László Csaba. Bizonyos mértékig Csaba személye, illetve eddigi szereplése, klubunk utóbbi hónapjainak történetéhez hasonlítható.
Az edzőnkről szóló részt kezdem egy egyszerű kérdéssel. Mit lehet elmondani László Csabáról? Az elemzés egyik kulcsfontosságú momentuma, hogy már az érkezés előtt kitűnően felmérte csapatunk aktuális státuszát.
Könyörtelenül és pontosan kitöltötte a ,,pro-kontra” táblázatot.
Látta, hogy az új stadion új lendületet és teljesen más hozzáállást hozott a játékosoktól. Helyesen az ,,azt játsszuk, amire képes a csapat” jelmondatot választotta iránytűnek. Kezdetben ez a jelmondat bejött, illetve elegendőnek tűnt, de idő kérdése volt, hogy meddig lesz ez a szemlélet a taktikánknál az ellenfél számára leolvashatatlan. Sokáig nem volt…
Manapság László Csabáról néha már azt is mondják, tán ő sem lesz elég a nagy diadalhoz.
Úgy vélem, per pillanat ez eléggé elhamarkodott végkövetkeztetés.
Másfelől, az érem másik oldala az, amikor a székely származású edzőt olyan módon istenítik egyesek, ami akár árthat is neki. Meghagyom, abszolút igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy a DAC-hoz kiválóan illő típus ő, mégpedig egy nagyon fontos dologban:
mint erdélyi magyar érti, miről szól a dörgés a Sport utcában és a környékén. De!
Az már necces, hogy ez legyen a mérce, amely szerint értékeljük Csaba munkáját. Ne csináljunk belőle érinthetetlen messiást, és ne erőszakoljuk a munkájának értékelésébe ezt a szép székely magyar történetet, mert ő elsősorban edző.
És az edző munkájának vannak fontosabb tényezői, mint amit néha próbálunk ráerőszakolni Csabára.
Szóval. László Csaba kapott egy tipológia szempontjából eléggé használhatatlan és limitált játékosállományt. Nézhetjük a keretet jobbról, balról, sehogy sem sikerül ebből összerakni egy feszes csapatot – picit durván leírva – sok szempontból korlátolt a csapat fejlődése.
Elsősorban nincs gerince a csapatnak. Kapus – belső hátvéd – játékmester – vérbeli csatár. Az aktuális játékosállomány ezekre a posztokra átlagos.
Szerintem, abban az esetben, ha a következő szezonra sem sikerül összehozni a csapat ütőképes gerincét,
megtörténhet, hogy az eredmények miatt már Csaba sem lesz a nézők szemében messiás, mert bizony az edzők éltetése is eredményfüggő!
Pedig kár lenne, mert (annak ellenére, hogy én még mindig nem akarom értékelni László Csabát) elmondhatom, észlelhető, hogy a hibácskái ellenére jobb edző, mint a két elődje volt…
Ahogy írom a cikk címében (a lapzárta miatt ezt az írást a Slovan meccs előtt hoztam össze), szerintem, ezen nem változtat egy parádés és mindenkit kielégítő győzelem sem az örök ellenféllel (ellenséggel?).
Az írás megjelent a Klikkout 2017/4. számában.
