FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Vass András hét éve dolgozik a dunaszerdahelyi rendőrségen. Az eltöltött évek alatt elhivatottan végzi a munkáját, ami sok lemondással jár. Ettől függetlenül, a fiatal fiú kitartóan egyezteti össze a rendőri hivatását az erőemelés különleges világával. Az interjú során mesélt a sportolás iránti szeretetéről, az erőemelés különlegességéről, a versenyfelkészülés nehézségeiről és az elért eredményeiről.
Hogyan került az életedbe a rendőri karrier és az erőemelés?
Immáron 7 éve dolgozom a dunaszerdahelyi rendőrségen, az erőemelés pedig egy éve lett az életem része. Mindig szerettem volna rendőr lenni, ami szerencsére húszéves koromban be is teljesült. Az erőemelés világába pedig csak véletlenszerűen csöppentem bele. Tudni kell, hogy nagyon régóta edzek, mindig is nagy szerepet játszott az életemben a sport. Egy évvel ezelőtt egy nagyon jó barátom és edzőm, Kiss Róbert felajánlotta, hogy kóstoljak bele az erőemelésbe.
Ezek alapján a sport mindig kimagasló szerepet játszott az életedben. Mit éreztél az első verseny után, illetve mi az, ami ennyire motivál a céljaid elérésében?
Volt egy nagyobb sérülésem, ami eléggé ledöntött a lábamról. Fél éven keresztül nem sportoltam, pont ennek eredményeképp volt jó, hogy rátaláltam az erőemelésre. Úgy éreztem, nincs mit veszítenem. Az első versenyem tavaly szeptemberben volt Galántán. Igaz, mindez nem bírt nagy jelentőséggel, de számomra mérföldkő volt. Azelőtt soha nem versenyeztem, nem tartottam ki egyetlen sport mellett sem annyira, hogy versenyszintre fejlődjek. A motivációt pedig abból nyerem, hogy rendkívüli módon megtetszett ez a sportág.
Mindig is szerettem a súlyzós edzéseket, viszont azelőtt sohasem éreztem ennyire közel magamhoz egy mozgásformát sem. Az edzőm sokat segített abban, hogy megtaláljam ebben a sportban a szépséget.
Ő mindig motivált engem, mert végig hitt bennem, hogy sikerülhet az, amit elterveztünk. Még akkor is, mikor a legnehezebb napjaimat éltem meg. Azt mondta, márpedig ezt fogod csinálni, nem érdekel, mennyi ideig tart, de el fogod érni a céljaidat.
Ha jobban belegondolunk, nagy bátorság kell egy nagyobb sérülés után az erőemelést választani. Sok veszély van ebben a sportágban, vagy tévedek?
Tény és való, hogy az erőemelés több veszéllyel jár, igénybe veszi az egész testünket, és ez hatalmas terhelést jelent az izmokra és a csontokra egyaránt. Ettől függetlenül, úgy gondoltam a sérülésem után, hogy ennél rosszabb már nem lehet. Szóval, miért is ne próbálnám ki? Az orvosok azt mondták, hogy nem túl jó ötlet, de hiányzott a sport a mindennapjaimból. Fél éven keresztül nem foglalkoztam semmilyen mozgásformával. A semmiből ugrottam bele az erőemelés világába, amelynek köszönhetően eleinte voltak kisebb-nagyobb sérüléseim. Pont abból kifolyólag, mert picit ész nélkül vágtam bele, és bizonyítani akartam.
Úgy érzem, mindez sok lemondással jár. Nehéz lehet összeegyeztetni a munkádat a versenyszerű sportolással. Hogyan képzeljük el a versenyfelkészülés időszakát?
Nem mondom, hogy könnyű, hiszen sokat dolgozom, többször van éjjeli szolgálat is. Utána jön a pihenés vagy annak hiánya. Eleinte nehéz dolgom volt, mert össze kellett a munkámat egyeztetnem a sportolással. Nem volt annyi erőm se, és nem tudtam annyit enni, amennyi szükséges az erőemeléshez. A tavalyi verseny után, ahol negyedik lettem, elégedett voltam. Úgy döntöttem, hogy egy kis pihenő után újra belevágok a versenyfelkészülésbe, amelyet februárban kezdtem el.
Az edzőm új edzéstechnikákat vázolt fel nekem. Többet kellett nyújtanom, és az étrendet is meg kell változtatnom, fordítva a megszokottól, hiszen magas kalóriaszámról beszélünk, tele szénhidráttal és sok zsírral. Nem a klasszikus diétás táplálkozást tükrözi.
Rengeteg vitamint, ízületvédőt, aminosavat kell szednem a terhelés miatt. Ettől függetlenül is nagy a kockázata a sérülésnek, vagy egy izomszakadásnak, illetve az ízületi gyulladásoknak. Hetente három-négy edzésem van, ami a munkával egész jól összeegyeztethető.
Nemrégiben aranyérmet szereztél. Milyen élményekkel gazdagodtál?
Európa-bajnoki aranyérmet nyertem 90 kilogramm alatti súlykategóriában Ausztriában. A versenyen holthúzásban indultam, ez volt a versenyszámom. Előtte május elsején volt egy szlovák bajnokság Nagyszombatban, ami tulajdonképpen kvalifikációs versenyként szolgált, ott harmadik helyezést értem el egy nagyon erős mezőnyben, szintén a 90 kg alatti kategóriában. A legnagyobb problémát az jelentette, hogy kevés időm volt a felkészülésre, körülbelül egy hónap. A verseny előtti héten már nem ajánlatos edzeni, pihentetni kell a testet és az idegrendszert egyaránt. Pontosan azért, mert a felkészüléssel nem csak fizikailag, hanem pszichikailag is terhelve vagyok. Sokan nem is gondolnák, mennyire tisztán kell gondolkodnia annak, aki súlyt emel egy ilyen verseny keretein belül. Egy érdekes történet a versennyel kapcsolatosan, hogy utolsó előtti este ráálltam a mérlegre, és 88 kg helyett pár kilogrammal többet mutatott. Megkezdődött a kíméletlen fogyasztás 24 órán keresztül, amit inkább nem részleteznék. Másnap teljesen levert voltam és fáradt. Alig bírtam aludni az idegességtől.
Te egy igazán motivált sportoló vagy. A jövőbeli terveket nézve, milyen céljaid vannak?
Van, hogy kételkedem magamban, de mikor odaállok a bírák elé, teljesen elszakadok a valóságtól. Csak a célomra összpontosítok, és nem hallok semmit. Sokszor úgy gondolom, hogy nagy szerencsém van, és remélem, hogy mindez továbbra is kitart.
Másrészt tudom, hogy mennyi munka van a hátam mögött, és milyen kitartás szükséges hozzá. Szeretek magamra motivált emberként gondolni. Próbálok mindig motivációt meríteni abból, amit éppen kapok az élettől. Másképp ez nem működne.
Természetesen, több jövőbeli célom is van. Idén még két versenyen tervezek indulni. A legközelebbi megmérettetésem Nagyszombatban lesz, a Viktória-kupa, ahol szintén egyetlen versenyszámban fogok nevezni a 90 kg feletti kategóriában. Utána pedig készülök a világbajnokságra Németországba, ami október 14-én kerül megrendezésre. Nagyon elszánt vagyok, szeretném elhozni idén a világbajnoki aranyérmet Németországból. Az edzőm is teljes mértékben támogat, ahogy a kollégáim, családom is mellettem állnak és hisznek a sikeremben.
