Másokon segíteni tiszteletre méltó. Meglátni a bajba jutottat és segítő kezet nyújtani neki kedves dolog. De vajon gondolta volna-e bárki, hogy ezzel nemcsak a másiknak segítünk, hanem saját magunknak is?
Rajongója vagyok Bagdy Emőke szakpszichológusnak. Imádom ahogy és amit mond. Szeretem hallgatni a fejtegetéseit, gondolatait. Szakértelme páratlan. A minap egy olyan előadására találtam rá, amit eddig még nem hallottam, s amelynek tartalma igencsak meglepett. Segíteni felemelő érzés, melengeti az ember szívét. Azt azonban nem is sejtettem, hogy a szervezetünkre is jótékony hatással bír.
Társas támasz coping – ennek lényege, hogy támaszt adunk másnak, amitől mi magunk egészségesebbek leszünk.
Így kezdi a magyarázatot Emőke. Több példát is elmond a segítségnyújtással kapcsolatban, de hogy ne szaporítsam a szót, én most csak a végeredményről számolok be. Szóval, több kísérlet is zajlott ezzel kapcsolatosan. Mind egyértelműen kimutatta, hogy a segítségnyújtáskor aktivizálódik az immunrendszerünk. Bagdy Emőke a következő szavakkal írta ezt le:
„A testünk olyan bölcs, olyan mélységesen igaz módon reagál, hogy a segítés által javul az immunszintünk.”
Ha szívből tesszük, amit teszünk, ha értelmet találunk abban, akkor bizony a saját egészségi állapotunk is jobb lesz. Ez is azt támasztja alá, hogy megéri segítő kezet nyújtani embertársainknak.
Önzetlenül, igaz szívvel tenni valamit másért, s látni, hogy ennek köszönhetően az illető jobban érzi magát, könnyebb lesz neki, nemcsak a lelkünket simogató érzés, de még az immunrendszerünket is támogatja.
