Az interjú megjelent a Klikkout 2023/februári számában.
FOTÓK: SZABÓ PÉTER PÁL
A labdarúgásban a játékosügynök szó nem újkeletű, de a jelenkorban ez a világ masszív szerepet tölt be. Egy volt DAC-játékost, aki megfordult Angliában és ismerős a magyar bajnokságokban is, kérdeztük az Alpha Football Agency játékosügynökségükről, és mélyebben feltártuk ezt az érdekes világot is – Harsányi Zoltánnal beszélgettünk.
Zoli, üdvözöllek a stúdiónkban. Nem vagy ismeretlen Dunaszerdahelyen, hiszen elég csak megemlíteni a 2010-es évet, amikor is Angliából, a Bolton együttesétől érkeztél a DAC-hoz, és elég jó félszezont futottál. Miként kerültél Szencre, majd Angliába, milyen volt a DAC-nál eltöltött időszakod? Tudjuk, hogy a Dunaszerdahelyről való távozásod nem volt egy szép történet.
Először is szeretném megköszönni a meghívást. Érdekes módon kerültem Szencre. Mindig is szerettem volna gimnáziumot végezni, de Dunaszerdahelyre nem vettek fel, amit nagyon rosszul éltem meg. Így találtunk rá Szencre, és ekképpen kerültem oda a szenci foci körforgásába is. Mint később kiderült, ez volt életem egyik legjobb döntése. Tizenhat évesen profi szerződést kaptam, egy évvel később pedig kiharcoltuk az élvonalba való feljutást.
Tizenkilenc esztendősen kerültem ki Angliába, ahol három évig maradtam. Emlékszem, hogy az első edzésen a gyors lábakat gyakoroltuk. Beálltam a sorba El Hadji Diouf mögé, aki rögtön elkezdett velem poénkodni. Akkor még fel sem fogtam, mekkora futballistákkal edzhetek együtt. Megismertem Nicolas Anelkát, Iván Campót, El Hadji Dioufot, Jay-Jay Okochát, Fernando Hierrót, szóval a foci nagyjait, akik abban az időszakban a Boltonban futballoztak.
Velük sikerült kivívni az indulási jogot az UEFA-kupában. Volt szerencsém a csapattal tartani a Bayern München otthonába, az Allianz Arénába, ahol bár nem léptem pályára, hatalmas élményekkel gazdagodtam. Néhány egykori játékossal – Ivan Klasnić, Anelka – heti szinten beszélek és próbálok szakmai segítséget kérni tőlük. Ők komoly pályafutást tudhatnak maguk mögött, így kiterjedt kapcsolathálózatuk van, ami nagyon sokat tud segíteni a jelenlegi munkámban. Anglia után folyamatos játéklehetőségre vágytam. Hiába voltam egy Premier League-klub tagja, minden labdarúgónak eljön egyszer az igénye a futballra. Ekkor keresett meg a Dunaszerdahely, és mivel innen származom, szívesen vettem az érdeklődésüket. A jól sikerült félév után, mellesleg én rúgtam a DAC ötszázadik gólját, jött egy felkérés a DAC iráni klubtulajdonosától, hogy menjek ki Iránba egy hathónapos kölcsönjátékra. Picit többet vártam ettől a lehetőségtől, de akkor már gyülekeztek a felhők a DAC felett is. Volt egy héthónapos fizetéselmaradásom, amelyet sok hitegetés után a szövetségen intéztem. Ezt követően nemkívánatos személy lettem a csapatnál és Magyarországon próbáltam szerencsét.
A DAC-ból Magyarországra kerültél, ahol több, első és második ligás együttesnél is megfordultál. Miért pont Magyarország, és a labdarúgás szempontjából megtaláltad ott a számításod?
