Ezúttal Tóth Katalint és Vörös Robit kérdeztük a gyerekkori nyári kalandjaikról. (Az első rész ITT olvasható)
TÓTH KATALIN
Te mivel töltötted a nyarat gyermekkorodban?
Mi a húgommal a nyaraink nagy részét Bősön töltöttük a nagymamánknál. Imádtunk ott minden napot, hiszen elkényeztetett bennünket. Sokszor igyekezett programokat kitalálni, de ha csak a kutyákkal tudtunk játszani az udvaron, akkor is feltaláltuk magunkat. Sokat jártunk az akkor még működő bősi termálfürdőbe is.
Mi volt a kedvenc elfoglaltságod?
Sok mindent szerettem, úgy gondolom nekünk még igazi gyerekkorunk volt. Ha a Bősön töltött időre gondolok, imádtam amikor papámmal kivittük a vadászkutyákat fürdeni egy közeli kanálishoz, aztán órákig játszottunk ott velük. Ha otthon, Patason voltunk, akkor nagyon szerettünk a falubeli gyerekekkel az utcán kidobósozni. Sokszor egész sötétedésig azt játszottunk.
Mesélj el egy szívedhez közel álló gyermekkori sztoridat.
Mint említettem, a nagymamánkkal gyakran jártunk a bősi termálfürdőbe. A nagypapánk általában nem tudott velünk jönni, mert dolgozott. Egy különleges alkalommal azonban eljött velünk, és ahogy az egyik medence szélén ücsörgött, rászállt a fejére egy lepke. Hosszú percekig kuncogtunk a törölközőn ülve messziről, mert ő észre sem vette. Nagyon kedves emlék ez nekem.
VÖRÖS ROBI
Te mivel töltötted a nyarat gyermekkorodban?
Mi, akik a 90-es évek elején születtünk, még teljesen más gyerekkort éltünk, mint a mai fiatalok. Nyáron, ha meleg volt, ha hideg, szinte egész nap az utcán voltunk a barátokkal. Alapiskolás korunkban még nagyon mobilunk sem volt, ha volt is, nem arra használtuk, mint a mostani gyerekek. Körbe bicikliztük az utcát, bekiabáltunk a haverokhoz, hogy jöjjenek ki, hozzanak labdát. Az utca közepén kövekből csináltunk kaput, fociztunk. Ha nem fociztunk, akkor bunkert építettünk a fák koronájára, vagy éppen a föld alá. ????
Mi volt a kedvenc elfoglaltságod?
Nem volt különösen kedvenc, mindent szerettünk, ha jó volt a társaság.
Mesélj el egy szívedhez közel álló gyermekkori sztoridat.
A nyári szünetekben anyukámmal jártam Pozsonyba piacra, zöldséget és gyümölcsöt árultunk. Keresztszüleim is jártak, de egy nap ők nem jöttek, viszont előtte való nap ottfelejtették a telefonjukat a pultban. Mondtam anyunak, hogy én majd elteszem magamhoz, vigyázok rá. Amikor mentem a büfébe reggelit venni, a telefon elkezdett csörögni, én meg felvettem és elmondtam mi történt, hívják a keresztanyumék vezetékes telefonját, mert otthon vannak, biztosan felveszik. Lediktáltam a telefonszámukat is. Ami miatt a legemlékezetesebb élmény volt, az, hogy a felnőttek csodálkozva néztek, hogy ilyen fiatal kisgyereknek, hogy lehet mobilja, és hogy milyen telefonbeszélgetést folytattam így 8-10 évesen. ????
