Egy gyermek maga a csoda. Aprócska kis lényük bearanyozza az egész életünket. Bár kicsikék, szívük tele van szeretettel és őszinteséggel.
A csemeték olykor rosszalkodnak, pimaszkodnak és igen, hisztizni is tudnak. Van, hogy bosszankodunk miattuk, a nap végére sokszor kimerítenek bennünket. Mindezt azonban azonnal elfeledtetik velünk, ahogy belenézünk a csillogó szemecskéikbe. Ahogy mosolyra húzódik a szájuk és kis kezükkel átölelnek bennünket, rögtön meglágyul a szívünk.
A gyerekek nem hazudnak. Ha szeretnek, őszintén teszik azt. Ők nem ármánykodnak, nem csapnak be, nem játszmáznak.
Csak, hogy példával is éljek, megemlítenék néhány saját élményt, mely a kicsi keresztlányomhoz fűződik. Liza két és féléves, csupaszív kislány. Igen, tudom, én bizonyára elfogult vagyok vele kapcsolatban, de akkor is meggyőződésem, hogy egy igazi angyal ez a kislány! ☺️
Nemrégiben Győrbe készült kiruccanni az apukájával. Ezt megelőzően velem játszott. Amikor eljött az indulás ideje, hozzám fordult és megkérdezte: „Köri, te is eljössz velünk?” A válaszom sajnos nemleges volt, várt rám a munkám. Erre persze extra cuki kérlelésbe kezdett: „Kérlek, köri. Légyszi gyere! Légyszíves, köri!” Ezután ismét elmagyaráztam neki, hogy most sajnos nem tudok velük tartani, de majd máskor bepótoljuk.
Ekkor felpattant a földről – ahol addig játszottunk – a nyakamba borult és így szólt: „Nagyon szeretlek, köri!” Mondanom sem kell, azonnal elolvadtam.
Nem ritkaság az sem, hogy az anyukája vagy az apukája nyakába borul és így szól: „Köszönöm, hogy vagy nekem.”
Természetesen a mamára és a papára is nagyon figyel. Ha azt látja, valamelyiküknek fájdalmai vannak, már megy is és intézkedik. Így szól: „Ne félj, meggyógyítalak, semmi baj.” Ezután hozza a doktornénis ládikáját, lefekteti a „pácienst” és már gyógyítgatja is.
Ezek után mondja valaki, hogy nem egy imádnivaló tündérbogyó ez a kislány. Úgysem hiszem el neki! 😀