Elsőként Mezőkövesdre kerültem, amely a feljutás után egyből ki is esett. Viszont házi gólkirályként sikerült a Puskás Akadémiához igazolnom kölcsönbe, ezt követően pedig visszarendeltek, hiszen a feljutást akarták megcélozni. Érkezett Pintér Attila vezetőedző, aki mással képzelte el a munkát, így megköszönték a szerepvállalásom. A tulajdonosi háttérmegegyezések alapján kizárólag Nyíregyházára tudtam igazolni, amely akkoriban az NB III-ban szerepelt. Ez óriási szívfájdalmat jelentett, de csak kezdetben, hiszen jó félévet abszolváltam ott, az NB III-at is megnyertük.
Szinte minden meccsen diadalmaskodtunk, sokat játszottam és ez hosszútávon fontosabb annál, hogy milyen osztályban futballozik és mennyit keres – legalábbis az én felfogásom szerint.
Feljutottunk a másodosztályba, és mivel jól teljesítettem, a Balmazújváros színeiben ismét az élvonalban szerepelhettem. A tulajdonos úrtól megkaptam a bizalmat és Horváth Ferenc vezetőedző is számolt velem. Azon az emlékezetes utolsó fordulós mérkőzésen úszott el a bennmaradás, amikor is a Videoton az U19-es csapatát küldte el a DVTK elleni bajnokira, míg mi a teljes erejével felálló Fradival csaptunk össze. Utána adta Horváth Ferenc azt a már-már legendássá vált interjúját. Ezt követően megszületett a fiam, és innentől kezdve a család lett a legfontosabb, nem pedig az, hogy melyik osztályban futballozom. Szerettünk volna minél közelebb lenni Dunaszerdahelyhez, majd jöttek a kisebb magyarországi csapatok. Mezőkövesdtől Liptóig szinte mindenhol csak pozitív dolgokat tapasztaltam.
Véber Györgynek volt egy nagy port kavart interjúja, amelyben téged is megemlített egy vulgáris szó kíséretében. Megbeszéltétek ezt a mondatát?
Persze, már másnapra letisztáztuk a dolgot, amikor összehívta a csapatot az öltözőbe. Mindenki előtt elnézést kért és elmondta, hogy hetek óta komoly nyomás alatt van, mert ingott alatta a kispad és mindenki ezzel piszkálta, hogy mikor rúgják ki, mikor mond fel. Nem vesztünk össze, a mai napig nagyon jó a kapcsolatunk. Nyíregyházán és Mezőkövesden is volt az edzőm, szinte az egész szezonban megadta a lehetőséget.
A magyar bajnokságban hatalmas nyomás nehezedik az edzőkre, és nincs olyan befolyásuk a történet alakítására, mint ahogy azt elképzelik. Ez volt az a pillanat, amikor eldöntötted, hogy belőled soha nem lesz edző? Vagy egyáltalán nem is érdekelt ez a pálya a karriered végéhez közeledve?
Valahogy sosem vonzott az edzői szakma, és nem a Véber-interjú miatt. Mindig a háttérből szerettem volna tevékenykedni, ezért is végeztem el a közgazdasági főiskolát. Úgy gondolom, tudok kommunikálni és érdekel is ez a dolog. Van az a fajta játékos, aki tudja magáról, hogy edző lesz. Én inkább az a karakter vagyok, aki el tudja mondani a dolgokat és képes segíteni a pályán kívül is.
Milyen világ a játékosügynököké, és miért lettél te is az?
18-19 évnyi pályafutással a hátam mögött azért gondolom magam másmilyen menedzsernek, mert a többség sosem futballozott versenyszerűen.
Nem tudják, mi mindennel küzd egy játékos, mekkora nyomás van rajtuk egy vesztes meccs után, vagy hogy miként vezetik le a győztes mérkőzések után a sikert. A pályafutásomban sok minden jót és rosszat is átéltem, így olyan helyzetekben is tudok tanácsot adni, amikor a játékos vagy a szülei sem tudják, mi a teendő, hiszen ők sem voltak profi labdarúgók.
