FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
Győzelem, méghozzá megérdemelt győzelem! Helyenként akadtak ugyan a mérkőzésnek olyan pillanatai, amikor a teljesítményünk nem volt túl meggyőző, összességében mégis a jobbik csapat, vagyis a DAC szerezte meg az értékes három pontot. Annál is inkább értékes számunkra, mivel ezzel a győzelemmel a tabella második helyére ugrottunk. Méghozzá az elé a Nagyszombat elé, akik a soron következő fordulóban majd Dunaszerdahelyre látogatnak. Érdekes, „hatpontos” mérkőzésre van kilátás!
Mi maradunk egyelőre Besztercebányán, vagyis Beszterce ostromán – ahogy klubunk beharangozta a találkozót, hiszen a homonnai kupafiaskó után csapatunk tagjai hozzájárultak a szurkolók utaztatásához és a belépőjegyek árához. Több mint hét év után tértünk vissza ismét Közép-Szlovákia központjába, ahol azóta elég korrektül kicsinosították a „katonák” stadionját. Annak idején még „roxorvasakon”, meg kiálló csavarokon ugrándoztunk, a pályát a lelátóval elválasztó kerítés (in)stabilitását pedig nem egyszer saját bőrünkön tapasztaltuk. Speciel, én ennek ellenére is szerettem ide járni…
…ezúttal viszont – a kecsegtető ajánlatot kihagyva – csak mint „fotelszurkoló” vettem részt az összecsapáson.
Összesen 188 sárga-kék drukkernek jött meg a kedve az utazáshoz, ami hát valljuk meg, a mi szemszögünkből és ilyen felhozatal mellett annyira nem nagy durranás.
A hazaiak ugyanakkor megilletődve nézhették a vendégszektort, hisz’ a liga átlagához képest viszont szolid létszámban voltunk – na ezt most jól elmagyaráztam, kifarolok belőle azzal, hogy vasárnap volt… Egyébként ezúton köszönném meg Besztercebánya városa szívélyes fogadtatását: a hatalmas sárga-kék molinót a vendégszektor előtt, valamint azt a jó pár magyar zászlót is, melyek sok nemzet szimbóluma közt megbújva, széltében-hosszában a lelátót díszítették.
Történt ugyanis, hogy még július havában Besztercebánya városa ifjúsági olimpiai fesztivált rendezett. Ezen esemény díszítőelemeit pedig valami furcsa oknál fogva elfelejtették leszedni – fogalmam sincs miért?
Na mármost, Szlovákiában létezik egy bizonyos sportrendezvények szervezéséről szóló törvény, melyet a pórnép – főleg mi, magyarok – egyszerűen csak „zászlótörvénynek” hívunk. Ezen rendelkezés szerint a rendezvényszervező feladatai közé tartozik többek között:
„Gondoskodni arról, hogy a hazai rendezvényeken külföldi országok nemzeti jelképeit vagy azok elődjeinek szimbólumait ne lehessen becsmérlő módon, vagy olyan módon használni, amely a közrend megsértésére vagy a rendezvény megfelelő lebonyolításának veszélyeztetésére ösztönözhet.”
Remélem jól fordítottam! A törvény, mint tudjuk azt eredményezte, hogy minimum a magyar zászlókat teljesen kitiltották a stadionokból, csakhogy Besztercebányán azokból is volt kettő-három, meg olasz, francia, ciprusi, szerb, stb. A törvény az törvény, vagy mindenki alkalmazza, vagy senkire sem vonatkozik! Hány hónap telt el július óta és senkinek sem bántotta eddig a szemét?
Ami a mérkőzést illeti, egy csomó ismerős arc vonul fel a Dukla színeiben, Polievka, aki gólvágóvá érett – bezzeg nálunk anno csak egy gólt rúgott, azt is büntetőből. Ľupták, Záhumenský, ja és a „nekünk nem kellett” Rymarenko…
Az első húsz percben élénk próbálkozásaink elhalnak a befejezés stádiumában, vagy el sem jutnak addig. Ezt követően a Dukla átveszi a meccs feletti kontrollt, melyet góllal tetéz – 1:0. Mivel óriási mákunk van, plusz egy Alex Pinto, aki mesterien szervíroz Andzouana lábára, szinte azonnal egyenlítünk – 1:1. Tombol a lelátó szimpatikusabb fele, szál az ének felfele – mert ugye tető az ott sosem volt. Egyszer jól el is áztunk…
Kettős csere a félidőben, Kružliak és Veselovský helyett Ramadan és Kalmár a pályán. Kulcsmomentum!
Bár Kalmár a szokásosnál is nehezebben melegszik be, Ramadannal és Krstovićcsal együtt megkeveri elöl a lapokat, miközben a túloldalt Polievka szeretne maradandót alkotni – hajtja a vére, szerintem egyikünk sem lenne különb, Rymarenko se’ az. Záhumenský Brunettit taposná agyon, de ez is még belefért, ha azt vesszük, az első félidőben Kružliak sem bánt kesztyűs kézzel Polievkával. Ilyen a foci, akinek nem fűlik hozzá a foga, az menjen el sakkozni.
Sakk-matt!
A második játékrészben sokkal jobbak vagyunk, fölényben és összeszedettebben focizunk. Kalmár, majd Gavrić is gólt jegyez – már 1:3.
Guľa mester bebiztosítaná a védelmünket három bekkel, de paradox módon a támadásaink fokozódnak – nyilván mert a Dukla pedig minden mindegy alapra téve „vabankot” játszik. Szép volt fiúk, a második félidő mindenképp az! Egy dolgot nem értek, kedves Zsolti, mi a fészkes fenéért kell minden meccsen tök felesleges sárga lapot összeszedned?
Utóirat: Bízom benne, hogy mindenki DAC – szurkolóhoz méltóan viselkedett a klub által biztosított utazáson! Csak mert emlékszem egy hasonló, rózsahegyi túrára és… Inkább hagyjuk, gyere Spartak, gyere!
BESZTERCEBÁNYA – DAC 1904 1:3 (1:1)
Gólszerzőink: Andzouana, Kalmár és Gavrić
DAC: Petráš – Alex Pinto, Kružliak (46. Ramadan), Risvanis, Brunetti, Andzouana – Nebyla, Veselovský (46. Kalmár), Dimun – Krstović (87. Leginus), Gavrić (82. Muhamedbegovic).
