Idős, időtlen receptek: Halpaprikás halászosan
A régi ételfajták felett is rohamosan múlik az idő… Épp ezért nem szabad hagyni feledésbe merülni őket! Bátrabbak és ínyencek! Mivel a Csallóköz szigetén élünk, próbáljunk meg több halat fogyasztani, hiszen egy főre eső halfogyasztásunk eléggé alacsony. Fogyasszunk gyakrabban halat, és ha lehet, helyezzük előtérbe a friss, hazai, édesvizi fajtákat.
Miért éppen halat?
– a hal nagyon jó forrása a zsírban oldódó vitaminoknak
– ha hetente legalább kétszer fogyasztjuk, jelentősen csökkenti a szív-érrendszeri megbetegedések kockázatát
– jódtartalma kedvezően hat a pajzsmirigy működésére
– a halban kevés a koleszterin, viszont bőven tartalmaz az emberi szervezet számára fontos ásványi anyagokat
Tessék csak elővenni a bográcsokat, és a következő receptet már lehet is készíteni. A receptet a Képes Pesti Szakácskönyvben találtam, amelyet St. Hilaire Jozéfa írt, és Weisner Emil konyhafőnök dolgozott át 1909-ben.
Nagyon jó étvágyat az elkészített ételhez! 🙂
A halpaprikáshoz többféle halat: kecsegét, potykát, harcsát kell választani, ha azt akarjuk, hogy ízletes legyen; ezeket meg kell tisztítani, megmosni és aztán felbontani.
Vérét egy tálba ereszteni, a halat darabokra vágni, a vérével együtt bográcsba vagy lábasba tenni, és annyi vizet ráönteni, hogy a halat ellepje; ekkor tűzre tenni s ha fölforrt, karikára vágott vöröshagymát, sót és paprikát rászórni. Ezzel fölrázva egy óráig forrni hagyjuk, de kavarni nem szabad, csak fölrázni, hogy a haldarabok egészben maradjanak.
Ezen halpaprikást hosszú lével kell hagyni; ha a hal bográcsban főtt, avval adjuk az asztalra, a bográcsot fából készült koszorúra állítva, belőle a háziasszony szedjen minden vendégnek néhány darabot a tányérjába!
Ha halászosan kívánjuk a halpaprikást főzni, akkor a szabadban a földre kell tüzet rakatni, mire a szolgafát állítjuk, melynek tetején egy vashorgonynak kell lenni, amelyre a vasbográcsot akasztjuk és a föntebb írt mód szerint azt elkészítjük.
A recept megjelent a Klikk Out 2017/4. számában.