Sőt, erre még több nagynevű menedzser sem képes, hiszen sosem jártak még egy öltözőben, nem látták át a hangulatot, és nincsenek azzal sem tisztában, hogy milyen nyomás alatt focizni.
Az ügynökségetek az Alpha Football Agency nevet viseli. Kollégáid Nagy David és Bajzát Péter. Milyen ügynökséget akartatok kialakítani, a focivilág mely részére összpontosítotok? Hogy van felépítve a cég struktúrája és filozófiája?
Az Alpha azt jelenti, hogy le akarjuk tenni a névjegyünket, szeretnénk dominánsok lenni ezen a területen. A struktúra szerint én lefedem a szlovákiai és a nyugat-magyarországi részt, Bajzát Péter szinte egész Magyarországot, Nagy Dávid pedig a jogi dolgokkal foglalkozik. Olyan ügynökséget akartunk létrehozni, ahol nemcsak a szép beszéddel, a púderrel lehet meggyőzni egy játékost, hanem számokkal és tényekkel. Szeretnénk segítséget nyújtani, ebben pedig a hasznunkra válik a futballistamúlt. Nem szeretnénk senkit sem győzködni, azokkal akarunk együtt dolgozni, akik velünk akarnak dolgozni.
Hogyan bántok egy fiatal, és hogyan egy kész játékossal? Mi zajlik le a szerződéskötést követően?
Nálunk is úgy van, mint más foglalkozásoknál: nem a titkot kell keresni, hanem a belefektetett munkát. Ezt nem tudom titkolni, ennek lesz látszata és eredménye is. Azt is látni, ha nincs eredmény. Nem az a különleges, hogy mivel győzzük meg a játékost, vagy hogyan segítünk rajta. A mi munkánk mércéje a játékos. Ha egy futballista elégedett velünk, akkor a jóhírünk terjedni fog. A felszerelésbiztosítástól a jogi háttérig, a könyvelőn át a marketing tevékenységig mindent biztosítunk. Manapság főleg az utóbbi a fontos.
Milyen tapasztalatokkal rendelkezel a játékos-ügynök-klub háromszögében?
Próbálunk ebben is újat hozni a piacra. Nagyon sokan ebből a háromszögből meg szeretnének valakit kerülni vagy nem őszinték. Meg lehet ezt is oldani, de tudom, hogy néhány ügynök miért a másik utat választja. Mert egyszerűbb és konfliktusmentesebb, mert itt még további két féllel is meg kell egyeznie.
Szerintem, ha valaki eredményes akar lenni, akkor nem szabad a klubot kihagyni vagy megkerülni. Ugyanakkor a játékossal is teljesen őszintének kell lenni. Tudom, azt mondják, hogy ez a szakma nem csak erről szól, sok benne az átverés és a nem tiszta ügy.
Mivel mi őszinték vagyunk, lehet, hogy nem fogunk egy éven belül a Real Madridhoz juttatni futballistát. A folyamatosság a célunk és a filozófiánk, szerintünk ez fogja meghozni a várva várt célitűzést.
Az üzletbe a jó jogszabályok hozzák a rendet, de pillanatnyilag azt látjuk, hogy a jogszabályok nem haladnak a korral, ezért azoknak a cégeknek, akik komolyan gondolják, nehezebb a dolguk. Milyen dolgokat kellene a jogszabályokba beilleszteni 2023-ban, ha mondjuk az elkövetkező tíz évet nézzük?
A FIFA foglalkozik ezekkel a dolgokkal és szeretnék visszahozni azt a rendelkezést, hogy csak olyan ember lehet játékosügynök, aki angol, német, spanyol vagy francia nyelvből vizsgát tesz. A FIFA égisze alá fog tartozni az egész szakma, és a befolyt összeget is ők fogják szétosztani. Idén októberig bárki lehet játékosügynök, aki kitölt egy kérvényt. A szövetség is látja: nem volt jó, hogy bárki dolgozhatott menedzserként.
