POÓR TIBOR: Így leereszteni a hazaiak várható utolsó támadásánál, amikor gyakorlatilag minimum 5 játékosunk csak kísérte a Szakolca besétálását a tizenhatosunkba, szóval ritka fegyelmezetlenség. Másrészt, annak nem nagyon örülünk ugye, hogy két pont kicsúszott a kezünkből, de a hazaiak nem érdemeltek vereséget, aktívabb focit mutattak, főleg a második félidőben – többet tettek a gólért, a játék minőségéért. Nehéz valamiféle taktikai húzásokról beszélni, az első félidőben nem sikerült az ellenfélre erőszakolni a játékunkat, a másik félidőben viszont az ellenfélnek igen, és bizony, ha a hazaik higgadtabbak lettek volna a befejezésnél, akkor bajban lettünk volna. Paradoxon, hogy a szép akciókból nem sikerült a hazaiaknak gólt rúgni, s végül mi hoztuk össze az egyenlítést, szinte elaludtunk… Kalmár góljanak szerintem mindenki fokozottan örül! Hajrá, DAC!
SZIGETI ATTILA: Néhányszor már előfordult, hogy kerestem a szavakat az értékelésemhez. Valami hasonló szitu van most pár perccel a mérkőzés után. A Nagymihály elleni gyenge futballteljesítményt próbáltam megvédeni, de ma ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Körülményes támadásépítés, rengeteg passz, kevés labdanélküli mozgás, technikai hiányosságok, amit ma felvonultattunk. Úgy érzem, ez a Szakolca a küzdeni akarásáért nem érdemelt volna vereséget. Mi meg kicsit elégedettek voltunk a nulla kapott góllal. Kalmár Zsolti viszont jó helyen volt, de a 90. percben nem illik gólt kapni egy ilyen szintű ellenféltől. Taktika? Mint ahogy már megszokhattuk, se több, se kevesebb.
