítás ideje alatt forgalomkorlátozás van-volt érvényben.
Az érintett területet lakosságát erről a tényről levélben, illetve a lépcsőházak bejárati ajtajain elhelyezett hirdetmények formájában értesítették:
– …az építkezés ideje alatt reggel 7.00 órától este 18.00 óráig ne parkoljanak az építkezési területen!
Ezzel egyidejűleg a Fenyves lakótelepen szintén útfelújításra került sor, de a város más pontjain is történtek hasonló jellegű munkálatok, viszont én maradnék ezen a számomra több okból is oly’ kedves környékén. Jól ismerem a Rózsaligetet, hiszen – ahogy visszaemlékezéseimben gyakorta utaltam rá – részben itt nőttem fel, valamint hosszú ideig itt is laktam a „szever 1-en” – ahogy szerdahelyi szlengben emlegetik a város északi lakótelepét.
Bizony már ráfért a felújítás arra az úttestre és a parkolókra. A több mint fél évszázada épült lakótelep ezen részét még hellyel-közzel az eredeti útburkolat borította, ami már gyerekkoromban is hagyott némi kívánnivalót maga után!
Persze, abban az időben korántsem volt ennyi gépjármű, mint napjainkban. Mit mondjak, nagyon frekventált, és zsúfolt utcácskákról van szó, de amikor a parkolás egyébként is kényes téma a városban, a lakosság talán joggal bosszankodik:
– Meg kell csinálni, legyünk türelemmel, de addig hová máshová parkoljak, mikor mindenhol tele van autókkal? – kérdezte tőlem az egyik ismerősöm, ám sok okosság nem hagyta el a számat, illetve csak a már jól bevált, ide vágó poénommal hozakodtam elő:
– Emlékszel még barátom arra a nyolcvanas évekbeli DAC-rigmusra, amikor azt kiabáltuk, hogy „szurkoljon mindenki, szurkoljon mindenki”!? Akkor azt mondtuk: ha mindenki elkezd szurkolni, meleg lesz és büdös…
Ezek a szegény munkások most 35 fokban dolgoznak, és ha elkezdenek szurkolni – persze nyelvtanilag helyesebb kifejezés, hogy szurkozni, vagyis inkább aszfaltozni – akkor nem 35 fok lesz körülöttük, hanem sokkal több. Én ezt ismerem vasúti környezetből, a felforrósodott vágányok csak úgy ontják magukból a meleget, a sínkoronán gyakorlatilag tojást lehetne sütni.
Mindenki számára kellemetlen bárminemű korlátozás, de legyünk tekintettel a nagy melegben dolgozókra és tiszteljük meg a munkájukat!
A lakótelep megszépül, az útburkolat korszerű lesz, ami nem utolsósorban a gépjárműveket is kíméli, hiszen egy-egy kátyúba belefutni bizony gyakorta egyet jelenthet akár az autó meghibásodásával is. Továbbá gondolva a mozgáskorlátozottakra, valamint babakocsival sétáló anyukákra, apukákra – tapasztalat – nem mindegy, hogy kirázzuk-e annak az ártatlan kis csöppségnek a lelkét a repedésekkel teli járdán, avagy az úthenger nyomán tükörsima burkolaton haladunk az úticélunk felé. Ha szurkolni kell, akkor szurkolni kell! Esetleg szurkoljon mindenki, hogy ne tartson sokáig…
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…