Mit mondanál el a portfóliótokról?
Valószínűleg nem sok ügynökség tudhat magáénak a miénkhez hasonló portfóliót másfél év után. Ha valaki becsületesen dolgozik, annak az öltözőkben is híre megy. Ennek is tudom be azt, hogy nagyon szépen gyarapszunk, Magyarországon és Szlovákiában talán már nincs olyan első- vagy másodosztályú klub, ahol ne ismernének minket.
Sikerült olyan játékosokat is felfedeznünk, leigazolnunk, akikben más nem látta meg a lehetőséget. Az egyik ilyen Csóka Bálint, a DAC tehetsége, de Magyarországról is megemlíthetném Keresztes Krisztián nevét, aki anno még Ajkán volt a csapattársam. Nem hitt benne senki, ma meg már NB I-es klubok jelentkeznek be érte. Ezek a történetek nekünk is megmelengetik a szívünket, mert ezekből látjuk, hogy jó úton haladunk.
Egy Slovan-nevelésű játékost, Nagy Tamást is mi képviseljük, aki jelenleg Vágbesztercén futballozik. 21 éves, nagyon magas, védekező középpályásként futballozik és óriási potenciál van benne. A hozzá hasonló fiatalokat szeretnénk felkarolni, és felépíteni egy egész pályafutást, nemcsak adni-venni őket. Ennél mi többet szeretnénk. Megemlítem még Matúš Malýt.
Hogyan viszonyul a játékosügynök például egy akadémiához és milyen rálátása van? Hogyan szeretne együttműködni egy akadémiával?
Azt tudom elmondani, mi hogyan csináljuk. Az akadémia vezetőivel és az edzőkkel konzultálva írunk csak alá szerződést a játékosokkal. Ez előtt vagy közvetlenül utána mindig értesítjük őket, hogy leigazoltuk a labdarúgót, hogy ha bármilyen probléma felmerül, akkor minket keressenek. Az akadémia elvárja tőlünk, hogy szóljuk nekik, ha külföldön vagy belföldön próbajátékra megy a futballistájuk. Itt is kell, hogy működjön a kémia. Van, aki csak bejelenti a kluboknál az átigazolás tényét, mi kérjük a klubokat. Szerintünk így több ajtó nyílik majd meg.
Mi számít jó üzletnek, illetve szerződésnek? Kik azok a játékosok, akik nagy kapást jelenthetnek?
A fiataloké a jövő. Óva intenék mindenkit, aki csak a transfermarkt alapján méri fel egy labdarúgó értékét, mert azok csak számok. Például Csóka Bálint ez alapján nem lehetne most a DAC, előzőleg meg a Somorja tagja sem, mert a számok nem őt igazolták az ifjúsági csapatokban. Mindenki mondta, hogy ügyes, de nincsenek jó statisztikái. Erre azt válaszoltam, hogy a statisztika jön magától, a lényeg, hogy jó játékos legyen. Ezért kezdtük el őt építeni. Már az nagy munka volt, hogy Somorján játéklehetőséget biztosítsunk neki, de bebizonyította: jól döntöttünk vele kapcsolatban.
Ahogy azt elmondtad, főként Magyarországra és Szlovákiára összpontosítotok. Milyen játékospiacok ezek?
Igen, jelenleg Közép-Kelet-Európára koncentrálunk, de talán még Lengyelországot is idevenném.
Ez a szakma a kapcsolatokról szól, nekem pedig szerencsére sikerült kiépítenem ezeket külföldön és belföldön egyaránt. Nicolas Anelkán keresztül Franciaországban, Ivan Klasnić segítségével pedig Németországban és Horvátországban is rendelkezem kapcsolatrendszerrel.
Ez nem korfüggő. A magyar és a lengyel piacot mondanám anyagilag a legerősebbnek, majd következik Csehország. Viszont, ha azt nézzük, milyen értékben tudnak külföldre távozni a játékosok, akkor a szlovák piac a magyart és a csehet is megelőzi.
