Szemet szemért, fogat fogért! – valószínűleg Mózes második könyve tett említést elsőként a fogakról, egy elv kapcsán, miszerint minden rossz dolgot, amelyet elkövetnek velünk, ugyanolyan rossz dologgal kell megválaszolnunk. Ugyanakkor a Biblián kívül rengeteg foggal kapcsolatos szólásmondás is létezik, melyekhez minden valamirevaló tollforgató is „foggal-körömmel ragaszkodik”, ha valamilyen vélt vagy valós bölcsességet szeretne közölni a tisztelt olvasóközönséggel. Ilyenkor megesik, hogy ő maga is „kimutatja a foga fehérjét”, néha hirtelen felindulásból, máskor pedig megfontoltan, akkurátusan taglalva az adott témát.
Nos igen, mint azt már bizonyára mindannyian kitalálták, rovatunk aktuális epizódjában a fogak játsszák majd a főszerepet – a szó valós és átvitt értelmében. Mert oly’ szép a magyar nyelv, hogy a szólásmondások világából merítve ugyan miért ne raknánk bele egy kis „huncutságot” is a történetbe?!Szóval a fogak, valamint minden egyéb dolog, ami a fogainkkal kapcsolatos lehet. Például, hogy miért nincs fogorvosi készültség a városban? – ha amúgy nem telik el hétvége, hogy a közösségi oldalam ismeretségi köréből valaki fel nem írná a falára:
– Rohadtul fáj a fogam, nem tudtok véletlenül valakit, aki a hétvégén is fogadna?
Bizony, a fogfájás roppant kellemetlen tud lenni, ráadásul mindig a legrosszabbkor gyötri az embert. Pl., ha lefekvés előtt kezdődik, aztán reggelre már fel is vagyunk dagadva, mint a pulyka hálaadás napján – ergo egy szemhunyásnyit sem aludtunk.
Szocialista társadalmunk alkonyán még teljesen természetes dolog volt, hogy fogfájás esetén akár este is kiballaghattunk a szerdahelyi kórház fogászati ügyeletére, és nem kellett miatta a „fogunkhoz verni a garast”.
Emlékszem gyerekként mily’ megszeppenve ültem az idős doktor bácsi székében, akinek apám feladatul hagyta, hogy szabadítson meg a gonosztól. Akarom mondani, a fájdalmamtól – aznap este „otthagytam a fogam”. A doki pedig imigyen csodálkozott:
– Még életében nem láttam ekkora gyökereket!
A tejfogamra gondolt, vagyis bízom benne, így utólag, felnőttfejjel átgondolva a sztorit… Az egészségügyi ellátás finanszírozási rendszere a bársonyos forradalom után alapjaiban változott. Manapság fogorvosi ügyeletre menni alaphangon egy százas tétel, plusz az út Pozsonyba, ha nem volt olyan szerencsénk, hogy valaki megszánjon minket.
Aztán volt úgy, hogy legalább szombat meg vasárnap délelőtt fogadott minket az ügyeleti rendelő Szerdahelyen. Hogy mikor szűnt meg? – na az „fogas kérdés”, fogalmam sincs. Egyáltalán megszűnt?
Nyilván a legegyszerűbb és legésszerűbb dolog, ha fogainkat bizonyos időközönként megelőző jelleggel is kivizsgáltassuk, elkerülve azt a pillanatot, amikor a fájdalom már biztos jelét adja a problémának. Anno alapiskolában működött, még fluoridációra is jártunk, amiről azóta hallott az ember egy s mást. Mondjuk úgy, „nem fűlt hozzá a foga” mindenkinek – Istenem, azok a bizonyos nyolcvanas évek! Felnőttkorom első fogorvosa a Fő utcán rendelt az evangélikus templom mellett. Szemrebbenés nélkül elkérte a 350 koronát egy porcelán fogtömésért. Mi pénz volt az akkor! Ami a fizetésemből maradt, az a „fél fogamra sem [volt] elég” a hó végéig. Egy időben azzal riogatták a jónépet, hogy aki nem jár rendszeresen preventív fogászati vizsgálatokra, annak a biztosító ezt meg azt nem térít meg.
„Ha fogcsikorgatva is”, de kötélnek álltunk. Na, ezt hívják legális zsarolásnak, legalább is az én olvasatomban.
Amióta „bizonyos összeget” hozzá kell fizetnünk a kezelésekhez, alapból is oly’ „szívesen járunk” fogorvoshoz „mintha a fogunkat húznák” – hát ez pokolian trehány poén volt, elnézést kérek érte. Aztán mondja már meg nekem valaki, mennyivel kéne többet fizetnem, ha olyan fogorvost választok, akinek történetesen nincs szerződése az egészségügyi biztosítóval? Csak egy telefon, és jobb esetben már másnap ott ülök a székében!? De tudják mit, inkább ne is mondjanak semmit, mert tudom: bagatell! Az én dokim szintén ilyen „maszek”. Anélkül, hogy a nevét kiírnám, maximálisan meg vagyok elégedve vele!
Sajnos manapság oda jutottunk, hogy kétszer is meggondoljuk, hová rakjuk a pénzünket. Fogfájás esetén viszont bizonyosan eljön az a pillanat, amikor már mindegy, csak segítsen rajtunk valaki:
– Doktornő, addig fel nem állok a székéből, amíg ki nem húzza azt az átkozott fogamat, amit háromszor is gyökérkezelni tetszett, potom 140 rugóért! – ilyen is volt egykor. Aztán a húzás helyett indokolt szájsebészeti beavatkozás feltolta a végösszeget kétszázhúszra. Plusz a vérnyomásomat is! Mindezt egyetlenegy fogért, miközben becsülettel fizetem a TB-t huszon akárhány éve. Na de mi vagyok én, bankár? Nagyjából ekkor lett elegem az állami rendszerből…
Egyébként, ahogy öregszünk, az idő „vasfoga” nem kérdezi, akarjuk-e, csak ráharapunk a multi mákos bejglijére és reccs! – ez történt velem a minap, naná, hogy megszállt az ihlet egy jegyzet erejéig. „Beletörött a fogam”, aztán oldhattam az ügyet, mert azt azért a gyerekek is megtanulták: a széles mosoly mögül nem árt, ha minden fogunk kikandikál. Az se baj, ha a sajátunk!
ELŐZŐ RÉSZEK:
Listával a kézben Szerdahelyen…