Mivel fogjátok meg a fiatal játékosokat? A hozzáállás a kulcs?
Mindig elmondom nekik, hogy ott is tudok segíteni, ahol talán a menedzserek kilencven százaléka nem. Nagy hangsúlyt fektetünk a labdarúgókkal való kapcsolattartásra. Vannak olyan ügynökségek, amelyek akár fél évig sem hívják fel a képviseltjüket – nálunk ez teljesen másképp van, mert a játékosok ezt igénylik a leginkább. Ezen kívül biztosítjuk számukra sportfelszerelést, sportpszichológust, egyéni edzőt és jogi hátteret. A legnagyobb hangsúly a pályán belüli és kívüli problémamegoldáson, illetve a játékosokkal való napi szintű törődésen van.
Mindegyik fiatal futballistával szeretnétek bizonyos célokat elérni. Nektek, játékosügynökségként mi a célkitűzésetek hosszútávon, 5-10 év múlva?
Ott, ahol az egyik csapattársam cége van jelenleg, aki tizenkilenc évesen kezdte el a szakmát. Ma huszonkilenc esztendősen anyagilag, emberileg és sportszakmailag is szinte a csúcson van, többek között a Celtic-ben és a Premier League-ben is vannak játékosai. Próbálom megfogadni a tanácsát, hogy a futballistákkal mindig becsületesen kell bánni, azokkal, akik szeretnének velem dolgozni. Ezen az úton tovább haladva ezen a piacon nagyon sok mindent el lehet érni.
Manapság óriási összegek repkednek az átigazolási piacon, az ország anyagi helyzetéhez mérten Szlovákiában is. Valószínűleg a sportpszichológus is azért kell, hogy ezt a játékosok fel tudják dolgozni, ha nagyon gyorsan eljutnak bizonyos szintre. Szükséged volt neked is arra, hogy megtanuld kezelni ezt a világot, ahol ennyi pénz forog?
Mindenképpen. Ahol pénz van, ott jó és rossz dolog egyaránt megtalálható. Az ügynökségünk nem annyira idős, de már mindkét oldallal találkoztunk. Nagyon sokan vannak, akik szóban mindent megígérnek, de amint több pénzt látnak benne, próbálnak minket megkerülni és egyedül intézni a dolgokat. Sajnos ebbe gyakran belefutunk, de idővel minden a helyére kerül, és megtanuljuk, kivel lehet együtt dolgozni és kivel nem.
Mindegyikünk mögött áll bizonyos pályafutás, így nem megélhetési menedzserek vagyunk, tehát nem abba a klubba visszük a játékost, amelyik többet ad, pedig sokan így csinálják, hanem igyekszem a kliensem pályafutását szem előtt tartani. Én is labdarúgó voltam, így tudom, mit szerettem egy menedzserben és mit nem.
Tudom, hogy mindenkinek csak egy karrierje van, amelyet könnyen el lehet rontani. A szívemen viselem a játékosaim sorsát, gyakran okoz álmatlan éjszakákat, amikor az adott pillanatban mást vár el tőlem a kliensem annak ellenére is, hogy már mozgásban van az ügye. Ezt azonban el kell neki magyarázni, hiszen a háttérben nem mozog minden olyan gyorsan, ahogy azt a játékosok szeretnék. Egyelőre azonban szerencsére mindig pozitívan jöttünk ki a dolgokból.
Az amerikai profi ligában, legyen szó kosárlabdáról vagy jégkorongról, létezik a játékosok szakszervezete, amely olyan dolgokkal is foglalkozik, mint a sérülések és egyéb gondok. Valószínűleg egy ilyen szervezet nektek is jól jött volna a 2010-es években, mert úgy tudjuk, aki abban az időben megsérült, arról levette a kezét a klub. A játékosügynökségek ilyen dolgokkal is foglalkoznak?
Van összehasonlítási alapom, mivel Angliában is futballoztam. Ott volt ilyen szervezet, amely a játékos pályafutása utáni időszakával is foglalkozott már. Nekem is segítettek. Nálunk még mindig nem élveznek olyan szintű védelmet a játékosok a klubokkal szemben, amely szükséges és elvárt lenne. Ide sorolom magát a szerződéskötést, a klub és a játékos egymás iránti kötelezettségeit, amelynek még mindig inkább a klubok a haszonélvezői.
Szóval van még elég munka. Megkérnélek, fejtsd ki, amit még szeretnél vagy ami a beszélgetés eddigi menetéből kimaradt.
Őszintén szólva, én sosem az ügyek jogi részét oldom, hiszen a mai napig játékosfejjel gondolkodom. Nagyon a szívemen viselem a futballistáim sorsát, ezért talán picit még a kommunikációról beszélnék többet. Tízből kilenc futballista ezt hozza fel a legfontosabbnak arra a kérdésre, hogy mit várnak el egy ügynökségtől. Ezt szeretnénk a lehető legmagasabb szinten biztosítani számukra. Elmesélnék egy történetet arról, hogyan kellene a dolgoknak működnie, és hogy miként működnek a valóságban. Amikor Angliában autó kellett, az ügynök biztosította. Ha a feleségemmel Beyoncé-koncertre szerettünk volna menni Londonba, hívtam az ügynököt, aki megszerezte a jegyeket. Akár nyaralásról vagy autóvásárlásról volt is szó, ő azonnal intézte. A játékosügynök nálunk még mindig csak arra van, hogy adjon-vegyen. Mi ezt próbáljuk tovább gondolni és a játékosokba sulykolni, hogy az ügynökséget bármire használhatja.
A kommunikációval kapcsolatban annyit jegyezzünk meg, hogy 2023-ban a sportolók már majdnem úgy működnek, mint anno a gladiátorok: nagy a nyomás rajtuk és ki vannak zsigerelve. Akik nem sportoltak versenyszerűen, el sem tudják képzelni ezt a fajta nyomást. Te hogy írnád le?
Ezt nehéz elmagyarázni. Ezért van az, hogy a külvilág sokszor a nemtetszését fejezi ki, ha valaki rosszul passzol vagy nem talál kaput a lövése, hiszen egész héten ezt gyakorolja. Az egyik dolog, hogy a pályán van ellenfél is, a másikat pedig egy példával szemléltetném. Ha valaki egy gyárban dolgozik, nap mint nap ugyanazt a folyamatot végezve, akkor ott legfeljebb annyi a nyomás, hogy jó helyre tegye be a csavart. A pályán más a helyzet. A mai világban már szinte mindenki ugyanazt tudja edzeni. Ha valaki felmegy a világhálóra, le tudja tölteni, hogyan edz például a Real Madrid, de az eredmény nem lesz ugyanaz.
Rengeteg függ a neveltetéstől egészen addig, hogy valaki hogyan tudja fejben kezelni a dolgokat. A futball mentális oldalára kellene jobban odafigyelni és fejleszteni. Itt már nem babra megy a játék, annyi pénz van a foci világában. Minden egyes megmozdulás, akár a kihagyott tizenegyes nagyon sok elvesztett pénzzel járhat.
Sorsok, jövők, pénzek, klubok múlhatnak egy kihagyott büntetőn. Senkinek sem kívánom azt a helyzetet, amikor egy szombati vereség után hétfőig kell várni, hogy leszidjon az edző, miközben otthon is gyötrődik valaki emiatt. Mindegyik futballistának van önreflexiója, tudja, ha rosszul játszott. Ez jobban marja belülről, mint egy esetleges negatív szurkolói megnyilvánulás. Viszont a következő hét új esélyt jelent.
Milyen jelmondattal zárnád a beszélgetést?
Becsületesen és tisztán dolgozva a játékosért – lassan járj, tovább érsz!
